A Lourdes-i Boldogasszony ünnepén került sor a betegek világnapja alkalmából szervezett zarándoklatra, amelyet a csíksomlyói kegytemplomban tartottak az elmúlt évekhez hasonlóan. A zarándoklatra február 11-én, pénteken, Kézdivásárhelyről is indult egy közel 50 személyből álló lelkes csoport, hogy együtt imádkozzanak és kérjék a Szent Szűz közbenjárását. A kézdivásárhelyi csoport lelkivezetője, Olasz Béla segédlelkész tájékoztatta portálunkat a szentmiséről.
A kézdivásárhelyi zarándokcsoport
A szentmise 10:30-tól kezdődött, főcelebránsa és szónoka Tamás József ny. segédpüspök volt, aki prédikációjában kiemelte: a mi egyházunk a Boldogságos Szűzanyában a betegek gyógyítóját tiszteli. II. Szent János Pál pápa kifejezett kérése volt, hogy a betegek világnapján a betegek szentségét kiszolgáltassák.
Keresztény hitünk mélysége és minősége megkívánja, hogy az idősekről úgy gondoskodjunk, ahogyan Isten elvárja tőlünk. A Szentírás szava szerint a betegség a bűnbeesés következménye. Mint ahogyan az árnyék hozzátartozik a fényhez, úgy a mi életünknek is része a betegség.
A betegség életünk kísérőzenéje, hiszen minden ember előbb-utóbb találkozik vele kisebb-nagyobb mértékben. A hívő ember Isten látogatásaként fogja fel a betegséget, hiszen Isten eszközeként alakít, formál, Istenhez visz közelebb. A szentek élete tele van ilyen megtéréssel. Szent Ferenc példája is erre tanít: ő radikálisan élte meg az evangéliumi szegénységet, mivel ő egészen az isteni gondviselésre bízta életét egy betegség következtében.
Az igazi hívő ember úgy imádkozik, ahogy Krisztus Urunk tanította: Legyen meg a te akaratod!
Az igazi hívő ember valóban így kéri Istentől ezt: De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem, ahogy te.
A segédpüspök kihangsúlyozta: ez a szentség a testi-lelki egészséget adja vissza, ezért a hívő ember nem vonakodik e szentség felvételétől. Hányan és hányan zúgolódva Isten ellen, szidva és átkozva fogadják a betegséget. A segédpüspök kitért a liberális világ nagy bűnére: az eutanáziára, amely által az úgynevezett „kegyes halálba” száműzik a tehetetlen, a társadalom számára már nem hasznos tagokat. A hívő ember ezzel szemben a szegény, beteg és szenvedő idősben a megtört Krisztust látja, aki szenvedését, imáját felajánlja. Mert értékes a szenvedő és beteg ember is!
A fizikai szükségleten túl gondoskodni kell a lelki szükségletekről is: a hívő ember papot hív. Hamis az a kímélet, amely meg akarja úgymond „óvni” a beteget, mert ezáltal sok kegyelmi ajándéktól fosztja meg. Hitünk mélységéről és milyenségéről beszél a beteghez való hozzáállásunk.
Kérjük a Boldogságos Szűzanya pártfogását betegeink, orvosaink számára. Kérjük, hogy el tudjuk fogadni a betegséget, ezáltal jól vizsgázva a szeretetből.
A továbbiakban a szentmise a szokásos módon folytatódott, az áldozás utáni könyörgést követően fr. Guia Laurean Hugó, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója köszöntötte a jelenlévőket.
A betegség mint Isten látogatása
A szentmise végén Tamás József nyugalmazott segédpüspök és a jelen lévő plébánosok kiszolgáltatták a betegek szentségét, amelyek ajándékai – egyházunk tanítása szerint – a következők:
– a Szentlélek külön ajándéka: a béke a bátorság kegyelme a betegséggel vagy öregséggel való viszonyban;
– értelem: a betegségben a beteg szabadon egyesülhet Krisztus szenvedéseivel;
– felkészülés az utolsó átmenetre: befejezi hasonulásunkat Krisztus halálához és feltámadásához; megszilárdítja életünk végső földi szakaszát s mintegy szilárd bástyává teszi az utolsó küzdelmekre előretekintve az Atya házába történő belépés előtt.
A szentség kiszolgáltatásának menete
Mint minden szentség, a betege kenete is liturgikus és közösségi cselekmény, amelynek színhelye a családi otthon, kórház vagy a templom. Illő, ha az Eucharisztia keretében kerül kiszolgáltatásra. Lehetőség szerint jó, ha a szentség kiszolgáltatását a szentgyónás, vagyis a bűnbánat szentségének felvétele előzi meg.
A kiszolgáltatás során a pap a beteg fölé teszi a kezét, imádkozik érte az egyház hitében, majd a püspök által megáldott olajjal megkeni a beteg homlokát és kezeit.
A betegek szentségét több száz székelyföldi zarándok vette fel.
Fotók: Suciu Dorottya
