Az irgalmas szamaritánus példabeszédéből kiindulva mondta el gondolatait Leó pápa azon a szentmisén, amelyet Lampedusán, az Arena sportpályán mutatott be szombaton délelőtt. Irgalmasság, együttérzés, befogadás a keresztények hivatása, mellyel a szeretet civilizációjának építhetik. Az európai társadalmaknak fel kell vállalniuk a migrációs jelenség megfelelő kezelését.
XIV. Leó pápa július 4-én, szombaton félnapos látogatást tett a szicíliai Lampedusa szigetén, mely Ferenc pápa 2013-as látogatását őrzi. A sziget déli részén található (Salina) Arena sportpályán bemutatott szentmisén hangsúlyozta: Isten mindig elsőként szeret minket. A tenger, a sziget és lakói arcának szépsége az ő ingyenes kezdeményezését tükrözi vissza: a szeretet megelőz minket, körülvesz és egybegyűjt. „Hálás vagyok az Úrnak, hogy meglátogathatlak benneteket Ferenc pápa nyomdokain, aki 2013. július 8-án Lampedusára akart először utazni Péter utódaként”.
Az apostolok és a Földközi-tenger
Az apostolok beutazták a Földközi-tenger térségét és megtapasztalták lakóinak vendégszeretetét, ahol évezredek óta civilizációk keresztezik egymást. Az evangélium ott hangzik fel, ahol a népek találkoznak, ahol a személyeket befogadják, ahol életük történései összefonódnak, a különböző kultúrák párbeszédre lépnek egymással. Elnémul azonban ott, ahol mindenki önálló szigetként él, elkerüli a kontaktust. Az irgalmas szamaritánus története ebben az értelemben tovább folytatódik.
A Fratelli tutti – k. enciklika segített újraolvasni ezt a példabeszédet a minket körülvevő drámai helyzetben. Isten igéje mindig a mának szól és olyan beszélgetéshez vezet minket, amelyből átalakulva jövünk ki. Hogyan válaszolunk majd annak a szeretetére, aki először szeretett minket?
Köszönet a helyiek segítségnyújtásáért
Lampedusa és Linosa szigete ma olyan veszélyes úton található, mint egykor a Jeruzsálemből Jerikóba tartó út volt. Itt nemcsak egy, hanem több ezer, rablók kezébe esett embert láttak, akiktől mindenüket elvették, véresre verve félholtan ott hagyták őket. Másokat a tenger fogadott be, mert nem sikerült eljutniuk oda, ahova remélték. Az előttünk heverő, mindenétől megfosztott ember látványa azonnal a közelségre szólít minket. Leó pápa köszönetet mondott a lampedusaiaknak, amiért sokan ezt a közelséget gyakorolják. Létrejött újra az együttérzés csodája, az a belső forradalom, ami kitágítja gondolkodásunkat, szívünket és életünket. Köszönet az önkénteseknek, a Szolidáris Lampedusa Fórum társulatainak, a civil intézményeknek, a parti őrségnek, a polgármestereknek. Köszönet továbbá a papoknak, szerzeteseknek, orvosoknak, pszichológusoknak, nevelőknek. Köszönet a rendfenntartó erőknek és mindazoknak, akik hívőként vagy nem hívőként a szeretet összekötő erejét választották és segítettek a tengeren bajba került testvéreknek. A pápa köszöntötte a jelenlévő migránsokat, akik közül van, aki útja során segített a nála még szegényebbeken.
Minden döntés kérdése
Az irgalmas szamaritánus példabeszéde arra tanít, hogy a szeretet mindig szabadságban születik, a szabadság pedig döntéseinkben van. Van, aki úgy dönt, hogy felebarátként viselkedik, van, aki inkább nem hoz döntést. A Földközi-tengeren meghalt emberek mind a döntések, mind az elmulasztott döntések áldozatai. A közjó iránti közöny és a korrupció származási helyeiken; a világgazdasági rendszer, mely szegénységet és kirekesztést termel; a félelem, ami az előítéletet és a megvetést táplálja, a mások drámáján nyerészkedő bűnözők számításai; a válságkezeléstől a szervezett és közös politika kidolgozásához vezető lassú és nehézkes átmenet – mindez odavezet, amit a példabeszédben hallottunk: hogy elmennek mellettük.
A felebarát szeretete
Ezzel szemben fel kell ismernünk az Istenben való közös eredetünket és végtelen méltóságunkat, a határtalan szeretetre szóló hívást. A vallási hovatartozás soha ne adjon okot hátrányos megkülönböztetésre, mintha a hitnek határai lennének és nem létezne az üdvösségre szóló egyetemes felhívás. Krisztus ledöntötte az elválasztó falakat. Isten szeretete nem létezhet a felebarát szeretete nélkül, akihez közeledünk. Megállni, meghatódni, lehajolni, sírni más fájdalma előtt – ahogy Jézus tette – azt jelenti, hogy belépünk a szeretetbe, amelyben Isten kinyilatkoztatta magát. Ezáltal építhetjük a szeretet civilizációját annak lelki, kulturális, jogi, politikai, gazdasági értelmében is. Erről tanúskodnak a lampedusaiak, de mindenki felelőssége, hogy eldöntse: az erő logikáját táplálja (akár a közönnyel, a cinizmussal, hazugsággal vagy gyűlölettel), vagy a béke logikáját őrzi (az igazsággal, józansággal, közelséggel, gondoskodással).
Európa kihívása a migrációs jelenség
Európának itt, a Földközi-tengeren található csücskéről jobban látszik az a korszakalkotó kihívás, amit a migrációs jelenség állít az európai társadalmak elé – állapította meg XIV. Leó pápa. Ahogy az ökológiai átmenet és a béke előmozdítása terén Európának ebben is egyedülálló lehetősége van, történelméből és kultúrájából fakadóan, ami egyben felelősséget is jelent. Földrajzi helyzete és intézményes beállítottsága miatt képes ebben a térségben szervezetten szembenézni a válsággal úgy, hogy az elsősegélynyújtást hosszabb távú stratégiai tervbe illeszti, ami képes befogadni, megvédeni, előmozdítani és integrálni a migránsokat. Ezzel egyidejűleg pedig dolgozik a fejlődésért, hogy senki nem kényszerüljön elvándorolni. Mindezt úgy, hogy őrködik az emberi méltóság tiszteletben tartásán. Ez a közintézmények feladata, de az egész civil társadalom és az egyház feladata is.
Turizmus és migráció egy helyen
A szentatya megismételte azt, amit nemrég Tenerifén mondott a turizmus és a befogadás kultúrája kapcsán, amit a migrációs útvonalak fenyegethetnek, így közöny, vagy ellenállás alakulhat ki a jelenség drámai vonatkozásai miatt. Sokak számára a nyaralás csak kikapcsolódást, könnyedséget, gondtalanságot jelent. Ezért úgy tűnik, hogy egy láthatatlan falat kell húzni a hajótöröttek és a nyaralók tengere közé. A pápa arra szólította a szigetlakókat, hogy bátran merjenek máshogy gondolkodni és idővel, kreatívan elérni, hogy aki pihenni jön Lampedusára, emberségesebbé válhasson az ő tevékeny szeretetüket látva. Ott lehet igazán pihenni, ahol megtaláljuk az élet értelmét. A valódi jólét akkor jön el, ha a gazdaság igazságos és testvéri. Ebben a gazdaságban a teremtett világ iránti gondoskodás és a szociális barátság olyan egységbe forr, amelyet ma az emberiség keres – jelentette ki a pápa.
„A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg”. (Zsid 13,2) – olvassuk a Zsidókhoz írt levélben. Ezt követve a lampedusaiak elsőként részesülhetnek belőle, túllépve a megosztottságon és az eltéréseken, amelyeket csak a tevékeny szeretet oldhat föl. A plébánia legyen olyan közösség, ahol az evangélium iskolájában együtt tanulják meg a befogadást, az elkísérést és az integrálást a szeretetközösség jegyében.
Isten biztos kikötője
Az oltár mellett látható Lampedusa patrónája, a Biztos Kikötő Szűzanyjának kegyszobra. Szent Ágoston szerette úgy leírni az emberi életet, mint egy viharos tengeren való hajózást, sorsát pedig mint egy biztos kikötőt. Ne hagyjuk, hogy legyőzzön minket a félelem, hanem tekintsünk lehetőségként és tanúságtételként a hétköznapi fáradozásokra! – buzdított a szentatya. Hitüket erősítsék meg a próbatétel és a nagylelkű elkötelezettség évei! Gondoljanak azokra az időkre, amikor őszinte elszánással ajánlották magukat a Szűzanya oltalmába elődeik! Istenben valamennyien biztos kikötőre találunk, és minden keresztény közösség arra hivatott, hogy ezt tükrözze vissza a földön. Soha ne hiányozzon Lampedusa és Linosa közösségéből a hit, a remény és a szeretet lélegzete! – zárta homíliáját Leó pápa, majd a helyiek jellegzetes köszönésével búcsúzott tőlük: “O’scià!” (ami annyit tesz: lelkem, lélegzetem – a szerk.)
Forrás: Gedő Ágnes/Vatican News
