,,Ott fenn a hegyen van az a hely, ahol a szív békére lel.” Hagyományteremtő szándékkal közel százan indultak, kicsik, nagyok, nagyszerda délután a mikházi ferences templomból a Csillaghegyen található hármas kereszthez, hogy több évtizedes kihagyás után közösségileg tapasztalják a keresztút mélységét, ráhangolódjanak a szent napokra.
A zarándoklatot a 18. század elején vezették be a ferencesek (kezdetben laikusok, remeték). A kálváriajárást jó száz éves szünetelését követően helyi kezdeményezésre az idén újrakezdték. A legenda szerint a labancok által felrobbantott Szászrégen várkapitányának holtestét itt rejtegették a osztrákok elvonulásáig, aztán vitték be a kolostori kriptába.
Lokodi Imre
A továbbiakban személyes beszámolókat olvashatnak.
Közel száz év csendje után tegnap újra lépések zaja töltötte be a mikházi Csillaghegy ösvényeit. Újra együtt járhattuk végig a keresztutat, és ez több volt, mint egy egyszerű alkalom: mélyen megérintő, közös lelki élmény. Ahogy elindultunk, mintha nemcsak mi lettünk volna jelen. Ott volt velünk mindazok emléke is, akik egykor ugyanitt imádkoztak, akiknek léptei nyomot hagytak ezen az úton. A múlt és a jelen csendesen összekapcsolódott. Közel százan gyűltünk össze idősek és egészen kicsi gyermekek. Megható volt látni, ahogy a generációk egymás mellett haladnak: lassú, elmélyült léptekkel, csendben, imádsággal.
Az esemény kezdeményezője Gál Hunor plébános volt, akinek gondolatai végigkísérték a keresztutat, és különös mélységet adtak az alkalomnak. Szavai segítettek abban, hogy ne csak végigjárjuk ezt az utat, hanem valóban át is éljük annak lelki üzenetét.
A természet is mintha velünk együtt csendesedett volna el. A stációk között haladva nemcsak a történetet idéztük fel, hanem saját gondolatainkkal, érzéseinkkel is szembenéztünk. Sokunk számára ez a keresztút nemcsak emlékezés volt, hanem belső megérkezés is. Különösen felemelő volt látni a gyermekeket – jelenlétük reményt adott, hogy ez a majdnem feledésbe merült hagyomány újra élni kezd. Talán éppen tegnap született meg benne a jövő.
Amikor a keresztút végére értünk, mindannyian éreztük: valami fontos történt. Nemcsak egy régi szokást elevenítettünk fel, hanem újra közösséggé váltunk egy rövid időre – és talán egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz és önmagunkhoz is. Az egyik legfelemelőbb pillanat az volt, amikor felcsendült a jól ismert népi ének: „Ott fenn a hegyen van az a hely…”. A hangok először halkan indultak, majd egyre többen kapcsolódtak be, és végül együtt énekeltük – mintha a hegy, a fák és a múlt emlékei is velünk együtt zengtek volna. Abban a pillanatban különösen erősen lehetett érezni az összetartozást.
Szász Dalma-Rózsa
Húsvét közeledtével számomra különösen fontos a lélekben való elcsendesedés és az ünnepre való méltó ráhangolódás. Igyekszem elengedni a hétköznapok terheit, hogy valóban megérkezhessek lélekben is erre a szent ünnepre. Bár a hagyományteremtő zarándoklaton személyesen nem tudtam részt venni, mégis kegyelemmel teli élményben volt részem. Egyéves kislányommal otthonunkból kísértük figyelemmel a zarándokokat, ahogyan a hegyen felfelé haladtak. A lemenő nap sugarai megvilágították a Csillaghegy oldalát, és úgy tűnt, mintha a fény vezette volna lépteiket – egészen addig, míg lassan sötétségbe nem borult a táj.
Különösen megható volt látni, ahogy a hegy tetején, a hármas keresztnél a zarándokok fáklyáinak fénye felragyogott a sötétben. Bár fizikailag nem lehettem jelen a keresztúton, lélekben mégis részese lehettem ennek a felemelő pillanatnak, amely mélyen megérintett.
Hálás szívvel gondolok a plébános úr kezdeményezésére, és bízom benne, hogy Isten segítségével a jövőben mi is személyesen részt vehetünk majd ezen a különleges alkalmon, kislányommal együtt.
Gál Eszter
Először voltam keresztúton. Nagyon szép volt. Nagyon jó érzés, hogy egyes állomásokon én tarthattam a zarándokokat vezető keresztet.
Andrási Brigitta, 11 éves
Gál Hunor plébános hálás mindazoknak, akik közmunkájukkal hozzájárultak az út rendbetételéhez, valamint a kis fakeresztek felállításához. Egyben kéri, hogy a megváltó Mester áldása szálljon a Csillaghegy magasából a községre, valamint a Felső-Nyárádmente jóakaratú híveire.
