EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket leírják, úgy, ahogy ránk maradt azoktól, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az isteni igének. Most jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanítások, amelyekre oktattak.
Abban az időben Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla.
Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”
Összetekerte az Írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”
Lk 1,1-4;4,14-21
Szent Lukács evangélista elbeszéli Jézus nyilvános működésének kezdetét, és ebben a kis jelenetben benne található Jézus életének kimenetele is. Kis utalások sejtetik, hogy milyen lesz Jézus élete, milyen irányt vesz működésének folytatása, és arra is találunk utalást, hogy a tragikusnak látszó véget a dicső feltámadás követi.
Az események szombati nap történnek, a helyszín a názáreti zsinagóga. Jézus saját otthonában megy el a templomba, és olvasásra jelentkezik. Az evangélista a látásra helyezi a hangsúlyt: minden szem rászegeződik, a szemük láttára teljesednek be az Írások, a prófétai tevékenységben pedig fontos helyet foglal el, hogy visszaadja a vakoknak a látást. Jézus ezen a napon majdnem semmi újat nem mond: engedelmeskedik a törvénynek, amely a szombat megszentelését előírja, Izaiás könyvét hirdeti, és hogy kiemelje annak régi voltát, nem emlékezetből mondja, hanem olvassa, majd egyetlen mondatot fűz hozzá értelmezés gyanánt: ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok. De ez az értelmezés sem teljesen új, hiszen Mózes ötödik könyve ugyanezt mondja a szövetségről: Az Úr, a mi Istenünk Hóreb hegyén szövetséget kötött velünk – kezdi Mózes a beszédét. De ugyanakkor rögtön hozzáfűzi: Nem atyáinkkal kötötte az Úr ezt a szövetséget, hanem velünk, akik ma itt mind életben vagyunk. Szemtől szemben beszélt veletek az Úr a hegyen a lángok közül. (Mtörv 5, 2-3). Jóllehet minden szem rászegeződik, a zsinagógában levők képtelenek felismerni az Úr Fölkentjét Jézusban. Ők csupán Józsefnek, az ácsnak a fiát látják. A szemek igazi fölnyitása egy későbbi jelenetben teljesedik be, a két emmauszi tanítvány jelenlétében. A föltámadás után Jézus újra elmagyarázza nekik a Törvényt és a Prófétákat, majd a kenyértörés pillanatában megnyílnak a szemeik, és felismerik, hogy tényleg ő a Messiás.
A foglyoknak hozott szabadulás végigkíséri Jézus működését. A bűn és a betegségek fogságában szenvedők közül sokan megszabadulnak. Az üdvösségnek szombat az igazi napja, amikor a foglyokat, rabszolgákat szabadon kellett engedni, amikor Isten és ember egyszerre vonja ki saját magát a munka rabságából. Jézus maga is a halál fogságába kerül nagyszombaton, hogy utolsó győzelmével megszabadítson mindenkit a nagy ellenség rabszolgaságából. Lukács evangélista említi a názáretiek gúnyolódását: orvos, gyógyítsd meg először magadat. Ebben fölsejlik a főpapok gúnyolódása, amelyet a keresztre feszítettnek mondanak: Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni. A látszólagos tehetetlenséget a húsvéti föltámadás fogja fölülmúlni, de addig szükséges, hogy a kereszt kiteljesítse a maga történetét.
A názáretiek annyira nem akarják elfogadni Jézust, hogy egyenesen életére törnek közvetlenül a zsinagógában elhangzott beszéd után. Le akarják taszítani a hegyről. De Jézus megszabadul, mintegy újabb jelét hagyva annak, hogy később Jeruzsálemben is megszabadul a halál kötelékeiből.
Az első fellépés egyszerre dicsőséges és tragikus: benne van a prófétai program, a vakoknak a látás és a foglyoknak a szabadulás. De Szent Lukács csupán előrejelzi, hogy mi fog majd történni írásának „főhősével”. A látás csupán a feltámadás fényében következik be, a szabadulás pedig a halálon aratott diadalban nyeri el üdvtörténeti teljességét. A kezdetekben benne van már a nagy összetűzés, de jelzi a kimenetel dicső voltát is.
László István székelyszenttamási plébános
