Volt idő, amikor a hétköznapra eső búcsú megtartása is ellenállásnak számított. Óteleken azonban a hívek a kommunista diktatúra idején sem mondtak le arról, hogy szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén gyűljenek össze templomukban. A hagyomány azóta is él: ezen a napon ünnepelt együtt idén is a helyi katolikus közösség és a környékről érkezett hívek.
Az óteleki római katolikus plébániai közösség szeptember 14-én, hétfőn tartotta a Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére felszentelt templom búcsúünnepét. Ahogy Heinrich József helyi plébános beszámolt róla, a búcsút mindig szeptember 14-én tartották, még akkor is, ha ez hétköznapra esett. – A kommunista diktatúra idején, az 1980-as évek elején a hatalom kiszolgálói megpróbálták ránk kényszeríteni, hogy a búcsút csak vasárnap ünnepeljük, mivel a hétköznap munkanap volt. Sem én, sem a közösség nem értettünk egyet ezzel a döntéssel, és ellenálltunk. Itt, Óteleken hagyomány, hogy a búcsút a Szent Kereszt felmagasztalásának napján tartjuk. És nem tudtak minket kötelezni ennek a hagyománynak a megváltoztatására – emlékezett vissza azokra az időkre a plébános.
A búcsús szentmisét 11.00 órakor Szabó Péter nyugalmazott kanonok mutatta be. Koncelebrált Máthé Lajos újszentesi plébános, Pozsonyi Daniel zsombolyai és gyertyámosi plébános, valamint Heinrich József atya. A liturgián részt vett Silvia Fechete, Ótelek község polgármestere. Számos hívő érkezett a szomszédos településekről, a plébánia filiáiból, valamint Temesvárról és Újszentesről, hogy csatlakozzon az ünnepséghez. A szentmise zenei szolgálatát a templomi kórus végezte.
Egy ácsról szóló történetből kiindulva, akinek fából készített keresztjét az emberek túl nagynak és nehéznek találták, Máthé Lajos plébános szentbeszédében hangsúlyozta: – Nem a keresztet kell kisebbre venni, hanem a szívünket kell nagyobbra nevelni. Tekintsetek Jézus keresztjére. Nem azért nagy, mert sok fából készült, és nem azért erős, mert vastag, hanem azért, mert Jézus a kereszten a teljes szívét odaadta értünk. Jézust nem a szögek tartották a kereszten, hanem az irántunk való szeretete. De a mai ember fél, menekül a nehézségektől. Sokan a lehető legtöbbet akarják elérni a lehető legkevesebb fáradsággal. A mai világ jelszavai: pénzt munka nélkül, sikert erőfeszítés nélkül, tudást tanulás nélkül, boldogságot áldozat nélkül, szeretetet házasság nélkül és feltámadást Krisztus keresztje nélkül. De Jézus azt mondta tanítványainak és mondja nekünk is: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem!” Nekünk is szeretettel kell hordoznunk saját keresztünket, mert a kereszt annak a szeretetnek a jele, amely akkor is hűséges marad, amikor áldozatot kíván, felvállalja a lemondást, a kitartást.
Az óteleki plébániatemplomban a főoltár festménye azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent Ilona, Nagy Konstantin császár édesanyja megtalálja a Szent Kereszt egy nagyobb részét. A keresztény hagyomány szerint Ilona császárné kiásatta azt a három keresztet a Kálvária földjéből, amelyre Jézust, valamint a két bűnözőt feszítették. Megtalálták továbbá az INRI feliratú táblát is, amelyet Pilátus szegeztetett az Úr keresztjére. Ennek ellenére nem lehetett megállapítani, hogy a három közül melyik volt Krisztus keresztje, ezért Makárius jeruzsálemi püspök mindhármat hozzáérintette egy halálosan beteg asszonyhoz, aki az egyik érintésére meggyógyult. Így azonosították Krisztus keresztjét.
A templombúcsú az óteleki közösség számára az együvé tartozás megélésének ünnepe is volt, amikor a hívek a több évtizedes hagyományt folytatva gyűltek össze a Szent Kereszt körül.
