Ünnepeltek a temesvári Milleniumi templomban: hazahozták azt a két, 19. század végén, a dualizmus korában készült egyesületi zászlót, amelyeket 2019 és 2020 között az anyaországban restauráltak. A Temesvár-gyárvárosi Katolikus Legényegylet zászlajának (1896, 1897) és a Temesvári Ruhakészítők zászlajának és zászlószalagjának (1895) felújításához a budapesti székhelyű Nemzetstratégiai Kutatóintézet nyújtott támogatást. A zászlók a koronavírus-járvány miatt értek csak most haza: október 30-án áldották meg őket a Pál József Csaba megyés püspök által celebrált szentmisén.
A zászlók konzerválását, alaprestaurálását Kágerné Juhász Andrea textil- és bőrrestaurátor végezte. A világjárvány okozta utazási korlátozások miatt a zászlókat csak idén október közepén hozták Temesvárra a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársai, az eltelt két esztendőben a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban őrizték őket. A történelmet idéző két zászló tiszteletére és fogadására sok zászló-társuk is összegyűlt a templomban október 30-án, az Adolf Kolping német lelkipásztor alapította Katolikus Legényegylet utódának számító Kolping egyesületek ugyanis a mai napig léteznek és működnek a temesvári egyházmegye területén, valamint országos szinten. Egyik ilyen egyesület éppen a Temesvár-gyárvárosi plébánián működik. Így hát a templomba való bevonuláskor tíz jellegzetes, narancssárga-fekete Kolping-zászló jelezte a bánsági egyesületek jelenlétét.
Az ünnepségen részt vett Gödri István lelkipásztor, az Európai Kolping Szervezet prézese, Daniela Bărbulescu, a romániai Kolping egyesületek országos elnöke, valamint több vezetőségi tag. A szentmisén jelen volt Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, Ress Boglárka magyarországi történész, Molnár András Temes megyei RMDSZ-elnök és a Bánsági Német Demokrata Fórum több képviselője. A liturgián az egyházmegye több lelkipásztora koncelebrált.
„Az egyház feladata, hogy az evangélium fényét elvigye az élet minden területére. A Katolikus Legényegylet vagy a Ruhakészítők egyletének zászlója is arról tanúskodik, hogy a mindennapok az evangélium fényében teltek. Örvendünk továbbá, hogy a legényegyletből mára kifejlődött a Kolping egyesület, amelynek ugyanaz a feladata: hogy az élet minden területére elvigyék az evangélium fényét, örömét. Köszönöm mindazok áldozatos munkáját, akik a zászlók restaurálásán dolgoztak, köszönöm azoknak, akik most jelen vannak, és köszönöm, hogy a keresztény szellem ma is tovább él” – fogalmazott bevezetőjében Pál József Csaba megyés püspök. Homíliájában a főpásztor a közösségépítés szimbólumaként utalt a zászlók restaurálási munkálataira, hangsúlyozva, hogy a zászlók helyrehozása nagyon aprólékos munka, nyolc hónapig dolgoztak a felújításukon.
„Kell hozzá bizonyos elkötelezettség, szenvedély is, másképpen nem lenne hozzá kitartás. Hónapokon keresztül dolgozni, minden egyes szálat megtisztítani, elvarrni, ahhoz, hogy a zászlók most itt legyenek a maguk teljes szépségében… Megérintett az, hogy a szálakkal egyenként foglalkoztak. Egyházunk közösség. A mi feladatunk közösségépítés. Egyenként kell foglalkoznunk minden egyes „szállal”, segítenünk kell minden egyes embert, hogy a legteljesebben kibontakozzék, fejlődjék. Egyenként kell mindegyik „megtisztulnia”. Fontos, hogy az emberek egymással harmóniában éljenek, mint a szálak a zászlókon” – emelte ki a megyés püspök. A szentmise végén a főpásztor megáldotta a szentély előtt kétoldalt nagy méretű üvegezett tartóban elhelyezett két történelmi zászlót.
A záróáldást követően Szász Jenő, a budapesti székhelyű Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke lépett mikrofon elé és Márton Áron erdélyi püspök gondolatával üdvözölte az egybegyűlteket: „Ó, ha több kölcsönös tisztelet volna bennünk egymás iránt! Ha népünk többi csoportjait is őszinte nyíltszívűséggel tudnánk nézni, s ha a népek egymást tudnák az Isten képére alkotott ember más nyelvű csoportjának tekinteni, az emberiség szeméből sok könny, szívéből sok gyűlölet kiszikkadna. Saját népük érdekét azok szolgálják jól, akik egymásra nem öltögetik a rágalom és a lenézés fullánkjait, akik kijönnek a szomszéddal, a hivatali társsal, akik nem bántják azt, akinek más a vallása vagy más a nyelve.” Beszédében kiemelte: a zászlók nagyon fontosak, ugyanis egy-egy közösséget jelölnek. Jelen esetben a katolikus legényekét vagy a ruhakészítőkét, de éppen a hely, ahol – mint a múlt emlékezetét – őrzik őket, hozott mindnyájunkat egy nagy közös zászló, a keresztény szeretet zászlója alá. Szász Jenő hozzátette: hat évvel ezelőtt, a Millenniumi templom búcsúünnepén tartott Boldogasszony-kiállítás megnyitója alkalmával Kapor János akkori plébános ajánlotta figyelmébe az ott őrzött két, nagyon rossz állapotban lévő, értékes zászlót, amelyeknek nyolc hónapig tartó munkával sikerült visszaadni régi szépségüket.
Gödri István lelkipásztor, prézes, az Európai és Romániai Kolping Szervezetek nevében német nyelven üdvözölte a meghívottakat, valamint a híveket és köszönetet mondott a zászlók felújításáért. Dumitru Daniel helyi plébános az ünnep üzeneteként a felelősségvállalást és hűséget említette: „Hűség a múlthoz, az értékeinkhez és felelősségvállalás a jövő nemzedékekért, amely mindannyiunk feladata. Az életnek akkor van értelme, ha van jövőnk, a jövő azonban elválaszthatatlan a gyökereinktől.”
A szentmisét megelőző napon, szombaton délután a Millenniumi templomban Ress Boglárka történész ismertette a zászlók történetét és a restaurálási folyamat mozzanatait. A legényegylet kétlapos zászlajának (1896, 1897) egyik oldala fehér színű selyemből, a másik oldala piros-fehér-zöld színű selyemből készült. Mindkét oldala fémfonallal, selyemfonallal hímzett, középen aranyszínű szövött szalaggal keretezett rátéthímzéssel díszített. Az alakok domború hímzéssel, papíralátöltéssel készültek. A fehér oldalon a „Szt. József egyletünk védőszentje. Könyörögj érettünk!” felirat, valamint az „alap:” szó és az „1896”-os dátum olvasható – utalva az újraalapítás évére. A középső applikált részen Szent József, a mesteremberek védőszentjének alakja látható a gyermek Jézussal. A zászló másik, magyar nemzeti színű felén az egyesület neve, jelmondata és egy évszám olvasható: „Isten áldja a tisztes ipart! Temesvár-gyárvárosi Kath. legényegylet, 1897. jún. 7.”, a középső medálián Jézus Krisztus megáld egy mesterembert. Az utóbbi dátum feltehetően a zászló adományozásának napjára utal.
A ruhakészítők zászlajának (1895) anyaga bársony, mindkét oldala fémfonallal, selyemfonallal hímzett, középen aranyszínű, szövött szalaggal keretezett rátéthímzéssel díszített. Az alakok domború hímzéssel, papíralátöltéssel készültek. Egyik oldalán „A Temesvári Ruhakészítők” felirat olvasható, a középső applikált medália a Szent Koronát ábrázolja – témájában is utalva arra, hogy a zászló a Millennium idején készült –, alatta két, aranyszínű fémfonallal hímzett babérág látható. A másik oldalon, a középső applikált részen Keresztelő Szent János, a szabók, szűcsök, vargák védőszentje látható, ahogy megkereszteli Jézust. A középrészt az 1895-ös évszám keretezi.
A zászlószalag két részből szabott, bélelt, selyemből készült. Felső részét masnira kialakított szalag, valamint applikált, domború, fémfonalas hímzés díszíti. Széleit sodrott zsinór keretezi. Alsó, íves részét fémfonalas rojtpaszomány zárja. A szalagokon fémfonalas hímzéssel készült felirat olvasható az adományozó nevével: „Klemm Julianna 1895, A Temesvári Ruhakészítők”.
Forrás: a temesvári egyházmegye sajtóirodája
