Pontosan 46 évvel ezelőtt, 1980. október 8-án Szent II. János Pál pápa szentelte fel a vatikáni Szent Péter bazilika altemplomában a Magna Domina Hungarorum, a Magyarok Nagyasszonya kápolnát, melynek emlékére csütörtök reggel ünnepi búcsú szentmisével emlékezett a római magyar közösség. Böcskei László nagyváradi püspök mutatta be a szentmisét és homíliájában arról elmélkedett, hogy a Magyarok Nagyasszonya Krisztushoz vezet, hűségre tanít és testvériségre hív minket.
Böcskei László nagyváradi püspökkel, a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia elnökével együtt misézett Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitája és Székely János szombathelyi megyéspüspök, a MKPK elnöke. Mindhárom főpásztor a Leó pápa által az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás megjelenésének tizedik évfordulója alkalmából egybehívott találkozó résztvevői, melyre a Szentatya a keleti katolikus egyházak vezetőit és a püspöki konferenciák elnökeit hívta meg. A szentmisén rész vett Kveck Péter szentszéki magyar nagykövet a munkatársaival együtt, Érszegi Márk Aurél, a Római Magyar Akadémia igazgatója és a római magyar kolónia tagjai.
„Különösen is megrendítőnek” nevezte Böcskei László püspök „a Magyarok Nagyasszonya ünnepét Rómában, a Szent Péter bazilika mélyén, az apostol sírjának közelében, messze otthonaiktól és mégis valamiképp itthon”. Magyar szentek, magyar történelem és magyar imádság vesz körül bennünket, ugyanakkor néhány lépésre vagyunk attól a helytől, amely kétezer éve az Egyház egyetemességére emlékeztet. Ezért is különösen alkalmas a hely arra, hogy Magyarok Nagyasszonya ünnepén három gondolatot vigyünk magunkkal: Mária Krisztushoz vezet, Mária hűségre tanít és Mária testvériségre hív. Az első gondolatot az Örömhírvételnek napi evangéliuma erősíti meg. Az angyali üdvözlet középpontja nem Mária, hanem az Úr maga, aki vele van. Mária az egyház példaképe, mert nem önmagára mutat, hanem Fiára.
Böcskei püspök atya főként a középső témát – Mária hűségre tanít – fejtette ki alaposan, mégpedig Tiszteletreméltó Márton Áron püspök tanításán keresztül, akinek idén ünneplik születése 130. évfordulóját. „Amikor 1948-ban egyháza és népe fölött egyre sötétebb felhők gyülekeztek, ő arra buzdította híveit, hogy imádkozzanak, ragaszkodjanak hitükhöz és kérjék a Boldogságos Szűz közbenjárását. Egy nagyon egyszerű, mégis rendkívül mély mondatban fogalmazta meg reménységét: Szűz Mária őrizze meg népünk szent, katolikus hitét”.
A szentéletű püspök nem földi jólétet és boldogulást, nem hatalmat vagy politikai sikert kér a Szűzanyától. Egyetlen dolgot kér: a nép maradjon hűséges ősei hitéhez. Márton Áron tudta, hogy a nép legnagyobb vesztesége nem az, ha üldöztetésben van része, hanem az, ha elveszíti hitét. Ha már nem tud különbséget tenni igaz és hamis, jó és rossz között. Ha a kereszténységből puszta hagyomány, kulturális emlék, vagy ünnepi dísz marad – hangsúlyozta Böcskei püspök.
A Magyarok Nagyasszonya a hűség asszonya, aki hűséges akkor is, amikor nem érti Isten akaratát, amikor nem látja át az ő útját s terveit. Társadalmunk legfájóbb sebe talán éppen ennek a hűségnek a hiánya: hűség a házasságban, hűség a hivatásban, hűség a kimondott szóhoz és az igazsághoz akkor is, amikor annak ára van.
Népünknek ma elsősorban nem hangos emberekre van szüksége, nem olyanokra, akik mindig meg tudják mondani, ki a hibás. Népünknek ma elsősorban hűséges emberekre van szüksége, imádkozó családokra, a tisztaság útját választó fiatalokra és a szolgálatban nagylelkű lelkipásztorokra van szüksége, a lelkiismeretük szavára hallgató közéleti emberekre és olyan keresztényekre, akik életükkel hitelesítik azt, amit vallanak, mert a Magyarok Nagyasszonya hűségre tanít bennünket. A „testvériségre hívó Mária” gondolat után Böcskei László püspök homíliáját Márton áron püspök családfelajánló imádságával fejezte be: „Siess, Anyánk, oltalmunkra, mert elveszünk! Vedd teljesen birtokodba családunkat, hogy szeplőtelen szívednek és Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges szívének szerető otthona legyünk. Ezért mindnyájunkra anyai áldásodat kérjük: Mikor munkába indulunk, hogy megszerezzük mindennapi kenyerünket: áldj meg, minket Anyánk! Mikor megpróbáltatás ér, betegség, gyász borítja szívünket, áldj meg, minket Anyánk! Mikor a földet ígérik mennyországul, hogy elszakítsanak Istentől, áldj meg, minket Anyánk! Mikor lefekszünk este, hogy új erővel folytassuk másnap földi zarándoklásunkat: áldj meg, minket Anyánk! Áldásod legyen rajtunk éjjel-nappal, örömben és szenvedésben, munkában és pihenésben, egészségben s betegségben, életben és halálban, az egész örökkévalóságban. Ámen!
Forrás: P. Vértesaljai László SJ / Vatican News
