Iskola- és színházkultúra Erdélyben (XVII-XXI. század) címen interdiszciplináris egyetemi műhely zajlik e napokban (október 17-23. között) Kolozsváron. E műhely keretében mutatták be az Erdélyi Múzeum-Egyesület dísztermében a Ferences iskoladrámák második és harmadik kötetét, mégpedig a csíksomlyói ferences iskolai színjátszás összegyűjtött anyagát.
A könyvbemutató házigazdája Egyed Emese, az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának vezetője volt, aki bevezetőként a Régi Magyar Drámai Emlékek sorozatban megjelent korábbi, minorita, piarista, pálos, jezsuita kötetek szerkesztőiről, illetve az iskoladrámák felkutatásával és kiadásával foglalkozó kutatócsoport tagjairól beszélt, a Tarnai Andor munkáját folytató, és a ma dolgozó kutatók tanáráról és mentoráról, a nemrég elhunyt Kilián Istvánról, a csoport másik elhunyt tagjáról, Czibula Katalinról, és a munkálatokat folytatókról: Pintér Márta Zsuzsannáról, Demeter Júliáról és a jelen levő Medgyesy S. Norbertről.
A két frissen megjelent kötet több év és több ember munkája, követi a korábban megjelent első kötetet, és 12, illetve 11 drámát tartalmaz az 1740-1750, illetve az 1750-1762. közti időszakból. A két kötetet Gábor Csilla egyetemi tanár mutatta be, utalt a kéziratok kalandos sorsára és azok 1980-ban való előkerülésére, kiemelte a minden egyes drámaszöveg közlése után olvasható alapos jegyzetapparátust, amelyből meg lehet tudni a mű adatait, a szerzőjére vonatkozó adatokat, a szöveg forrásait és nem utolsó sorban egykori előadásának idejét, helyét, körülményeit. Ismertetőjében elmondta: az itt olvasható 23 darab szinte mindenike passiójáták, a szenvedéstörténettel valamiképpen összefüggésbe hozható dráma, allegorikus történet, egyetlen úrnapi játék található a közreadott szövegek közt. Bár a történetek egyes jelenetei, szövegrészei néhol ismétlődni látszanak (évről évre volt Csíksomlyón előadás, amelyre szöveget kellett írni), az átvétel ellenére az egyes darabok különböznek, más és más keretbe ágyazódnak, van ószövetségi előkép, antik történeti személy, allegorikus figura, olykor azonosíthatatlan, de kortárs személy bukkan fel. Gábor Csilla felhívta a figyelmet a darabok szerkesztésére, amely biztosítja a dinamikát, figyelemmel kíséri a célközönséget, és mindig tanít is, nem didaktikusan, hanem pontosan úgy, ahogyan egy színdarab azt leghatékonyabban tudja tenni, játékba ágyazva nyújt eligazítást olyan alapvető hittitkokra vonatkozóan is, mint a Szentháromság vagy a megtestesülés.
A kötetek bemutatása után a munkacsoport tagját, Medgyesy S. Norbertet Egyed Emese kérdezte az iskoladráma kutatásról, az eziránt kibontakozó érdeklődése eredetéről, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett tanári munkája mellett saját kutatási területeiről, amelyek a népi vallásosságra, a liturgikus ima, ének műfajára vonatkoznak. Egy témájába lendületesen belemerülő, elkötelezett és sokoldalú, rendkívül felkészült tanárt, kutatót láthatott — nem először — a kolozsvári közönség, akik munkája egy másik vonatkozását, a színi direktorságát is megismerhetik, ha a pénteki, október 21-iki általa színre vitt és diákjai által előadott színielőadásra elmennek majd, ahol azt figyelhetik meg, hogy a több száz éves iskoladráma szöveg hogyan szólal meg mai diákok ajkán, és hogyan válik élővé ma is.
A könyvbemutatón a THÉ Egyetemi Színpad előadásában szövegrészeket is meghallgattak a jelenlevők: az 1741-es passió prológusát Erdélyi Tünde olvasta fel, az 1743-as passió betániai jelenetét Ciosescu Raul és Tar Gabriella-Nóra adta elő, végül egy 1734-es passiójelenetet, a Szeretet (Amor) és a Fájdalom (Dolor) vitáját Krisztus keresztje mellett Erdélyi Tünde és Czégényi Dóra olvasta fel.
A csíksomlyói ferences iskoladrámák két, 2021-ben a budapesti Balassi Kiadónál megjelent vaskos és értékes kötete megrendelhető a kiadótól, remélhetőleg nálunk is olvasni, ismerni, akár még előadni is akarják majd, és újra felfedezik, amit Erdélyben is igen jól tudtak és használtak a szerzetesek iskoláikban: a dramatikus játék szórakoztatva tanító-nevelő hatását.
Fotó: Bodó Márta
