A Dévai Páduai Szent Antal ferences plébánia hittanosai Páduába és Assisibe zarándokoltak. Élményteli zarándoklaton vett részt augusztus 7−11. között az a hat ministráns és az Apró Kezek Műhelyében tevékenykedő gyermek, akik ez év során a legkitartóbbaknak, leghűségesebbeknek bizonyultak. A zarándoklatról Kun-Gazda Kinga-Viola számol be, valamint néhány résztvevő is megosztotta élményeit.
Isten áldásával, örömmel és kíváncsisággal a szívünkben indultunk el a hosszú útra augusztus 7-én. A kedves szülők tarisznyánkat minden finomsággal megtöltötték. Utunk először Magyarországra vezetett, alig néhány óra alatt meg is érkeztünk szálláshelyünkre, Somogyaszalóra, ahol egy lovarda közelében tértünk nyugovóra, és a lovak látványa már első pillanatban lekötötte a gyerekek figyelmét.
Zarándoklatunk második napján, kora reggel ima és reggeli után kissé álmosan indultunk el, hogy Szlovénián áthaladva estére megérkezzünk Páduába. Az út során volt időnk elmélyülni gondolatainkban, hogy miért is veszünk részt ezen a zarándoklaton, illetve gyönyörködhettünk a szlovéniai csodálatos tájban. Szlovénia egy kis ország, ahol minden talpalatnyi terület meg van munkálva, jók az utak, tisztaság, rend uralkodik, az emberek segítőkészek. Trojanéban egy hosszabb pihenőt tartottunk, ahol Bonaventura testvér meglepetésben részesített: finom, ízletes fánkot ettünk, szlovén specialitást. Sajnos hazafelé jövet ugyanezt nem tehettük meg, noha a gyerekek szüleiknek is vittek volna ajándékba a finom fánkból. Nem baj, majd legközelebb!
Estére érkeztünk meg Páduába. A szállásunk elfoglalása után első utunk a Szent Antal-bazilikába vezetett, ahol hálát adtunk Istennek, hogy az út során megvédett bennünket. A bazilikába belépve már az első pillanatban lenyűgözött monumentalitása és szépsége. Bonaventura testvér bemutatásából megtudtuk, hogy a bazilikában őrzik Szent Antal ereklyéit, és a 13. században épült bazilika a legjelentősebb zarándokhely Venetóban. A bazilika belsejében a 13. és 20. század között alkotó jelentős festőművészek, mint például Tiziano és Giotto festményei, valamint Donatello szobrai és rézkarcai láthatók. Páduai Szent Antal a szegények, éhezők, és a várandós anyák védőszentje.
Zarándoklatunk harmadik napját szintén a Szent Antal-bazilikában kezdtük, ahol Bonaventura testvér szentmise áldozatot mutatott be, ami különlegességnek számít, mivelhogy nagyon sok zarándok érkezik a templomba, illetve hónapokra előre le vannak foglalva a szentmiseszándékok. A templom bejárása során elidőztünk Szent Antal kápolnájánál, ahol a szent sírja található, amely csodás reneszánsz alkotás, építése az 1500-as években kezdődött és még abban az évszázadban be is fejeződött. Díszítésén a kor legnagyobb szobrászai dolgoztak: a falakon kilenc, Szent Antal életét és csodatevéseit megjelenítő márvány dombormű látható, mint például Szent Antal beöltöztetése, Szent Antal feltámaszt a halálból egy ifjút, Egy vízbefúlt leány életre keltése, vagy A levágott, majd visszaforrasztott láb csodája. Középen áll Szent Antal oltársírja, Tiziano Aspetti munkája 1594-ből. Majd ezt követően az ereklye kápolnában megcsodálhattuk Szent Antal épségben lévő nyelvét, a szent állkapcsának ereklyetartóját 1350-ből. A kápolna őrzi Szent Antal csuháját, és azt a koporsót, melybe halálakor a holttestet belehelyezték. Isten kegyelméből és Daniel Fechete szerzetes jóvoltából megnézhettük a quadrumot, ahol a szerzetesek tartózkodnak, imádkoznak, majd ezt követően bementünk a szerzetesek kertjébe, ahol a finomabbnál finomabb szőlőt kóstoltuk meg. Ezúton is köszönjük Daniel Fechete segítségét. A délután folyamán nem hagyhattuk ki, hogy a nagy hőségben ne fürödjünk az Adriai tengerben. Este pedig igazi olaszos pizzát vacsoráztunk mindenki nagy örömére.
A következő napunk Assisibe vezetett, ahol elsőként a Santa Maria degli Angeli-templomot néztük meg, aminek érdekessége, hogy templom a templomban, vagyis a templomban található a Porciunkula-kápolna, amely Szent Ferenc legkedvesebb tartózkodási helye volt, és amelynek először kezdte meg a felújítását. Az altemplomban megnéztük Szent Ferenc sírját, a relikviáinak kápolnájában ruháját és a Naphimnusz eredeti töredékszövegét. A felső templomban a freskókat figyelve végigkövethettük Szent Ferenc életének útját, amelyek Giotto és iskolájának ecsetjeiből származnak. Barangolásuk során bementünk a San Rufino-dómba – Ferenc ezen a helyen prédikált először –, és itt megtekintettük azt a keresztelőmedencét, ahol Szent Ferenc és Szent Klára elnyerte a keresztséget. A Szent Klára-templomban láthattuk azt a feszületet, amely a San Damian-templomban Ferenchez beszélt, illetve ide van elhelyezve Szent Klára teste is. Sétálgatásunk során Assisi különleges épületei, utcácskái, ablakai nyűgöztek le, és nem utolsó sorban finom főzött olasz fagylaltot ettünk. Este igazi olasz spagettit vacsoráztunk. Csütörtök délután feltöltődve indultunk haza.
Hogy mi is jellemezte ezt a zarándoklatot? Utazás, beszélgetés, imádság, keresztény értékeink megtekintése, mosoly, boldog gyerekek, feltöltődés.
Álljon itt néhány gondolat, amit az „aprószentek” fogalmaztak meg:
„Kedvenc élményem az volt, amikor meglátogattuk a Páduai Szent Antal-templomot, és megérinthettük Szent Antal sírját, láthattuk az ereklyéit. Az is nagyon tetszett, amikor fürödhettünk az Adriai tengerben. Az is nagy élmény volt, hogy megkóstolhattuk az olasz pizzát és spagettit. Mindent összefoglalva ezen a zarándoklaton sok új dolgot tanultam, és hálás vagyok Istennek, a pap bácsinak, Kinga tanárnéninek és Gergő bácsinak, hogy mindennek részese lehettem”. (O. Sz)
„Ez a zarándoklat nagyon sok élménnyel volt tele. Elsősorban az tetszett az út során, hogy énekeltünk és a parkolókban ettünk. Páduában tetszett a Szent Antal-bazilika, és ahogyan ki volt díszítve. Assisiben a Santa Maria degli Angeli-templom, és hogy a templomban van egy kisebb templom.” (B. D)
„Ez a zarándoklat igazán különleges volt. Nagyon tetszett, hogy sokat lehetettem a barátaimmal. Megnéztük a páduai bazilikát, benne Szent Antal sírját és ereklyéit. Meghatott, hogy ott lehettem. Az Angyalos Boldogasszony-kápolna, valamint a Szent Ferenc-bazilika is nagyon szép volt. Mindkettőben egyedi építészeti stílusokat vettem észre. Remélem, egyszer majd visszajutok ezekre a csodálatos helyekre!” (Sz. M.)
Hála és köszönet a szülőknek, hogy ránk bízták gyermekeiket e néhány napra, illetve Isten fizesse Ferenczi István segítségét, aki a kisbuszt biztosította számunkra a zarándoklatra, és Bonaventura testvérnek, aki kigondolta és megvalósította mindezt!
Kun-Gazda Kinga-Viola
