A Prédikátor könyvéről, a makkabeusokról és Dániel könyvéről is szó volt a szalvatoriánus rend temesvár-erzsébetvárosi kolostorában február 28-án megtartott bibliai kurzuson. A bibliai könyvek történelmi kontextusát járják körbe a havi rendszerességgel megtartott eseményeken, amelyet Imogen Tietze képzési referens vezet.
Április hónapban fejeződik be a szalvatoriánus rend temesvár‑erzsébetvárosi kolostorának nagytermében tartott bibliai kurzus, amelyet Imogen Tietze képzési referens vezet. A találkozók havonta egyszer, szombatonként 10 és 16 óra között zajlanak, a program előadásokat, kiscsoportos foglalkozást, valamint közös ebédet tartalmaz.
Az idei év fő témája A bibliai könyvek történelmi kontextusa – gazdag és izgalmas téma, hiszen a Szentírás könyvei keletkezési körülményeinek vizsgálata segít megérteni az adott szöveg társadalmi, politikai és vallási hátterét. Ez a teológiai üzenet mellett a korabeli élet valóságát is feltárja.
A február 28-án, szombaton megtartott találkozón a Nagy Sándor halála (Kr. e. 323) utáni időszakról esett szó, amikor a hadvezérei felosztották egymás között a meghódított területeket, illetve a görög nyelv és kultúra elterjedt a Földközi‑tenger keleti részén, Egyiptomban, Mezopotámiában, Perzsiában, Szíriában, Libanonban, Izraelben és egészen India északnyugati vidékéig.
A görög gondolkodás, filozófia és kultúra terjedése konfliktust robbantott ki Izrael népe és IV. Antiokhosz Epiphanész szeleukida uralkodó között, aki felerősítette, sőt erőltette a hellenizációt, és megszentségtelenítette a jeruzsálemi templomot. Ez a makkabeusok felkeléséhez vezetett.
„Ebből az időszakból származik Kohelet könyve, amit Prédikátor könyvének is nevezünk, és ami őszintén tükrözi a kor helyzetét és gondolkodásmódját. »Hiábavalóság a nap alatt«, mondja Kohelet, majd így folytatja: »Láttam azt is, hogy minden igyekezet és minden siker csak az egyik féltékenykedése a másikra. Ez is hiábavalóság és szélkergetés!« Bár a könyv hangulata pesszimista, értékelni kell a realizmusát, hiszen bizonyos mértékben tükrözi a zsidó nép hitét: minden nehézség ellenére ragaszkodnak Istenükhöz és vallási identitásukhoz” – hangsúlyozta Imogen Tietze.
A két Makkabeus‑könyv kapcsán a résztvevők megjegyezték: a szerzők hónapra és évre utalnak, ami azt mutatja, hogy már létezett egy naptár és az idő mérésének rendszere; a templom és az oltár megszentségtelenítés utáni „megtisztításának” ünnepe, amelyet az 1Makk 4,44–59 ír le, a hanuka, a fények ünnepének eredete; ez nyolc napig tart, és a jeruzsálemi templom újraszentelésére emlékezik; jelképe a 8 + 1 gyertyás menóra; a 2Makk 1,36 a „neftar”-ra utal, „ami annyit jelent, mint tisztulás, általában azonban naftának hívták” – ami egy gyúlékony, „iszapos víz”: a kőolaj.
„Létezik még két Makkabeus‑könyv, amelyek azonban nem kanonikusak. A Kr. e. 1. századból származó Harmadik Makkabeus‑könyv az egyiptomi zsidók üldöztetését írja le, a makkabeusokat azonban nem említi. A Negyedik Makkabeus‑könyv ugyanebből a századból a vallásos értelem szenvedélyek feletti uralmáról szól, a makkabeus mártírokat hozva példaként” – tette hozzá Imogen Tietze.
Végül szó esett Dániel könyvéről is, amely ismét utal a templom megszentségtelenítésére (Dán 9,24–27). A következő találkozó március 21‑én, szombaton lesz a szalvatoriánus rend kolostorában.
