„Jézus azonban odahívta őket. Hagyjátok – mondta –, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek,
ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.” (Lk 18,16)
A csíkszentdomokosi harmadikosoknak az első szentáldozásra való készület különleges lelki élményt jelent. A hittanórákon való aktív részvétel, a vasárnapi szentmisére járás mind azt bizonyítják, hogy ezek a gyermekek megélik, akarják a Jézussal való barátságukat erősíteni.
A gyulafehérvári zarándoklat egyike ezen készületnek. 2026. április 7-én hajnali hat órakor, a reggeli harangszó hangját fülünkbe, szívünkbe zárva indultunk útnak a csíkszentdomokosi elsőáldozásra készülő gyermekek csoportjával. Az autóbuszra felülve imával kezdtük a reggelt, az utat. A nap kegyelmeiért fohászkodtunk, hogy elérje célját ez a nap, hogy lelkiekben töltekezzünk, gyarapodjunk általa, hogy ismereteket szerezzünk, hogy tanuljunk is.
Az elsőáldozási szentmise énekeitől zengett az autóbusz a kántor úr vezetésével, a gyermekek éneke betöltötte a teret, mert „Aki énekel, kétszeresen imádkozik”. A jó Isten segítségével megérkeztünk Gyulafehérvárra, ahol a székesegyházat mutatta be nekünk Forró Csaba Roland segédlelkész. Falunk szülötte, Márton Áron sírja körül az ő boldoggá avatásáéért mondott ima különleges hangulatban zengett, és ezáltal is megtapasztalhattuk az igazi közelséget a jó Istennel.
Tiszteletreméltó Márton Áron egykori előszobájába, dolgozószobájába és hálószobájába belépve rádöbbentünk, mennyire egyszerű és sziklaszilárd ember volt ő. A gyermekek kíváncsian fedezték fel az ott lévő személyi tárgyakat, a berendezést, az általa viselt ruhákat, elképzelték, hogyan lehetett beszerelni a lehallgató készüléket. A kis kápolnában is imádkoztunk. Az udvaron, a filagória körül is sétát tettünk, nehezen tudtuk elképzelni, milyen is lehetett a háziőrizete. Körbejártuk mi is az ösvényeket, amelyeken „szabadon” járkálhatott.
A déli harangszó után nagyon finom ebédet fogyasztottunk el, amelyért hálát adtunk Teremtőnknek. A vár falai között is sétáltunk, megfigyeltük a vár felépítését, alaprajzát. Utána a fagyizás következett, amelyet a játszótéren való aktív pihenéssel zártunk.
A hazautazás is nagyon jó hangulatban telt.
Hálásak vagyunk mindenkinek, elsősorban a jó Istennek, hogy részt vehettünk ezen az utazáson, a pap bácsinak, hogy nagyon sok fontos információval, élménnyel, tudással, feltöltődéssel gazdagon térhettünk haza általa, Forika Attila kántorunknak és minden kísérőnek, aki egész nap azon igyekezett, hogy nekünk minden perc értékes, gazdag legyen.
A gyulafehérvári látogatás hitben való megerősödést nyújtott mindannyiunk számára. Az elsőáldozásra készülődve hiszem, hogy a gyerekeknek életre szóló élményt jelentett ez az esemény.
Kedves Annamária és Urus Tünde
