„Az ember tevékenysége a világban akkor válik valódi emberi haladássá, mely az egész ember és minden ember haladását szolgálja, ha a szeretet inspirálja és vezeti a technikai és tudományos haladást” – tanította XIV. Leó pápa a szerdai katekézisében a Szent Péter téren, 22 ezer zarándok jelenlétében.
Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember a haladás alanya
A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et Spes lelkipásztori konstitúciója első részének harmadik fejezete az embernek a világegyetemben folytatott tevékenységét tárgyalja és a mögöttes kérdésre figyel: mi az emberi tevékenység értéke, és így a technikai, társadalmi és tudományos haladás értéke a világban? – kezdte katekézisét a szentatya. Az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember a haladás alanya. Szabadság és értelem által gyarapodik a tudása és ez mozgatja a társadalmi haladást. Voltak azonban, akik ezt a technikai-tudományos haladást úgy értelmezték, mint ami gyengíti az Istennel való kapcsolatot, odáig menően, hogy azt feleslegesnek, sőt a keresztény hittel ellentétesnek tartották. Ez az értelmezés pedig a kortárs ember világképének változását idézte elő a megelőző korokhoz képest. Ez az előítélet különösen a nyugati kultúra azon részén uralkodik, amely elvesztette a keresztény kinyilatkoztatásra való hivatkozását. A posztkeresztény humanizmusban az embert és Istent tévesen riválisként mutatják be: tudása, szabadsága és haladása érvényesítéséhez az embernek el kell szakadnia Istentől. Végső soron azonban az Istennel való kapcsolat tagadásával az ember elveszíti saját transzcendens értékét, ez pedig az „ateista humanizmus drámája” – fogalmazott a zsinat kiemelkedő teológusa, Henri de Lubac.
Az ember egyéni és kollektív tevékenysége és hatalmas erőfeszítése megfelel Isten szándékának
A Zsinat erre a kételyre világos választ adott: „Az ember egyéni és kollektív tevékenysége és hatalmas erőfeszítése, amellyel évszázadok óta igyekezett javítani életkörülményein, megfelel Isten szándékának” (GS 34). Valójában a keresztények egyáltalán nem gondoltak arra, hogy az emberi találékonyság és bátorság eredményeit szembeállítsák Isten hatalmával, mintha az értelmes teremtmény a Teremtő riválisa lenne. Ellenkezőleg, a hívő ember meggyőződése, hogy az emberiség elért győzelmes eredményei Isten nagyságának jele és kimondhatatlan tervének gyümölcse” (uo.). Lényegében Isten az ember kezébe adta a még mindig in statu viae, azaz úton lévő, növekvő teremtett világot, hogy bölcs tevékenységével beteljesítse azt – ahogy azt Katolikus Egyház Katekizmusa összefoglalja (KEK 302, 306, 307).
Az igazi emberi haladás, mely hozzájárul az emberi társadalom jobb rendjéhez, nagy jelentőségű Isten országa számára
Itt fontos utalás rejlik a megtestesülés misztériumára. Az emberiség – és vele együtt a teremtett dolgok munkáját, fejlődését és autonómiáját nem nyeli el és nem semmisíti meg az Istennel való találkozás, hanem abba teljes egészében bevonódik és így a tevékeny ember Krisztusban továbbra is szabad és cselekvő marad, sőt, Őbenne találja meg a maga teljes igazságát és szabadságát. Az eucharisztia ünneplésében, a szentmisében az emberi munka gyümölcse, amelyet a kenyér és a bor jelképez, naponta az oltárra helyezve, Krisztus testévé és vérévé változik. Ebből a perspektívából egy fontos igazság bontakozik ki, hangsúlyozta Leó pápa: ahhoz, hogy találkozzon Istennel, az embernek nem kell feladnia evilági elfoglaltságait, hanem teljes mértékben megélheti hivatását azzal, hogy jól végzi mindennapi munkáját és megszenteli azt – ahogy azt II. János Pál pápa tanította. A keresztények, mint mindenki más, részt vesznek az emberi város építésében, a dolgok céljára és az Istennel való találkozásra törekszenek, és miközben osztoznak mindenkivel a haladás, a tudás és az élet kalandjában, emlékeztetik őket erre a végső célra. Az evilági haladást minden bizonnyal világosan meg kell különböztetni Krisztus országának fejlődésétől, ezért a Zsinat megerősíti, hogy „az ilyen haladás, amennyiben hozzájárulhat az emberi társadalom jobb rendjéhez, nagy jelentőségű Isten országa számára.
Az ember tevékenysége a világban akkor válik valódi emberi haladássá, ha a szeretet inspirálja és vezeti a technikai és tudományos haladást
Leó pápa végül arra emlékeztetett, hogy az ember tevékenysége a világban akkor válik valódi emberi haladássá, mely az egész ember és minden ember haladását szolgálja, ha a szeretet inspirálja és vezeti a technikai és tudományos haladást. Csak így védheti meg emberi méltóságát és segítheti elő mindenki, különösen a leghátrányosabb helyzetben lévők életkörülményeit. A II. Vatikáni Zsinat arra hív minket, hogy osszuk meg a tudás és a szakértelem kenyerét, hogy minden egyes ember és minden nép kibontakoztathassa a benne rejlő lehetőségeket, és együtt, Isten segítségével, egy jobb jövőt építhessünk – zárta szerdai katekézisét XIV. Leó pápa.
Forrás: P. Vértesaljai László SJ – Vatican News
