EVANGÉLIUM
Abban az időben:
Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” (Mt 18,21–35)
Egy gazdag ember egy kosár trágyát ajándékozott a szegénynek, hogy gúnyt űzzön belőle. A szegény ember elmosolyodott, és kezében a kosárral hazament. Dolgozni kezdett: elkezdte tisztítani, majd mosogatni azt, majd a legszebb virágokat helyezte a kosárba. Ezek után fogta kosarat a virágokkal és felkereste a gazdag embert, majd neki ajándékozta. A gazdag ember megdöbbenve kérdezte: de hát én neked trágyát adtam, miért hozol most virágot? A szegény ember mosolyogva, kedvesen válaszolt: mindenki azt adja, ami a szívében van! Mindenki azt tudja adni, ami a szívében van!
Szívünket helyesen és igazán csak Istennel tudjuk megtisztítani, amikor megkérjük őt, hogy bocsásson meg nekünk. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy nagyon sok esetben ugyan elfogadjuk Isten megbocsátását, de mi magunknak nem bocsátunk meg. Ebben az a szörnyű, hogy ilyenkor Isten fölé helyezzük magunkat: Isten megbocsát nekem, de én magamnak nem tudok! Érezzük, mennyire súlyos ez. Egyrészt tehát nem szabad Isten fölé helyeznünk magunkat, ne akarjunk Istent játszani! Másrészt, ha hasonlítani akarunk rá, akkor inkább sajátítsunk el két fontos, egymásra épülő lépést: forduljunk őszinte szívvel Isten felé, hogy ő tisztítsa meg szívünket, azután meg gyakorolgassuk sokat azt a készséget, ami Istennek egyik legfőbb tulajdonsága: a megbocsátást! Megbocsátani másoknak azonban csak akkor leszünk képesek, ha készek vagyunk megbocsátani önmagunknak. Csak ekkor tisztul meg a szív, folytonos gyakorlással!
Hányszor kell megbocsátanom? A hetes szám a Biblia világának egyik szent száma. Jézus azt mondja, hogy nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer kell megbocsátanunk. Azaz nem elég egyszer megbocsátanunk, mert akkor még nem hangolódtunk rá kellőképpen a megbocsátás lelkületére, hanem sokszor meg kell bocsátani, hogy készségünkké váljon Istennek ez a nagyvonalúsága. Amíg ez a nagyvonalúság ki nem alakul, addig nem vagyok képes én sem a megbocsátásra! Hogy természetes vagy természetfeletti életet élünk-e, ennek igen jó mutatója, hogy tudunk-e megbocsátani vagy nem. Mert megbocsátani emberileg nem lehet. Pusztán emberi szinten nem tudjuk szétválasztani a bűnt és a bűnöst. Ehhez Isten nézőpontja kell: Istené, aki felemeli a bűnöst, de eltörli a bűnt! Megbocsátani csak Isten erejében lehet, azzal a szemlélettel, hogy az emberben nem a tényeket, hanem a lehetőséget nézzük. Bennünk is ott van a lehetőség!
Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk. Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk. Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk!
Sajgó Balázs
(A szerző gyulafehérvári főegyházmegyei Caritas lelki igazgatója, a gyergyószentmiklósi Szent István-plébánia kisegítő lelkésze, írása a Vasárnap 2017. szeptember 17-ei számában jelent meg.)
