A II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai és tanárai közösen zarándokoltak el október 23. és 28. között Međugorjéba, ahol fohászkodtak iskolájuk jövőjéért. A zarándoklaton résztvevők beszámolóit olvashatják.
Lelki élmények nélkül nincs igazi lelki növekedés − vallom egyre vehemensebben. Međugorje egy olyan hely, ahonnét nem tud senki úgy hazatérni, hogy valami maradandó lelki élményben ne lenne része. Amikor először lehettem jelen, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy az iskola diákjait el kell ide hozni. Ezért pályázatot kerestem és iskolalelkészként pályáztunk. Meg is nyertük, viszont a pandémia és egyéb okok folytán két év csúszással sikerült elzarándokolni. Nincsenek véletlenek. Ennek most kellett megtörténnie. Az iskola jövőjéért zarándokoltunk. Most már nem vagyok iskolalelkész, viszont ennyivel még adós voltam az iskolának, amely számomra az üldözött kereszténység kézzelfogható lenyomata. A Szűzanya mosolya és az a tény, hogy az iskolában van 30-40 imádkozni akaró, jólelkű diák, bizalomra indít, hogy nem fog elveszni. Büszke vagyok a zarándok fiatalokra és tanáraikra, látom a jövő reménysugarait! Mária, béke királynője, könyörögj érettünk! (Balla Imre volt iskolalelkész)
A marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum működését ugyan egy jogerős bírói döntés megszüntette, de most, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum keretében igyekszünk mindent megtenni, hogy az újraindulásig osztályaink diákjaiban fenntarthassuk azokat az értékeket, amelyek mentén eddig is neveltük és most is neveljük diákjainkat. Ennek részeként vett részt egy csoport még 2019-ben a rodóstói kiránduláson, meglátogatva II. Rákóczi Ferenc száműzetésének helyszínét. A folytatás 2020-ban kellett volna legyen, de a járványhelyzet miatt csak most, október végén került sor arra, hogy egy diákcsoport eljuthasson Borsiba, a nagyságos fejedelem születési helyére, és Kassára, ahol földi maradványai nyugszanak. Ezzel párhuzamosan egy másik diákcsapat elzarándokolt Međugorjéba, zarándoklatát, imáját felajánlva az iskola mielőbbi újraindulásáért, kérve a Szűzanya közbenjárását. Köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő révén kapott anyagi támogatásokat, amelyek biztosították ezeknek a tevékenységeknek az anyagi fedezetét. Köszönöm a kollégáknak, a Pro Vita Cristiana Alapítványnak és a Keresztelő Szent János marosvásárhelyi plébániának a szervezést. S elsősorban hálás vagyok a diákjainknak, akik szívükben őrzik és átadják mindazt az értéket, amit számunkra jelent rákóczisanak lenni, mindazt, amit számunkra jelent katolikus iskolába járni. Kérjük minden jóakaratú ember további imáját, hogy mielőbb újraindulhasson iskolánk. (Tamási Zsolt-József igazgató)
Amikor Imre atya meghirdette ezt a zarándoklatot, egyből igent mondtam. Legfőképp a lelki feltöltődés volt a cél, de ottlétünk alatt sokkal többet kaptam mind Szűz Máriától, mind Istentől. Amikor megérkeztünk Međugorjéba, erős késztetést éreztem arra, hogy szentgyónást végezzek, amit még aznap el is végeztem, nemhiába hívják a világ gyóntatószékének ezt a városkát. Szerintem ennek köszönhető az a kegyelem, amit kaptam, az igazi imádkozás kegyelme, amit másnap a szentségimádáson tapasztaltam meg. Ekkor úgy tudtam imádkozni, ahogy eddig még soha, valósággal éreztem a Szűzanya és Jézus jelenlétét. Számomra ez a legnagyobb ajándék, amit ez a zarándoklat nyújtott. Ugyanakkor örülök, hogy megtapasztalhattam, hogy milyen az élő egyház, amikor a szabadtéri oltár előtt többezer ember imádkozik egyszerre, a saját nyelvén. Összességében nagyon hálás vagyok a sok lelki ajándékért és hogy részt vehettem ezen a zarándokúton. (Somodi Tamás IX. osztályos diák)
Ez a zarándoklat gyönyörű ajándék volt számomra. Egy ideje éreztem, hogy nem elég erős a hitem és ezen változtatni akartam, de az elején nem tudtam hogyan. Akkor hallottam, hogy lesz ez a zarándoklat és gondoltam, ez nem lehet véletlen. Egy pillanatig sem bánom, hogy elmentem, sőt… Teljesen meg tud változtatni egy ilyen út, nagy lelki feltöltődéssel jár. Međugorje egy gyönyörű hely és rengeteg mindent tud adni. Sokszor megmagyarázhatatlan érzelemkitörések voltak bennem. Úgy érzem, szükségem volt erre az utazásra, hogy jobb kapcsolatom legyen Istennel. Rátaláltam ott egy értékes ajándékra: a lelki békére, amiért hihetetlenül hálás vagyok. Szerintem minden embernek egyszer el kéne jutnia oda, teljesen kicserélődhet az ott töltött idő alatt. (Török Ágota-Beáta XII. osztályos diák)
Örömmel és izgatottsággal töltött el, hogy iskolánk keretein belül megszervezésre kerül a medjugorjei zarándoklat. Igyekeztem minél hamarabb jelentkezni, hogy még véletlenül se maradjak le. A helyek beteltek, és október 23-án a busz elindult Međugorje felé. Miután megérkeztünk, már az első programok között volt a közös rózsafüzér, később pedig a szentmise. Az ott töltött idő alatt minden délután közös imádságokon vettünk részt. Igazi feltöltődés volt az, ahogy többezer különböző nemzetiségű ember esténként együtt imádkozik, ki-ki a maga nyelvén. Számomra meghatározó élmény volt, hogy a Križevac hegyre egy páran a csoportból mezítláb tettük meg az utat. Zarándoklatunk egyik napján ellátogattunk a közelben lévő Mostar városába, ahol volt egy kis időnk megismerkedni az ottani kultúrával is. Hatalmas lelki feltöltődés volt Medjugorje számomra. Remélem, hogy még vissza fogok térni ide a jövőben. (Lázár Attila VIII. osztályos diák)
A međugorjei zarándoklatra egy kéréssel indultam el Máriához: hogy megtaláljam az élethivatásomat. A zarándoklat alatt minden nap húztunk egy kis igeverset, ezek nekem nagyon sokat segítetek döntésem meghozatalában. A zarándoklatból két különleges alkalmat emelnék ki. Az egyik a Krizevac hegyén történt, amikor félrevonultam és lenéztem a völgybe. Láttam a csodálatos természetet. A természeten keresztül gyönyörködtem Isten csodálatos művében. A második alkalom, amit kiemelnék, az utolsó napi a szentségimádás. Nagyon megérintett, hálakönnyek csorogtak le az arcomon, amikor rájöttem, hogy milyen sok mindennel megajándékozott az Úr engem. Kérdésemre a választ megkaptam, hála ezért a Szűzanyának. (Bukur Szabolcs XII. osztályos diák)
Sok szép emlékem fog örökre összekapcsolódni a hellyel medjugorjei zarándoklatunknak köszönhetően. Mind a Jelenések hegyén, mind a Krizevacra való fel- és lemenetelkor közösen imádkoztunk az iskolánk ügyéért és az itthoniak szándékaiért. Az ottlétünk alatt az egyik legnagyobb boldogságot jelentette számomra azt látni, hogy egy hétköznap este is több ezer hívő gyűlt össze bizakodva imádkozni a csodák helyén. A rózsafüzérek, a Miatyánkok, a sok nyelven, külön szavakkal megfogalmazott, de mégis egybecsengő könyörgések egyéni segélykiáltásokként jutottak fel Istenhez. Međugorjében a hitem erősebbé kovácsolódott, Isten által tökéletesre teremtett dolgokra való rácsodálkozásban pedig megnőtt a lelkem „térfogata”. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy képviselhettem a II. Rákóczi Ferenc-líceumot ezen a különleges úton. (Molnár Zsófia IX. osztályos diák)
A međugorjei zarándoklat számomra csodálatosan telt. Sokat hallottam Međugorjéről, és nagyon érdekelt, hogy milyen lehet, ezért gondolkodás nélkül jelentkeztem. Az egész zarándoklatnak nagyon mély hangulata volt, és a lelki programok is nagyon jók voltak, általuk meg tudtam erősödni a hitemben. A legjobban a szentségimádás és a keresztút érintett meg. Nagyon jó volt látni a szentmiséken azt, ahogy nagyon sok ember különböző nyelveken együtt imádkozott. Mindenkinek ajánlom ezt a zarándoklatot, és remélem, hogy lesz még alkalmam eljutni. (Molnár Balázs X. osztályos diák)
Međugorjéba a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc római katolikus teológiai líceum tanárai, diákjai, Balla Imre atya és Orbán Marika zarándokvezető utazott. Hihetetlen élmény volt mindenki számára, hiszen amit ezen a zarándokhelyen megél az ember, az leírhatatlan. A diákok és a tanárok együtt imádkoztak a katolikus iskola újraalapításáért. Hitünkben megerősödhettünk a rengeteg program, szentségimádás, rózsafüzér és ima által. Történelmi és földrajzi tudásunkat is gyarapíthattuk. Ezenkívül jó közösséggé kovácsolódott össze a társaság. Véleményem szerint kár lett volna elmulasztani ezt a lehetőséget, mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a zarándoklatot. (Borsos Hanga X. osztályos diák)
Eljött a várva várt nap is, a međugorjei zarándoklat napja, amit már lelkesen vártam, mivel csak egyszer jártam ezen a szent helyen kicsi koromban, amire már nem emlékszem vissza. Szüleim nagyon sokat meséltek róla, meg képeket is láttam e csodálatos helyről, ezért vártam olyan rendületlenül. Nagyon boldog voltam, lehetőség nyílt számomra, hogy eljussak erre a helyre. Nagyon köszönöm a lehetőséget, mivel nagy élmény volt számomra az, amit ott megéltem. A jelenések hegye egy lelkileg megérintő zarándoklat. A misék csodálatosak, egy ilyen helyen az ember sokkal közelebb érzi magát Istenhez. Kellemes perceket, órákat töltöttem ezeken a helyeken kedves emberek társaságában. Számomra ez nagyon felemelő érzés volt, hogy ott lehettem, és térdre borulva imádhattam az Urat irgalmáért és kegyelméért. Hálás szívvel köszönöm mindazt, amit átélhettem. Első sorban köszönöm Balla Imre atyának, Orbán Marika néninek, igazgatómnak, Tamási Zsolt-Józsefnek, és nem utolsó sorban osztályfőnökömnek, Farkas Ivánnak ezt a lehetőséget. Remélem, hogy az élet során lesz még lehetőségem, hogy még elmehessek és hogy lelkileg átéljem ezt a szép élményt. (Sebestyén Tamás XII. osztályos diák)
