Caravaggio 1571-ben született Milánóban. Életére és művészetére egyaránt jellemző volt a lázadás, a megszokott normákkal való szembenállás, talán emiatt válhatott a manierista festészet megalapozójává, amely az addig elismert normákkal való szembenállást jelentette. Művészetére az erőteljes fény-árnyék kontraszt és a naturalisztikus ábrázolás a jellemző.
Caravaggio Emmausi vacsorát ábrázoló képe az egyik legismertebb alkotásának tekinthető. A középpontban a kenyeret megáldó Jézus áll, amely gesztusban tanítványai felismerik őt. A lelkesedésüket vesztett tanítványok előtt egyszerre felcsillan a remény sugara, és erőteljes gesztusokkal fejezik ki meglepetésüket, felismerve eddig halottnak hitt mesterüket. A mozdulatokkal Caravaggio nemcsak a szereplők lelkiállapotát tükrözi, de egyúttal a szemlélőt is belevonni szándékozik a kép terébe, ezzel is növelve az ábrázolt esemény érzelmi hatását. Krisztus karja rövidülésben ábrázolt, emellett az idősebb tanítvány kinyúló keze is mintha szétfeszítené a kép határait, s az asztalon fekvő gyümölcskosár láttán is az az érzésünk támad, mintha bármelyik pillanatban elénk borulna. Caravaggio célja az ilyen ábrázolási eszközökkel, hogy a szemlélőt bevonja az ábrázolt misztériumba, és őt is a jelenet részesévé tegye. A személy a festmény előtt állva maga is a vacsora jelenlétébe kerülve megfogalmazhatja saját kérdéseit, reménytelenségét, de együtt is ujjonghat a tanítványokkal, hogy Jézus legyőzte a halált, így immár nem a pusztulásé, hanem a szereteté az utolsó szó.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2022/18-es számában.
