A Vatikáni Könyvkiadó megjelenteti XIV. Leó pápa új könyvét, melynek címe: „Lefegyverzett és lefegyverző. A béke ajándék”. Alessandro Banfi gondozta a kötetet, mely az első antológia, ami összegyűjti Leó pápa különféle megszólalásait a béke témájában megválasztása napjától, 2025. május 8-től kezdve. A könyvhöz a szentatya írt előszót.
„Békesség nektek”: ez volt az első köszöntés, amellyel a feltámadt Jézus apostolaihoz fordult (Jn 20,19). Ez az első ajándék is, amit a feltámadt Krisztus felajánlott barátainak és az egész világnak: a béke. Az az ajándék, azonban nem „jó üzlet” eredménye volt: a Názáreti Mester dicsőséges teste a kínszenvedés sebeit viselte magán. Ő keresztülment a világ mutatta gyűlöleten, erőszakon, a keresztre feszítésen. Jézus Krisztus igazságtalanságot szenvedett el, lefegyverzett és lefegyverző volt, és feltámadt. Az evangéliumi jó hír beépült és beépül a történelembe. Ma éppúgy, mint kétezer évvel ezelőtt.
A béke az a nagy vágy, ami sok szívet mozgat, de amit gyakran fenyegetnek, lábbal tipornak, kinevetnek. Ma a Földön 103 állam érintett valamilyen módon a háborúban. Fegyverek dübörögnek és gyilkolnak Ukrajnában, a Közel-Keleten, Szudánban, Mianmarban, Jemenben, Kongóban és sok más helyen.
Szeretett elődöm, Ferenc pápa alkotta annak idején a „darabokban zajló harmadik világháború” – kifejezést, amivel a második világháború vége óta nem látott elterjedt konfliktusos helyzetet írt le.
Végignézve az ilyen témájú megszólalásaimat, melyeket ebbe az antológiába gyűjtöttek össze, szeretnék néhány szempontot kiemelni, melyek közel állnak a szívemhez.
Mindenekelőtt a béke felelősség. Ha találkozunk egy problémával, feszültséget élünk meg, vagy sértést szenvedünk el és az első ösztönös reakciónk az, hogy elítélünk másokat, megvádoljuk őket, egészen addig, hogy el is ítéljük, akkor előbb a közöny, majd a gyűlölet végzetesen kifejlődik körülöttünk. A valóságot lehet olyan módon nézni, ami pusztít, nem pedig épít. A béke viszont nálam kezdődik. Nálunk kezdődik.
Szent Ágoston azt mondta: „Nehéz idők, kemény idők, szerencsétlen idők. Éljetek jól, és a jó élettel megváltoztatjátok az időket: változtassátok meg az időket és nem lesz miért panaszkodnotok”. Nem kérhetjük a békét a világ hatalmasaitól, ha nem kezdjük el mi élni azt, a hétköznapi kapcsolatainkból kiindulva: a családjainkban, az otthonainkban, városainkban, a munkahelyünkön. A békét apró gesztusokkal építjük: a mosoly ajándékával, egy megbocsátott sértéssel, egy jó szóval.
Ezenkívül a békét igazsággal építjük. Még az is, aki háborúzik azt állítja, hogy a béke „nevében” cselekszik. Senki nem olyan arcátlan, hogy kiejelentse: a háború kedvéért akar háborút. Még a világ hatalmasai is tudják, hogy minden ember igazságosságra vágyik és békében szeretne élni. Főként a hirosimai és nagaszaki történtek szörnyű következményei után háborúhoz folyamodni egyre inkább egy „visszaút nélküli kaland”, ahogyan azt Szent II. János Pál hangoztatta.
Többször felidéztem Szent VI. Pál szívből jövő felhívását, amit az ENSZ közgyűléséhez intézett. Az, ami egyesíti az embereket – állapította meg tiszteletre méltó elődöm – egy megállapodás, amit „olyan eskü pecsétel meg, aminek meg kell változatnia a világ jövőjének történetét: soha többé háborút, soha többé háborút! A béke, a béke kell, hogy vezesse a népek és az egész emberiség sorsát!”
Főként az atom korában, az igazság megállapításának utat kell törnie: nem az atomfegyverek teremtik a békét, hanem a leszerelés. Ezt az igazságot, mely az elmúlt évtizedekben tisztázottnak tűnt, amikor nukleáris deeszkalációnak (csökkenésnek) voltunk tanúi, most elhomályosítja a fegyverkezési hajsza, ami ma ijesztő és elborzasztó. Ahogy az énekes dalszerző és költő, Bob Dylan írta képletesen az atombombához fordulva egyik költeményében: „Gyűlöllek, mert az ember csinált téged és az ember birtokol és az ember irányít”.
Az egyház ma alázatosan mindenki figyelmébe ajánl egy kérdést: továbbra is az emberi fajnak kell laknia a Földet? A kibernetikai uralom és a globális újrafegyverkezés kombinációja arra indít, hogy komolyan feltegyük ezt a kérdést.
A béke tanúkat keres. Ez az antológia sok arc erején keresztül teszi ezt. A személyek, akikről itt szó van, köztük Boldog Floribert Bwana Chui, Isten szolgái Giorgio La Pira és Dorothy Day annak a sok férfinak és nőnek a mindapéldái, akik inkább a békét választották, legyőzték a korrupció kísértését, a szegények segítségére siettek, a diplomáciát részesítették előnyben.
Az ismert férfiak és nők mellett a békét „nem híres főszereplők” is megtestesítik, akik követték saját lelkiismeretüket. Már előfordult a történelemben, hogy közel álltunk egy atomkatasztrófához. A krónikák szerint egyetlen ember, Sztaniszlav Petrov szovjet tiszt döntése járult hozzá egy lehetséges globális atomháború elkerüléséhez. 1983. szeptember 26-a volt, amikor a Moszkva környéki bunker radarja, ahol Petrov őrszolgálatban volt több interkontinentális ballisztikus rakéta kilövését észlelték az Egyesült Államokból a Szovjetunió irányába. Azonban a szovjet lokalizációs műholdrendszer hibájáról volt szó. Petrov a parancsnak ellenszegülve úgy döntött, hogy nem jelenti az állítólagos támadást: tette ezt annak a lelkiismerével, aki tudta, hogy az az egyszerű gesztus milliók halálát okozhatta volna.
Egy olyan világ, ahol gépek – legyenek bármilyen kifinomultak és gyorsabbak nálunk – döntenek ártatlan emberek bombázásáról, tényleg félelmetes volna. Egyetlen ember lelkiismerete az egész világgal felérhet.
Végül pedig a békének reményre van szüksége. Az egyház továbbra is hirdetni fogja a tevékeny szeretetet minden férfinak és nőnek. És ha van valami, amit a világ ma keres, akkor az azt hiszem, a remény üzenete a jövőre. Reménnyel tekintünk a holnap elé, mivel Jézus üzenetében találtuk meg az egyedüli forrást. Mert Krisztus tanítása ez: a jótékonyság, a szeretet, életünk odaadása másokért legyőzi a halált, az elszigeteltséget, az erőszakot: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” (Jn 10,10).
Aki félő, hogy a csüggedés kísértésébe esik a világban zajló sok háború láttán, annak a figyelmébe ajánlom azt a felhívást, amit már XI. Piusz kiterjesztett az egész egyházra: „Adjunk hálát Istennek, amiért nehéz időkben kell élnünk. Most senkinek nem megengedett, hogy középszerű legyen”. Isten vezessen minket az erőszakmentesség útjain! A hívők és a jóakaratú emberek soha ne szűnjenek meg a béke építőiként munkálkodni! Minden egyes ember tegye a békét személyes ügyévé!
Forrás: Vatican News
