Szeretett engem és feláldozta életét értem: ez áll Jézus Krisztus misztériumának középpontjában. Ahhoz, hogy belépjünk ebbe a misztériumba, elmélkednünk kell az Úr kínszenvedéséről, a Keresztútról. Rendben van, hogy járunk misére, jó keresztények vagyunk, de a fő kérdés az, hogy beléptünk-e Jézus Krisztus misztériumába – emlékeztetett kedd reggeli homíliájában Ferenc pápa.
Belezuhanni Krisztus misztériumába
A mai szentlecke Szent Pálnak a rómaiakhoz írt levele (Róm 5,12.15b.17–21), amelyben az apostol ellentmondásokat használ – bűn, engedetlenség, kegyelem, megbocsátás –, hogy megértessen velünk valamit. Érzi, hogy képtelen elmagyarázni azt, amit szeretne megvilágítani. Mind e mögött az üdvtörténet áll. Mivel nincs rá elég szó, hogy elmagyarázza Krisztust, Pál meglök minket, taszít egyet rajtunk, hogy beleessünk Krisztus misztériumába – magyarázta a pápa. Ezek az ellentmondások csupán lépések az úton, hogy belezuhanjunk Krisztus misztériumába, melyet nem könnyű megérteni: oly túláradó, oly nagylelkű, hogy nem lehet érvekkel fölfogni, mert azok csak egy pontig visznek el. Ahhoz, hogy megértsük, ki számodra, számomra, számunkra Jézus Krisztus, bele kell zuhannunk ebbe a misztériumba.
A szentek beléptek Krisztus misztériumába
Egy másik szentírási részben Szent Pál Jézus Krisztusra nézve ezt mondja: „szeretett engem és feláldozta magát értem” (vö. Gal 2,20). És megállapítja, hogy nehezen találni olyasvalakit, aki hajlandó meghalni egy igaz emberért, s csupán Jézus Krisztus akarta életét adni egy hozzám hasonló bűnösért. Ezt nemcsak az egyház által elismert szentek értették meg, hanem sok olyan szent is, akik rejtve élnek a hétköznapokban, egyszerű emberek, akik reményüket az Úrba helyezik: beléptek a megfeszített Jézus Krisztus misztériumába, ami „őrültség”, mondja Szent Pál. Azt is megjegyzi azonban, hogy ha kérkednie kellene valamivel, akkor csak bűneivel és a megfeszített Jézus Krisztussal tudna dicsekedni, nem pedig azzal, hogy Gamáliel tanítványa volt a zsinagógában vagy más egyébbel. Egy újabb ellentmondás, ami a megfeszített Jézus misztériumához visz minket, párbeszédben a bűneinkkel.
Nem elég misére járni, bele kell zuhannunk az irgalmasság szakadékába
Ferenc pápa ezután arról beszélt, hogy amikor misére megyünk, tudjuk, hogy Jézus ott van a szóban, Jézus eljön, de ez – meglátása szerint – nem elegendő ahhoz, hogy belépjünk ebbe a misztériumba. Ahhoz ugyanis, hogy belépjünk Jézus Krisztus misztériumába, több kell, bele kell zuhannunk az irgalmasság szakadékába, ahol nincsenek szavak, csak a szeretet ölelése. A szereteté, amelyből vállalta értünk a halált. Amikor elmegyünk gyónni, mert vétkeztünk – igen, le kell tennem a bűneimet, szoktuk mondani, vagy, hogy Isten megbocsássa a bűneimet -, akkor elmegyünk, elmondjuk a gyóntató papnak, megnyugszunk és örülünk. Ha így teszünk, nem jutunk be Jézus Krisztus misztériumába. Ha én elmegyek, azért megyek, hogy találkozzam Jézus Krisztussal, belépjek misztériumába, belépjek a megbocsátás ölelésébe, amelyről Pál beszél, a megbocsátás ingyenességébe.
Ki neked Jézus? A keresztúti ájtatosság gyakorlata
Arra a kérdésre: ki neked Jézus? Válaszolhatnánk: Isten Fia. Fölmondhatnánk az egész Hiszekegyet, a teljes katekizmust és igaz is lenne, de csak egy pontig jutnánk el, ahol még mindig nem léptünk be Jézus Krisztus misztériumába, abba a „szeretett engem és feláldozta magát értem” – be. A pápa egy ájtatossági formát javasol, ami segíthet a megértésben: ez a keresztút, vagyis, hogy együtt haladunk Jézussal abban a pillanatban, amikor nekünk adja a megbocsátás és a béke ölelését. Szép a keresztútjárás. Otthon, végiggondolva az Úr kínszenvedésének mozzanatait. A nagy szentek is azt tanácsolták, hogy lelki életünket mindig úgy kezdjük, hogy találkozunk a megfeszített Jézus misztériumával. Szent Teréz azt javasolta szerzetesnőinek, hogy a szemlélődő imához, az emelkedett imához úgy jussanak el, hogy elmélkednek az Úr kínszenvedéséről. A kereszt Krisztussal. Krisztus a kereszten. Kezdjünk el erről gondolkodni. És így, igyekezzünk megérteni szívünkkel, hogy Ő szeretett engem és feláldozta magát értem, vállalta értem a halált.
Kérjük a kegyelmet, hogy megértsük a misztériumot
A mai szentleckében Szent Pál éppen a krisztusi misztérium szakadékához akar elvinni minket – foglalta össze gondolatait a pápa. Én jó keresztény vagyok, vasárnap eljárok misére, jótékonykodom, elmondom az imákat, jól nevelem a gyerekeimet: mindez rendben van. De én most azt kérdezem tőled: Te mindezt megteszed, de beléptél Jézus Krisztus misztériumába? Abba, amit nem tudsz kontrollálni… Forduljunk Szent Pálhoz, egy igazi tanúhoz, aki találkozott Jézus Krisztussal és hagyta, hogy Jézus találkozzon vele, és belépett Jézus Krisztus misztériumába. Közbenjárására kérjük a kegyelmet, hogy beléphessünk Jézus Krisztus misztériumába, aki szeretett minket, életét adta értünk, és igazzá tett minket Isten előtt, aki megbocsátotta minden vétkünket, a bűn gyökerét is. Fohászkodjunk, hogy belépjünk az Úr misztériumába. Függesszük tekintetünket a megfeszített Krisztusra, aki a teremtés legnagyobb misztériumának ikonja: a megfeszített Krisztus, életem középpontja – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
