Minden év januárjában összeszorult szívvel emlékezhetünk arra a teljes erdélyi viszonylatban nagyjából hetven-nyolcvanezer személyt és családjaikat érintő eseményre, amely a második világháború utáni megtorlásként sújtotta a német nemzetiségűeket: ekkor emlékezünk meg a Szovjetunióba deportáltakról. 1944. december 31-én a Szovjetunió, a Romániát ellenőrző Szövetséges Ellenőrző Bizottság nevében átadta a román kormánynak a 31-es jegyzéket, amely azt a követelést tartalmazta, hogy a Szovjetunióban végzendő úgynevezett helyreállítási munkák rendelkezésére kell bocsátani a 17 és 45 év közötti német férfiakat, illetve a 18 és 30 év közötti német nőket, kivéve a várandósokat vagy azokat, akik egy évnél kisebb gyermeket neveltek, illetve a munkaképteleneket. A deportálásokat már 1945. január 2–3-án megkezdték, a partiumi svábokkal, majd január 11–16. között folytatták az erdélyi szászokkal, január 14–16. között szedték össze a bánsági svábokat és Bánság-hegyvidéki németeket is. A kitelepítendőket a vasútállomások melletti gyűjtőhelyeken a rendőrfelügyelők irányítása alatt gyűjtötték össze, majd marhavagonokba zárva deportálták őket főként ukrán és kaukázusi településekre, ahol embertelen körülmények között kellett dolgozniuk. Az elhurcoltak közül nagyjából kilencezren pusztultak el a Szovjetunióban.
A kényszermunkáról életben hazatérők a regnáló kommunista kormánytól nem kaptak segítséget, ráadásul évtizedekig hallgatásra voltak kényszerítve: a málenkij robot (kis munka) és a kapcsolódó témák tabunak számítottak. Csak a kilencvenes évektől kapott nyilvánosságot a téma, ám a részletek teljes feltárása mind a mai napig nem ért véget. Országos szinten első alkalommal 1995-ben Szatmárnémetiben tartottak megemlékezést a deportálásról, kezdeményezője Wendelin Fuhrmann római katolikus lelkész volt.
Január második felében több erdélyi, partiumi és bánsági településen is megemlékeztek, illetve megemlékeznek a kényszermunkára elhurcoltakról, számos szentmisében a már elhunytak lelki üdvéért is imádkoznak, illetve felcsendül a Tief in Russland bei Stalino (Oroszország mélyén, Stalino közelében) című dal, amelyet a deportáltak himnuszaként tartanak számon. A temesvári megemlékezésről korábban már adtunk hírt, most a szatmári és dognácskai eseményeket megörökítő fényképekkel tisztelgünk a kitelepítettek emléke előtt.
