Befejeződött a felsőbányai Nagyboldogasszony-templom felújítása, falai között nemzedékek imái, ünnepei, veszteségei és reményei őrződnek. Schönberger Jenő szatmári megyés püspök áldotta meg a felújított templomot, a szatmári egyházmegye legnagyobb templomát.
A templom megújulásához egyaránt szükség volt a helyi vallási és nemzeti közösség életerejére, hitére és reményére. Köszönet illeti mindazokat, akik hozzájárultak a felújításhoz: Veres Attila plébánost, a közösség vezetőit, a kivitelezőt és a híveket.
A templom első dokumentált említése az 1333-as pápai tizedjegyzékből származik. Ekkor már működő egyházközségről beszélhetünk, templommal és plébánossal: egy Johannes nevű pap fizette be a tizedet. Ez azt jelzi, hogy a közösség már a 14. század elején szervezett formában létezett. A templom már ekkor is Mária tiszteletére volt szentelve. Ehhez a templomhoz jelentős történelmi esemény kapcsolódik: 1452-ben Hunyadi János látogatást tett Felsőbányán, és a források szerint magával vitte a templom orgonáját, amely különösen megtetszett neki. Ennek fejében a templom közösségének adományozta a bányajövedelmek tizedét, az úgynevezett urbúrát. Ennek az eseménynek jövőre lesz a 575. évfordulója, amelyhez kapcsolódva a közösség ünnepi programokat tervez. A térség 16. századi történelmét jelentősen befolyásolták a reformáció hatásai és a török jelenlét, amelyek az egyházi életet is megnehezítették. A fordulatot a jezsuiták megjelenése hozta a 17. század végén: az 1690-es évektől kezdve megerősödött a katolikus közösség.
1712-ben a templom ismét katolikus kézbe került, 1719-től anyakönyvi bejegyzések is fennmaradtak, az egyházi élet újjáalakulását jelzik. Az első templom állapota idővel jelentősen leromlott, az 1770-es évektől több kísérlet történt az újjáépítésére, de csak az 1840-es években született meg a döntés: a régi templomot lebontják, a helyén új templomot építenek. Meghatározó szerepe volt Hám János szatmári püspöknek, aki szívügyének tekintette a felsőbányai templom építését. Az új templomot ismét Mária tiszteletére emelték. 1848-ban kezdték meg a bontási munkálatokat, és 1855-re a templom szerkezete elkészült. A nehéz történelmi körülmények miatt a felszentelésre csak 1858 augusztusában került sor.
A munkálatok néhány évvel ezelőtt kezdődtek, a templom az RMDSZ kormányzati munkájának köszönhetően, uniós forrásból újulhatott meg, a Szent László út projekt részeként, a Hívogató Románia program részeként, amely az ország egyik legjelentősebb örökségvédelmi kezdeményezése.
Veres Attila felsőbányai plébános elmondta: a legutóbbi népszámlálási adatok szerint 1724 személy vallotta magát a felsőbányai római katolikus közösséghez tartozónak. A plébániai nyilvántartásban több mint 1600 olyan hívő szerepel, aki aktívan kapcsolatban áll az egyházzal. A környező településekről is érkeznek hívek, például Șișești településről több tucat katolikus tartozik a közösséghez. Felsőbánya demográfiai arculatát a bányászat határozta meg. A történelmi időkben a magyar lakosság volt meghatározó, ugyanakkor a bányászat révén német, szlovák és lengyel származású munkások és szakemberek is letelepedtek a térségbe. A liturgia hosszú időn keresztül latin nyelven zajlott, majd a magyar nyelv vált meghatározóvá. Mára kisebb számban román anyanyelvű hívek is jelen vannak.
A templom megújulása szolgálja a közösséget, legyenek benne mindig olyan emberek, akik keresik és megtalálják az erőt, a hitet és a reményt, és bíznak abban, hogy Felsőbányán, Máramarosban keresztény és magyar közösségként még hosszú évtizedeken át együtt élhetünk.
Zahoránszki Brigitta
Fotó: Kántor Balázs Raul
