A Gregorián Társaság 1990-ben alakult Béres György katolikus pap, zenetudós, karnagy kezdeményezésére a gregorián zene tanulmányozása, tanítása, művelése és közkinccsé tétele céljából. Az alapítás 30. évfordulóját a pandémia elsodorta, így most nyáron beszélgettünk az elmúlt három évtized eredményeiről Ruthner Judith titkárral, Sapszon Ferenc korábbi, illetve Sztankó Attila jelenlegi elnökkel.
„Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 1990 decemberében ott voltam azon az eseményen, amikor a Gregorián Társság megalakult. A zenei életnek sok prominens szereplője is jelen volt. Béres György a bécsi Zeneakadémia egyházzenei tanszakán végzett, zenetudósként mindig is a gregoriánnal foglalkozott. Ausztriában és Németországban is számos szkólát indított útjára, és hazatérve (1956-ban elhagyta Magyarországot – a szerk.) úgy érezte, itthon is muszáj megosztania másokkal ezt a páratlan értékű kincset. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetében elsőként ismertette a gregorián szemiológia tudományát, beavatva hallgatóságát a legújabb nyugat-európai kutatási eredményekbe is. Szerette volna, hogy itthon is legyen egy olyan társaság, amely őrzi, ápolja, kutatja és továbbadja mindazt, amit a gregorián jelent. Célja volt továbbá, hogy a hazai iskolákban is legyenek olyan énektanárok, akik képesek az ifjúsággal megszerettetni zenetörténelmünknek ezt a szegmensét” – emlékezett vissza a kezdetekre Sapszon Ferenc, aki 2014-től követte az alapítót a Gregorián Társaság elnöki székében.
Hozzátette: a társaságnak általános célkitűzése, hogy tevékenységével a közművelődés szolgálatában álljon, szakmai feladatának pedig elsősorban az énektanárok, karvezetők képzését tekinti. De van egy speciális cél is: a lehető leghitelesebb módon előadni a gregorián énekeket, becsatlakoztatva azokat az élő liturgiába, amelynek elválaszthatatlan részei. Ezzel a szándékkal alapította meg Béres György 2014-ben a Gregorián Társaság égisze alatt a Schola Gregoriana Budapestinensist.
„Mindezt nyilvánvalóan úgy lehet megtenni, ha kellő ismeretekkel rendelkezünk a gregoriánt illetően. Mi Béres Györgytől első kézből kaphattuk meg a legfontosabb tudnivalókat, a friss kutatási eredményeket – vette át a szót Ruthner Judith titkár. – Egyértelmű volt, ahhoz, hogy a gregoriánról való tudást tovább lehessen adni, az alapoktól kezdve meg kell azt ismertetni azokkal, akik majd maguk is közvetíteni tudják: énektanárokkal, karvezetőkkel, kántorokkal, egyházzenészekkel.” Így elindultak a képzések, a gregorián szemiológiai kurzusok, amelyeket Béres György vezetett. A tanfolyamokra számos vendéget is hívott. Többek között Áment F. Lukács OSB, Dobszay László, Mohayné Katanics Mária, Naszályi Emil OCist, Nádasi Alfonz OSB, Sulyok Elemér OSB, Tardy László és Szendrei Janka is tartott előadást a Gregorián Társaság felkérésére. Mindez eleinte csak az egyházzenész berkeken belül működött, később, a 90-es évektől azonban az óriási érdeklődés miatt – egyes alkalmakon száznál is több résztvevő volt – kibővültek ezek a tanfolyamok. Pannonhalmán, Szekszárdon, Kecskeméten, Máriabesnyőn, Debrecenben, Erdélyben Székelyudvarhelyen és Kolozsvárott, valamint Szlovákiában, Pozsonyban is tartottak már képzést, 2000 óta pedig akkreditált oktatási formában is el lehet végezni a pannonhalmi harmincórás kurzust. Budapesten rendhagyó képzést is indítottak határon túli magyar szkóláknak: a kolozsvári Schola Gregoriana Monostoriensis számára egy intenzív hétvégi kurzust 2006-ban, a vajdasági Calandrella B. H. kórus és ottani énektanárok számára egy ötnapos tanfolyamot 2007-ben.
„Magam is úgy kerültem kapcsolatba a szervezettel, hogy énektanárként vettem részt az első kurzuson. Mélyen megérintett, amit a gyakorlati tudnivalókon túl tapasztaltam ott – mondta Ruthner Judith. – Béres atya mindenkinél jobban ismeri a gregoriánt, amelynek nemcsak a kutatója, de a megélője is. A gregorián ugyanis jóval több mint egyházi ének. A gregorián egy imatípus. A kurzusok alkalmával ezt is megélhetjük; szinte olyanok, mint egy-egy lelkigyakorlat.”
Bizonyos idő elteltével aztán a tanultak alapján egyre többször megszólalhatnak a liturgiában gregorián dallamok.
A gregorián egy olyan kultúrát és lelkiséget közvetít, amely ezer esztendő elteltével napjaink emberét is képes közelebb vinni a keresztény értékrendhez. Aki pedig az egyetemes kultúrának ezt a szeletét megízleli a Gregorián Társaság valamely eseményén – kurzuson, tanulmányi napon, liturgikus szolgálat során, szentmisén –, az a kapott élményektől lelkileg felfrissülve, szakmailag is gazdagodva térhet vissza a mindennapokba. „Ez az ének olyan erőt képvisel, amely gyógyítja a lelket, formálja a személyiséget, és közösséget épít.
Lassan negyedszázados múltra tekint vissza a Váci Nemzetközi Gregorián Fesztivál. A nagyszabású és a magyarországi egyházzenei életben egyedülálló eseményt először 1998-ban rendezte meg a Gregorián Társaság és a váci püspökség a belgiumi Watou-i Nemzetközi Gregorián Fesztivál mintájára, ám szélesebb programválasztékkal. A hazai szakmának és a közönségnek alkalma nyílt a különböző interpretációs stílusok összehasonlítására. A lehetőség pedig a várakozásokon felüli mértékben vonzotta az érdeklődőket, ezért azóta háromévente tartják meg a többnapos rendezvényt, amelyre Béres György meghívására eddig hét alkalommal érkeztek hazánkba elismert együttesek a világ minden tájáról. Tizenhat ország negyvenhat szkólája szerepelt a fesztiválon magas színvonalon; valamennyien énekelnek gregoriánt a mindennapi liturgiában is. Emellett neves kutatók is ellátogattak az eseményre, hogy bemutassák a legfrissebb szakmai kutatási eredményeket.
Nekünk, magyaroknak különösképpen fontos az is, hogy ismerjük Szent István örökségét, amelyre méltán lehetünk büszkék. Államalapító szent királyunk uralkodása alatt a gregorián már ténylegesen megszólalhatott eleink templomaiban. 2010 óta zajlik az Élő gregorián – Hangzó Árpád-kor elnevezésű országos programsorozat. Ebben a projektben a Gregorián Társaság égisze alatt működő Schola Gregoriana Budapestinensis az Árpád-kori templomainkban végzett liturgikus szolgálatai során az egyetemes kultúra és a hazai örökség összefonódására, a lelki értékek és a művészetek – zene, építészet, freskóművészet – kapcsolatára, a kereszténység ősi imádságain keresztül a jelent és a múltat összekötő, ma is járható hídra kívánja felhívni a figyelmet.
„A nagyvárosok ősi templomaitól az icipici, ám az Árpád-kori örökséget máig őrző falvakig sokfelé eljutottunk már. Csodálatos élmény, amikor a sok száz éves templomok falai mintegy életre kelnek, mert ugyanaz a hangzás tölti be a templomteret, mint fénykorukban. A liturgiában részt vevő emberek pedig átélik múltunk értékeit, s azoknak a jelenben is megtapasztalható szépségét, erejét. A gyökereinket is jobban meg tudjuk így becsülni – magyarázta Ruthner Judith, hozzátéve: az ökumenének is kiváló terepe a „gregorián istentisztelet”, ugyanis sok Árpád-kori templom ma a református felekezethez tartozik. „Egy-egy ilyen alkalom után a református testvérek is olyan lelkiállapotban jönnek ki a templomból, hogy a közös imádság után még szorosabban összekapcsolódhatunk.”
„A gregorián ének a természeténél fogva magával ragadja a liturgikus cselekmény résztvevőjét. Ugyanakkor elmondhatjuk, hogy még egy hangverseny során is olyasmi történik, ami egyedülálló élményt ad. Egyre inkább meggyőződésem, hogy a gregorián éneket a liturgikus lectio divina, a misztika és a kontempláció kiemelkedő formájának tekinthetjük” – ezek már Sztankó Attila szavai, aki 2021 májusában Sapszon Ferenctől vette át az elnöki feladatokat.
A gondolatmenet folytatásaként elmondta: „A gregorián énekforma egyrészt a kolostorok csendjében, az Istennel való párbeszédben született, másrészt zenei szempontból hordozója az emberiség elementáris és archaikus lelki rezdüléseinek. Voltaképpen egy több évszázad során letisztult liturgikus nyelv, amely Isten szavát hivatott méltó módon közvetíteni az ember felé” – fogalmazott.
Lehetséges volna élőként megtartani a gregoriánt a mai rohanó világ számára is? – merül fel bennem a kérdés, amelyre Ruthner Judith válaszol elsőként: „Világi iskolában tanítottam, amikor még magam is csak tanultam a gregoriánt. Bevittem az órára a gimnazistáimnak, és óriási élmény volt számomra, ahogyan elérte a szívüket. Lefordítottuk a szövegeket, és mindig találtunk olyasmit, ami személyesen is megszólította őket. Működni kezdett bennük mint lelki gondolat.” Sapszon Ferenc ezt továbbfűzve hozzátette: „A gregorián egy zenei nyelv, amely mint zene a tökéletességre törekszik. Meg lehet közelíteni a zenetudomány, a történetiség irányából is.
Béres atya a gregoriánnal való foglalkozást éppen úgy teszi teljessé, hogy az éneket kiindulási pontként határozza meg. És akkor tudunk vele hitelesen foglalkozni, ha nemcsak a zene felől közelítjük meg, hanem elsősorban az ige kimondásának és az imádságnak az irányából. Béres tanár úr nagyszerű kezdeményezése volt az is, hogy – miután a gregorián az európai zene egyik alapja –, felkért kiváló hazai és külföldi zeneszerzőket: komponáljanak olyan műveket, amelyek forrása egy-egy gregorián dallam. Kifejezetten szorgalmazta, hogy a gregorián a mai zenében is megszólaljon. 2004–2005-ben, Nagy Szent Gergely jubileumi éve alkalmából számos új kompozíció született a felkérésére. Ezekben az a capella művekben vagy misékben a zeneszerzők – Daróci Bárdos Tamás, Petr Eben, Gyöngyösi Levente, Koloss István, Peter Planyavsky, Szőnyi Erzsébet és Soproni József – egy-egy gregorián antifonát vagy miseordináriumot dolgoztak fel. Az ősbemutatókon a műveket Tardy László vezényletével a Mátyás-templom kórusa és Párkai István vezetésével a Zeneakadémia kórusa mutatta be, illetve a Jubilate leánykar, a Cantate vagyes kar (Sapszon Ferenc), valamint a Budapesti Monteverdi Kórus (Kollár Éva) és a Debreceni Kodály Kórus (Erdei Péter) szólaltatta meg. A megszületett művek közül jó néhányat ma is előszeretettel tűznek műsorra az előadók. Szép példa erre a német Siegfried Strohbach De angelis-miséje, amely például az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Ferenc pápa által bemutatott Statio orbis miséjén is elhangzott – tette hozzá Sapszon Ferenc, utalva arra, hogy a gregorián életben tartásának és megszólaltatásának, továbbörökítésének és imaként való megélésének számos lehetséges módja van.
A Sapszon Ferenc által alapított Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában Béres György folyamatos szakmai tanácsadása mellett egyébként a kezdetektől jelen van a gregorián ének. Az iskola keretei között két szkóla is működik. A Jubilate schola a linzi kórusolimpián a gregorián ének olimpiai bajnoka volt. Liturgikus szolgálatokon rendszeresen éneklik a gregoriánt, a váci nemzetközi fesztiválon az első alkalomtól ott vannak, 2000 óta pedig meghívottjai a Watouban megrendezett nemzetközi fesztiválnak is, képviselve hazánkat.
A Gregorián Társaság gondozásában és a Szent István Társulat kiadásában még 2005-ben jelent meg a Kulcs a Graduáléhoz. A Graduale Romanum szövegei latinul és magyarul címet viselő kötet, amelyben a mise latin énekeinek Nádasi Alfonz OSB szó szerinti, illetve Szunyogh Xavér Ferenc OSB művészi értelmezésű fordításai találhatók. Sztankó Attila egy személyes élményét is megosztotta azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent a gregorián dallamokon túl a szövegeket is elénekelni. A pandémiát követően, 2021-ben az akkori szolgálati helyén, Máriabesnyőn a nagyböjti időszakra készültek. Kája Sándor egyházzenésszel, a bazilika kántorával megbeszélték, hogy a szertartások ének- és szövegközpontúak lesznek. „Csináljunk mindent úgy, ahogyan a misekönyvben és a graduale anyagában található, kiegészítve népénekkel és vegyes kari tételekkel, a maguk helyén” – állapodtak meg. Így történt, hogy azon a nagypénteken mind nekik, mind a híveknek igazán felemelő élményben volt részük: „Akik kijöttek a nagypénteki szertartásról – velünk együtt –, valóban elmondhatták: ott voltunk a Golgotán. Ennek nem más volt az oka, mint a liturgikus mozgás, a modális hangzás, a szövegek és a mély imádság tökéletes egysége, egyszóval magának a liturgia teljességének a megvalósulása. És ezzel láthatóvá is vált, milyen jelentősége van a gregorián éneknek” – fogalmazott Sztankó Attila.
Horogszegi-Lenhardt Erika
Fotó: Merényi Zita
Forrás: Magyar Kurír
