Ferenc pápa megindultan nyilatkozott a kolumbiai nép nemes lelkéről, az örömről, a gyengédségről, a fiatalságról, amelyet magában hordoz. A kolumbiai apostoli útját lezáró sajtókonferencián, szeptember 11-én a Rómába visszafelé tartó repülőgép fedélzetén a szentatya a szokásnak megfelelően válaszolt a kíséretében utazó újságírók kérdéseire. Még ezt megelőzően spontán fakadt ki belőle a köszönet és az elismerés a kolumbiai nép iránt, amely tanúskodott az örömről, a reményről és a türelemmel viselt szenvedésről.
A sokévnyi gyűlölet után van remény a békére
A légi sajtókonferencián ilyenkor mindig a vendéglátó ország újságírói kapják meg az első kérdés jogát. A kolumbiai rádiós kolléga megragadta az alkalmat, hogy az összes hazai médium nevében köszönetet mondjon a pápának mély üzeneteiért, a sok szeretetért és közelségért, amit tőle kaptak. A nemrég megindult békefolyamattal kapcsolatban azt tudakolta a szentatyától, hogyha néhány év múlva visszajön Kolumbiába, milyen országot szeretne látni? A pápa utalva apostoli útja mottójára, tegyük meg az első lépést, így válaszolt: szeretné, ha az 54 évnyi gerillaharcok után a mottó az lehetne: tegyük meg a második lépést. Ennyi idő alatt ugyanis rengeteg gyűlölet, neheztelés, romlottság halmozódott föl. Megbetegedett az emberek lelke, a háború, a korrupció sok sebet ütött. Vannak azonban reménykeltő lépések, a tárgyalások vagy a tűzszünet például a Nemzeti Felszabadító Hadsereg (ELN) részéről, amiért a pápa külön köszönetet mondott. Segíteni kell az embereket, imádkozni értük és főként megérteni a bennük lévő fájdalmat.
A korrupt ember belefáradt a bocsánatkérésbe
Egy másik kolumbiai újságíró a korrupció rombolására kérdezett rá, amely a háborús hírek eltűnésével még nyilvánvalóbb lett. Ferenc pápa kifejtette a bűnös és a korrupt, romlott ember közti különbség lényegét, amely a bocsánatkérés vagy annak hiánya. A bűnös ember időnként bocsánatot kér az elkövetett vétkéért, de a korrupt belefárad a bocsánatkérésbe és már nem képes rá, süketté válik az értékekre, érzéketlenül áll a pusztítás, az emberek kizsákmányolása előtt. Isten azonban soha nem fárad bele, hogy megbocsásson nekünk, én ezért imádkozom – mondta a pápa.
Csak akkor lesz eredményes a békefolyamat, ha a nép támogatja
Egy spanyol újságíró azt tudakolta, hogy a kolumbiai békefolyamat modellje alkalmazható-e más országok konfliktusaira? Az utolsó szentmisén a pápa arról beszélt, hogy nem elegendő a két fél közötti párbeszéd, abba többeket be kell vonni. Ez azt jelenti, hogy a politika segíthet megoldani a konfliktusokat, olykor az ENSZ bevonásával is. Ugyanakkor csak akkor lehet eredményes a békefolyamat, ha azt a nép maga akarja. E nélkül csak egy kompromisszumig lehet eljutni.
A politikusok erkölcsi felelőssége a természetvédelem
Az egyik újságíró ekkor kedvesen érdeklődött, hogy érzi magát a szentatya, fáj-e még a feje, miután a pápamobilon utazva kissé beütötte? Abban a pillanatban fájt – vallotta be a pápa – üdvözölni akartam a gyerekeket, de nem vettem észre az üveget és bumm… A komoly kérdés pedig a környezetvédelemre vonatkozott: az Irma hurrikán közelében haladtak el, amely emberek életét oltotta ki és óriási károkat okozott. A tudósok azt állítják, hogy az óceánok felmelegedése felerősíti ezeket az időszakos viharokat és hurrikánokat. Ez fölveti a politikai vezetők erkölcsi felelősségét, akik nem hajlandók együttműködni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának visszaszorításában, mivel tagadják, hogy a klímaváltozás az ember műve volna. A pápa ezzel kapcsolatban leszögezte: a tudósok világosan beszélnek. Mindenkinek megvan a maga felelőssége, a politikusoknak is, amikor döntéseket hoznak. Komoly dologról van szó, amivel nem szabad tréfálni, nem légből kapott véleményekről van szó. A történelem majd elbírálja a döntéseiket.
Az emberi korlátok, a pénz, az érdekek akadályozzák a teremtett világ védelmét
Ugyancsak a teremtésvédelemre és az ember felelősségére vonatkozott a következő kérdés: miért annyi a késlekedés ebben a tekintetben az emberek, a kormányok részéről? Ferenc pápa válaszában az ember korlátaira utalt és idézte a zsoltárt, mely az embert „balgának, keményfejűnek” nevezi. Egyedül az ember lép kétszer ugyanabba a gödörbe, az állat nem. Ott a gőgje, az önelégségessége, a nagy Zseb Isten…! – és ezzel a pápa a pénzre utalt. Ahogy Cartagenában tapasztaltam – szólt a pápa –, ott van egyfelől a luxus, a mértéktelen fényűzés, másrészt a szegénység. Hogy vajon látják-e ezt a szakértők, a politikusok? Van olyan ember, aki nem akar látni, mert másfelé néz. Ott van például Észak-Korea esete. Én igazán nem értem ezt a geopolitikai helyzetet, de azt hiszem, hogy ott érdekek harcáról van szó. Az igazán fontos az, hogy nem vesznek tudomást róla és most Cartagenara gondolok. Ez igazságtalan és nem vesznek tudomást róla.
A fiatalokat nem szabad elszakítani a gyökereiktől
Mexikói újságíró a pápát azon fiatalok helyzetéről kérdezte, akiktől az Egyesült Államokban a „Dreamers” törvény eltörlésével elveszik a reménységét és a jövőjét. A pápa őszintén megvallotta, hogy nem ismeri a törvényt részletesen, de a fiatalokat elszakítani a gyökereiktől, az olyan dolog, a mely nem terem jó gyümölcsöt, se nekik, se a szüleinek. A törvény nem a parlamentből ered, tette hozzá, hanem a végrehajtó hatalomtól, így még lehet rajta változtatni. Másfelől pedig az Egyesült Államok elnökét „pro life”, derék életvédő embernek tartja a pápa, aki a családot az élet bölcsőjének tartja és aminek meg kell védeni az egységét. Általánosságban szólva Ferenc pápa kijelentette, hogy a gyökereiktől elszakított fiatalokat segíteni kell abban, hogy újra megtalálják a gyökereiket. Ezért is tartja olyan fontosnak a fiatalok és az idősek közötti párbeszédet.
Nem elég befogadni a migránsokat, hanem integrálni is kell őket!
Az ANSA olasz állami hírügynökség tudósítója a migránsokról kérdezte a pápát, utalva az olasz miniszterelnök és a pápa közötti találkozóra, a migránsok líbiai helyzetére. Ferenc pápa pontosított: Gentiloni miniszterelnökkel korábban találkozott személyes formában és akkor erről nem volt szó. Másfelől „háláját és elismerését fejezte ki Olaszország és Görögország iránt, mert megnyitották a szívüket a migránsok felé. De nem elegendő megnyitni a szívet. A migránsok problémája mindenekelőtt nyitott szív kérdése és az is marad mindig – tette hozzá. Az Isten parancsolata is az, befogadni őket, mert te is rabszolga és migráns voltál Egyiptomban – ahogy a Biblia mondja. Egy kormánynak a kormányzás bölcsességével kell kezelnie ezt a kérdést. Ez először is azt jelenti, hogy hány helyem van? A második pedig, hogy nem elég befogadni, hanem integrálni is kell”.
Segíteni kell Afrikának!
Olaszországban a befogadás szép példáit láttam – emlékezett a pápa –, amikor például a Roma Tre egyetemén találkoztam azzal a diákkal, aki velem együtt jött Leszboszról ide és megtanult olaszul”. Másfelől pedig éppen svédországi útjára hivatkozva állapította meg a pápa, hogy bölcsen kell eljárni: Ennyi számú helyem van, többet nem tudok befogadni. Mert fennáll a veszélye annak, hogy nem integrálódnak. A harmadik probléma pedig humanitárius jellegű. Az emberiségnek tudomást kell szereznie a lágerek állapotáról, amikről a pápa látott fényképeket. Végül erős szavakkal elítélte azt a magatartást, mely Afrikára úgy tekint, mint egy kizsákmányolandó földrészre, pedig éppen ellenkezőjére kell fordítani ezt a logikát: Segíteni kell Afrikának!
Venezuela: aggasztó a helyzet!
Francia újságírónak a venezuelai válság iránti érdeklődésére a pápa felsorolta azokat a lépéseket, amiket a Szentszék és ő maga is tett a békés megoldásért, de így is aggasztó a helyzet, főként humanitárius szempontból. A fedélzeti sajtókonferenciát végül légköri zavarok miatt kellett abbahagyni.
Forrás: Vatikáni Rádió
