Evangélium
Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába, egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.
Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!”
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott. (Lk 1,26–38)
Gondolat
Mária igenjében a tiszta ember legtermészetesebb válaszát ismerjük fel Isten természetfeletti közeledésére. Mert az, akit nem hálóz be a bűn, csakis egy dolgot tud Isten akaratára mondani: legyen. Az, aki nem gabalyodik bele gyarlóságába, tudja, hogy Isten rá vonatkozó akarata neki személyesen a legjobb a lehetséges utak közül.
Ez persze nem jelenti azt, hogy rózsát talál tövis nélkül… Mária földi életének is része a szenvedés, az aggodalom, a féltés, egyedül ő áll édesanyaként a kereszt alatt. Benne is látjuk: Isten nem feltétlenül kíméli meg választottait a szenvedéstől, de megadja nekik az állhatatosság kegyelmét, a mindvégig való kitartásét.
