A mennyei Atya szeret bennünket: legfájdalmasabb tapasztalatunkat, a halált megosztja velünk. Nagypéntek, Jézus testét leveszik a keresztről és sírba teszik. Nagyszombat, csend, a test a sírban. Húsvét, üres a sír. Nincsen itt, feltámadt! Összeállításunkban a főegyházmegye néhány templomában felállított szent sírt mutatjuk meg, a képekhez Papp Antal zetelaki plébános elmélkedését társítottuk.
Jézus Krisztus feltámadt a halálból. A mennyei Atya tehát tényleg szeret bennünket és legfájdalmasabb tapasztalatunkat, a halált is megosztja velünk. De itt nincs pont a sorok végén. Jézus nemcsak meghalt, hanem fel is támadt a halálból. Mária Magdolna a rémült hírvivő „Elvitték az Urat a sírból…” Péter és János rohannak a sírhoz. János, amikor benéz a sírba, „Látta és hitt!” (Jn 20,2-3.9). Új fény világítja meg Jézus szavait: „Az Emberfiának az emberek kezébe kell kerülnie. Megölik, de harmadnapra feltámad!” (Lk 18,31). Most ezek beteljesednek. Nagypénteken Jézussal eltemettük reményeinket. A feltámadt Jézussal ezek az eltemetett remények új fénybe kerültek. Jézus Krisztussal mi is feltámadunk! Isten valóban szeret bennünket és így a feltámadást is megosztja velünk. „Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok!” (Jn 17,24). A halál tudata mélyen bele van vésve a szívünkbe. Ezzel a tudattal ébredünk, ezzel a tudattal alszunk el. Azonban a keresztény embernek a tudata csodásan kibővül, és új minősítést kap: Jézus Krisztussal új életre ébredtem!
Korond 
Marosvásárhely
Csíkszereda, Szent Ágoston-templom
Csíksomlyó
Gyulafehérvár
Kolozsvár, Szent Mihály-templom
Alvinc 
Kudzsir
Szamosfalva 
Gyergyócsomafalva
Gyimesbükk
