A kolozsvári Hajnal negyedben, az Erdő utcában található a Szent Kamill Otthon, melynek kápolnáját 2000. szeptember 9-én Jakubinyi György érsek szentelte fel. Azóta heti rendszerességgel szombatonként előesti szentmisét mutat be Kovács Árpád kisbácsi plébános a gondozásra szoruló bentlakók és a negyedből jövők részére. A szociális otthon megálmodója és építtetője vitéz Tokay Rozália volt, aki életművére már az örökkévalóságból tekint. Az intézmény vezetése unokahúgára, Ágopcsa Andreára szállt át. A Szent Kamill Otthon kápolnájának XXII. búcsús ünnepén, szentünk emléknapján öreg, beteg, tolószékes bentlakók és a város különböző részeiről érkezettek (köztük Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke) közösen és lelkesen énekelték a szentmisére hangoló Zeng a harang hívó szóval kezdetű éneket Kovács Árpád plébános zenei kíséretével és vezetésével.
A felolvasott szentleckével P. Nagy Károly OFM arra tanított, hogy a szeretetről nemcsak beszélni érdemes, hanem tettekre váltani szükséges az Isten igazságai szerint megélt szeretetben. Az evangéliumot Székely Dénes monostori plébános, a papnevelő intézet tanára tolmácsolta. Ezzel a szeretet hogyanjának megéléséhez kaptunk útmutatást, mert csak akkor fogunk tudni helyesen szeretni, ha megmaradunk Isten és egymás szeretetében, s így méltó gyümölcsöt hozhatunk.
Vízi Zakariás, a Mária Szíve-plébánia plébánosa, hogy tükröt tartson elénk, Lelliszi Szent Kamill életútján vezetett végig. Elmondta, hogy Camillo olasz családba született. Tizenkét évesen elveszítette édesanyját. Tanulni nem szeretett. Katonatiszt édesapja zsoldos katonai életre irányította. Camillo alig volt 20 éves, amikor édesapja is meghalt. Seb keletkezett az árván maradtnak a lábán, amit elhanyagolt, ezért nem szolgálhatott tovább a seregnél. Saját fogadalmat tett ekkor, hogy ha meggyógyul, akkor ferences szerzetes lesz. Amint jobbra fordult a sorsa, elfelejtette fogadalmát és folytatta szenvedélyét, a szerencsejátékokat. Vissza akart térni a katonaságba, de eltanácsolták betegsége miatt. Rómában a Szent Jakab-kórházban kezeltette magát, ahol betegápolóként segédkezett, de a szerencsejátékok továbbra is rabul ejtették. Ezért eltanácsolták. A spanyol hadseregben próbált katonáskodni. Egy tengeri út alkalmával viharba kerültek. Ekkor újra fogadalmat tett, de a veszély elmúltával ismét eljátszotta mindenét és elfelejtette fogadalmát. A kapucinusoknál talált munkát egy kolostor építkezésénél. Bűnbánatot tartott és megtért. Alázatosságát látván a szerzetesek felvették a rendbe novíciusként. Sebe kiújul. Visszatért Rómába a Szent Jakab-kórházba kezelésre. Újra segédkezett és most már szeretettel ápolta a betegeket, mert a szenvedő Krisztust látta bennük.
Betegápolói közösséget alapított, ott a betegek és a haldoklók szolgálatára szentelték magukat. Tanulásba fogott. 32 évesen elvégezte a teológiát és pappá szentelték.
1591-ben XIV. Gergely pápa jóváhagyta betegápolói közösségét mint szerzetesrendet. Sok követőre akadt, akik hivatástudattal szolgálták a betegeket. Kamill 1614-ben meghalt Rómában.
Lellisi Kamillt 1746-ban avatták szentté. 1886-tól a betegek és a haldoklók védőszentjeként tisztelik. A homília végén Vízi Zakariás levonta a következtetést: ,,nincs eleve kudarcra ítélt élet”, mert Isten mindenütt keresi az embert és segíti az újrakezdésben. ,,Aki odafigyel az ő szeretetére, bármilyen mélységből is elkezdheti vagy újrakezdheti”. Márai Sándort idézte ,,A gondviselő Isten velem is törődik”. ,,Életünk a mások felé fordulásban teljesedik ki és valósul meg”. A lelki halálból a kegyelem útján juthatunk el a tiszta életre, mint ahogy azt Kamill élete is példázta.
A szentmise záró gondolataiban Kovács Árpád plébános Szent Pál szavaira alapozva támasztotta alá a szentbeszédben tanultakat, mert ha közreműködünk a kegyelemmel, akkor átalakul életünk. Különösen kiemelte a szentmise elején elhangzottakat, miszerint Vizi Zakariás főcelebráns a szentmisét nemcsak a betegekért, hanem a betegápolókért is felajánlotta és kérte, hogy imádkozzunk, hogy a betegápolók komoly munkájukban ne maradjanak segítség nélkül.
Ezt követően közösen imádkoztunk nemzetünk tagjaiért és vezetőinkért, hogy Isten a Szentlélek erejével segítsen mindnyájunkat földi utunkon.
Búcsús ünneplésünket a Szent Kamill otthon két bentlakója és Bancsov Károly nyugdíjas operaénekes tette szebbé szavalatával. Elhangzott Gál Éva előadásában Reviczky Gyula Imakönyvemcímű alkotása, melyben a korán árván maradt gyermek édesanyjától imakönyvet örökölt, mely éberen tartotta benne a szeretett személy emlékét, de ugyanakkor az imában Istennel kötötte össze őt. Bancsov Károly szavalatában Juhász Magda De jó lenne… című versével a jóra való, mindenkiben feltörő vágyat hozta a felszínre, mely csakis a szeretetben teljesedhet ki. Saramet Erzsébet nyugdíjas pedagógus elmondásában József Attila Az Isten itt állt a hátam mögött kezdetű versét hallhattuk. A megható szavalatok szorosan összefüggtek Szent Kamill életével. Értelmi és érzelmi síkon is az Isten és ember szeretetére oktattak, nem beszélve arról a tanulságról, amit az előadók sugároztak kitartásukkal Isten, a keresztény tanítás és az élet értelmébe vetett hitük által, melyet még bentlakókként is hirdetnek.
A szentmise áldása után a búcsú résztvevői közül aki tehette és ideje engedte, az otthon vendégszeretetének örvendhetett.
Az otthonban lakók egészsége érdekében a búcsú az idén is a járványügyi helyzetre való tekintettel szűkebb körben zajlott.
Bíró Jolán Ilona
