Maurice Denis 1870. november 25-én született egy tengerparti városban Franciaország normandiai régiójában. Apja szerény paraszti származású, édesanyja pedig egy molnár lánya volt, aki varrónőként dolgozott, akiknek Maurice volt az egyetlen gyerekük. Már kiskora óta szenvedélye a vallás és a művészet volt. 1884-ben, tizenhárom évesen kezdett naplót vezetni. 1885-ben feljegyezte naplójába a helyi templomban zajló szertartások színei, gyertyafénye és tömjénjei iránti csodálatát. Gyakran járt a Louvre-ban, és különösen Fra Angelico, Raphael és Botticelli műveit csodálta. Életét arra tette fel, hogy megalapozza kora szakrális festészetét.
Denis minden alkotását vallásos szellemiség hatja át. Mint ahogyan más szimbolista festők alkotásain, az ő műveinek főszereplői is női alakok, akik egy-egy értéket képviselnek. Kompozíciói elsősorban a tisztaságot és a gyengédséget tükrözik.
Az itt elemzésre kerülő festménye egy evangéliumi eseményt jelenít meg. A történetet a Lk 10,38–42-ben olvashatjuk, ahol Jézus egy barátját, Lázárt látogatja meg. Lázár két lánytestvére az esemény főszereplői. A két személy különböző módon kapcsolódik Jézushoz. Márta azt teszi, amit a társadalom és a szokások elvárnak tőle, vagyis felszolgál a vendégnek. Eközben Mária csak Jézusra figyel. A történetből tudjuk, hogy bár Márta neheztelését fejezi ki, Jézus mégis Mária magatartását részesíti előnyben, aki a „jobbik részt” választotta. Az 1896-ban készült olajfestmény ezt a mozzanatot rögzíti.
Erőteljes kontraszt érzékelhető a két nő megjelenítése között. Márta, aki felszolgál, sötét ruhát visel. Ezzel ellentétben a Jézus lábai előtt figyelő Mária fehéret, ugyanúgy, mint Jézus. Ez az ábrázolásmód egyszerűen kapcsolatot teremt Jézus és Mária között. Ők azok, akik értik egymást. Ezzel ellentétben Márta képtelen kettőjükhöz kapcsolódni, mert az elvárások és szokások rabja. Maurice Denis alkotása tehát a történet lényegét ragadja meg a maga egyszerűségében.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/43-as számában.
