Székelyszenttamás Udvarhelytől 6 kilométerre fekvő falu, szelíd tájban fekszik, kedves, ragaszkodó emberek élnek itg. Ilyen a máterhez tartozó két filia, Ülke és Tibód is. László István plébános meghívására László Zsolt zetelaki segédlelkész tartott nagyböjti triduumot itt.
Első nap a székelyszenttamási plébániatemplomban a kísértésről és a kísértőről volt szó. Három dologra hívta fel László Zsolt a figyelmet: ismerjük fel a gonosz módszerét! Az ördög módszerei: megtévesztés, hazugság. Ő olyan, aki nem ijesztő, hanem nagyon szép és vonzó is tud lenni, hogy csapdába csaljon. Nem szabad kiszagolnia a bennünk levő félelmet, mert akkor erőre kap és könnyedén legyőz. Ahhoz, hogy legyőzzük –és ez volt a második és harmadik pont – Istenért kell élni és Istennel kell élni. Olvasni a Szentírást, szentségekhez járulni, gyónni, áldozni, mert az mind-mind a kísértőt gyengíti, bár ilyenkor dolgozik a legjobban, hogy lerombolja a bennünk levő jót, szentséget.
Triduum Ülkében
Második nap Ülkében folytatódott a közösséget megszólító triduum, immár Isten irgalmasságáról esett szó. A legjobb szemléltető példaként a tékozló fiú történetét hozta fel a meghívott szónok, és a szentgyónásra fókuszált. Arról beszélt, hogy bár idegenkedünk a gyóntatószéktől, mégis az egyik legjobb hely, ahol ember és Isten találkozik. Ez a legfontosabb, hogy ott bent ugyanúgy fogad a jó Isten, mint az irgalmas atya a hazatérő fiút: elénk siet, megölel és örvend az ő megtérő gyermekének.
Ezért a gyóntatószékre sose szabad úgy tekinteni, mint törvényszékre, vallatószobára, ahol valami ítéletet mondanak ki, hanem inkább mint rendelőre, ahol a lelki bajainkra kapunk orvosságot, mint arra a házra, amelynek tornáncán ott ült az irgalmas atya és kémlelte a láthatárt a kisebbik fiára várva. Az ünnepi lakoma pedig az újratalálkozás után garantált!
Harmadik nap Tibódban az imádságé volt a főszerep. László Zsolt a helyes imádkozásról beszélt.
Milyen is az? Nagyböjtben azt kéri az egyház, hogy minél többet és többet imádkozzunk, de ez nem föltétlenül az imák számának a megkétszerezését jelenti. Inkább azt, hogy kétszerte jobban figyeljünk Krisztusra. Nem az a jó imádság, amely csupa kérésből és panaszból áll, az csak monológ, hangsúlyozta a nagyböjti triduum szónoka. Az emberi beszélgetéshez hasonlítva az Istennel való beszélgetés is dialógus kell(ene) legyen. Az imádkozónak hagynia kell(ene), hogy Isten is megszólaljon. Ezért kell elcsendesedni tudni, figyelni Isten szavára, arra, amit kinek-kinek amit mondani akar. Erre hív meg az egyház nagyböjt idején, amikor több imát kér, emelte ki és hangsúlyozta a szónok.
A jól felépített három nap témái egymásra épülve építették a lelkeket. A hívek nagyon hálásak voltak, a kis közösségekre jellemző ragaszkodással és hálával vettek részt a három napon, gyóntak, szentáldozáshoz járultak, így készen állnak az ünnep teljesebb megéléséhez.
