Rogier van der Weyden, eredeti nevén Rogier de la Pasture, a belgiumi Tournai-ben született 1400 körül. A németalföldi festő alkotó időszaka átmenetet képez a késő gótika és a reneszánsz között. Ez észlelhető stílusán is, amely kisebb részletek reális megjelenítését, határozott karakterábrázolást, de ugyanakkor dinamikus kompozíciószerkesztést jelent. Alkotásainak témái főként egyházi jellegűek. Kortársaihoz képest életműve sajátos jellemábrázolással bír, ezzel új utat nyitott meg az egyházi művészet körében. Az aprólékos valóságábrázolás mellett nagy hangsúlyt fektetett az érzelmek megjelenítésére is, így lehetővé téve, hogy a szemlélő személyesen is kapcsolódhasson az alkotáshoz.
Az itt elemzésre kerülő festmény egy hagyományon alapszik, miszerint Szent Lukács evangélista lefestette Szűz Mária portréját. Bár a történet kevés valóságalappal rendelkezik, Szent Lukácsot emiatt mégis a művészek patrónusának is tekintik. A festmény 1435–1440 között keletkezett, és rengeteg rejtett szimbólumot hordoz. Mária a mögötte lévő trón helyett annak lépcsőjén ül, kifejezve alázatát. A kép jobb oldalán látható egy nyitott könyv, az evangélisták szimbóluma. A háttérben megjelenő elzárt kert Mária tisztaságát jelképezi. A Szent Szűz jelen ábrázolása nélkülözi a dicsfényt és a glóriát, ehelyett az anyaság naturalisztikusságát emeli ki a művész.
Szent Lukács portréja nagy valószínűséggel a művész önarcképe, amely saját kiválasztottságát emeli ki, ahogyan a háttérben megjelenő két alak is kivételezett helyzetben van. Ők olyan személyek, akik betekintést nyerhetnek egy belső misztériumba. Ezen alkotás nemcsak a művészet patrónusa, Szent Lukács előtt tiszteleg, de bemutatja a művészek hivatását és felelősségét is. Ők olyan személyek, akik beléphetnek egy misztérium ajtaján és szert tehetnek egy másfajta látásra. Ez a látás viszont nemcsak ajándék, de annak felelősségét is hordozza, hogy az élet igazságait milyen eszközökkel közvetítik a világ felé.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/42-es számában.
