A hagyományokhoz híven a szatmárnémeti székesegyház előtti téren tartották meg idén is az egyházmegyei Jézus Szíve-búcsút. Az ünnepre számos zarándok érkezett az egyházmegye különböző pontjairól, hogy hálát adjanak Jézus Szentséges Szívének kegyelmeiért.
Az ünnepi szentmise elején Schönberger Jenő püspök köszöntötte a felújított és megszépült székesegyház előtt az egybegyűlt híveket, papokat és szerzeteseket. Kiemelte, hogy a gondviselés évének középső harmadában az elmúlt évek Covid-járványát most a szomszédos ország háborús borzalmai tetézik, amelyek komoly kihívás elé állítják az egész világot, benne az egyházmegyét. Mindez ugyanakkor alkalmat is kínál a hősiességre, szolidaritásra és a felebaráti szeretet megnyilvánulására. „Ma különösképpen könyörgünk katolikus egyházunkért, benne szeretett egyházmegyénkért, papi és szerzetesi hivatásokért, családokért, békéért. […] a közös imádság és Jézus Szentséges Szívének szeretete kapcsoljon egybe bennünket” – mondta, majd külön köszöntötte az Ausztriából érkezett Ilk József Antalt, aki a Kálvária-templomban a német nyelvű szentmise szónoka volt, valamint Urbán Erik OFM tartományfőnököt, az egyházmegyei búcsú szónokát.
„Az Úr Jézus Krisztus Szentséges Szívéből áradó szeretet üdvözítsen minket!” – köszöntötte az egybegyűlteket a szónok, aki homíliájában kifejtette, hogy csak az élő hagyományokhoz való ragaszkodás erősítheti meg az emberek identitását, és a hagyomány akkor válik élővé, ha Isten szavára épül.
„Milyen szeretet árad ebből a szívből? A szeretet ősforrásából hozza a szeretet, amely az ő emberségén is átragyog; ezért történnek a csodák” – elmélkedett a szónok.
Az isteni szeretet az emberi szeretetben olykor-olykor felvillan. Urbán Erik szerint amikor egy kisgyermek megérzi azt, hogy bár rosszat tett, rosszul viselkedik, akkor is szeretik a szülei, mutatja, hogy csírájában ott van az emberi szívben az ősi isteni szeretet, amelytől a bűn elszakított, de Jézus által lehetőség van visszatérni ebbe a szeretetbe. „Amikor igazából gyakorlom a szeretet, szolgálatot, akkor az én szívemen is áthatol ez a szeretet, amely az Úr Jézus szívéből árad belénk. Melyik szívből? Amelyik éppen akkor nyílt meg, amikor összefogott az emberiség, hogy megölje az Istent és amikor a katona lándzsája átdöfte a szívét. De ahogy elhatalmasodni látszott az emberi gonoszság, a bűn, a földön, úgy áradt és árad a kegyelem ebből a szívből, hogy felemeljen bennünket.”
A szónok olyan erőforrásnak nevezte ezt a szeretetet, amely erőt ad az embernek, hogy ne hátráljon meg, akkor sem, amikor nem viszonozzák szeretetét. Ezért kell szentségekhez járulni és élni a különböző életállapotokat megszentelő szentségekkel; élni a kiengesztelődés szentségével, és táplálkozni az Oltáriszentséggel, a szeretet szentségével. Így válik képessé az ember, hogy szeretetet adjon szűkebb környezetében is: családban, szerzetes- és papi közösségben, a munkahelyen és a baráti körben. Így teljesítheti minden keresztény azt az alapvető hivatását, hogy szeretetet adjon és elfogadjon.
„Jézus Szíve a forrás” – mondja Erik testvér –, „egy szív, ahonnan élet árad szét a történelemben zarándokoló emberek szívébe. Ez a jósággal és szeretettel teljes szív, minden erénynek mélysége az irgalom központja.”
Mindenki arról tud csak igazán beszélni, arról tud tanúságot tenni, amit életében megtapasztalt. Jézus Szíve szeretetének megtapasztalása sokak számára megrendítő lehet, de csak úgy válhat hiteles kereszténnyé az ember, ha megrendül ebben a szeretetben; olyan hiteles keresztények, akik közösséget akarnak alkotni egymással, amelynek az egymás iránti tisztelet, megbecsülés és szeretet lesz az ismertetőjele. Olyan megrendült keresztények, akik gyakorolják a liturgiát, ami jelenti a szentségek ünneplését, de az imakapcsolatot is mind egyénileg, mind közösségileg. Olyan hiteles keresztények, akik tanúságot tesznek és gyakorolják a szeretetszolgálatot, vagyis a szónak és a tettnek az összekapcsolását.
„Ma leginkább mosolygós arccal és a lélek kisugárzásával tudunk apostolkodni” – mutatott rá a tartományfőnök. – „Milyen szép lenne, ha nem a gyűlölet, hanem a szeretet vezetne bennünket! Legyünk a béke és a kiengesztelődés eszköze, amely a szíve egy közösségnek, mert ahol a szív megszűnik dobbanni, ott megszűnik az egység és a kitartás. Szeressünk, bízzunk, csodáljunk kézzelfoghatóan.”
„A Jézustól kapott feladat tehát nem más, mint szeretni az Atyát, lángoló és minden áldozatra kész szeretettel, bekapcsolódva ezáltal Isten szeretetének áramlásába: az Atyában szeretni a Fiút és a Szentlélekben fenntartások nélkül teljesen Istenre hagyatkozva ajándékozni magunkat és odaajándékozni magamat és a rám bízottakat. Akkor bekapcsolódunk ebbe a szeretetáramlásba és megmaradunk Jézus szeretetében” – zárta ünnepi beszédét a szónok.
Az áldozást követő könyörgés után következett a körmenet Szatmárnémeti régi főtere körül, ahol az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus mögött felsorakozva hívők százai tehettek tanúságot Jézus Szívének szeretetéről.
Forrás: szatmári egyházmegye
