„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31) – ez volt a mottója az idén hatodik alkalommal György Mihály-Levente csíkszentmiklósi plébános által szervezett ifjúsági tábornak. Július 18. és 22. között 47 táborozni vágyó vidám fiatal, három plébános: György Mihály-Levente, Both Dávid, Kovács József és Szőcs László jezsuita jelenlétével foglalta el a gyönyörű tábori helyet Borzonton a Dorka Panziónál.
A tábor a lelkiismeret témakörét járta körbe. Már a hét elején elvégeztük a szentgyónásunkat, zsolozsmával kezdtük és végeztük a napot, minden nap szentmisén vettünk részt, szentségimádást is tartottunk, ahol mindenki megfogalmazhatta háláját a jó Isten felé.
Kovács József plébános tartott tartalmas előadásokat, amelyekkel növelte a fiatalok önbizalmát, szeretetét, egymás iránti elfogadását. A lelkiismeret egy belső érzés, amely a viselkedésünk jó vagy rossz voltát sugallja. Olyan belső mérce, amit akkor veszünk leginkább észre, ha lelkiismeret-furdalásunk van. Belsőnkből fakadó érzés vagy gondolat, ami jelez, ha nem jó úton járunk. Megértettük, hogy a nyugodt lelkiismeret a legfőbb dolog. Egy olyan kincs, amelyet soha, egyetlen pillanatra sem szabad elengednünk, és egész életünkben munkálkodnunk kell azon, hogy minden kihívás és nehézség ellenére is megtartsuk. Ez lenne minden ember egyik legfontosabb feladata.
A fiatalok kérdőívek kitöltése által ismerhették meg saját szeretetnyelvüket, és hogy miből érzik leginkább, hogy fontosak a másik ember számára: az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek vagy a testi érintés jelent többet számukra.
A kiscsoportos beszélgetések, csapatépítő játékok, őrangyalozás, közös filmnézések segítettek abban, hogy még jobban megismerjük és elfogadjuk egymást. Isten vezetni, formálni akar bennünket. Tanítani akar, szeretetét akarja velünk megosztani, soha nem érezhetjük, hogy Isten valami lehetetlent, valami túl nehezet vár tőlünk.
Utolsó esténk gitárest volt, amelyet még emlékezetesebbé tett a tábortűz hangulata.
Utolsó nap a záró szentmisén hálatelt szívvel mondtunk köszönetet az együtt töltött napokért, a plébánosokért, akik fáradtságot nem ismerve tették értékessé napjainkat, a szakácsnőkért a finom ételért és egymásért.
Boldogan tértünk haza, hiszen megéreztük, hogy Isten velünk van, mindig számíthatunk rá, hiszen ő vezetni, formálni akar bennünket.
Péter Dorottya, csíkszentmiklósi ifis
