Bosco Szent János emléknapja alkalmából a Hám János-líceum önkéntesei látogattak a Szatmári Egyházmegyei Caritas Don Bosco Központjába, hogy az odajáró gyermekekkel élményekkel és szeretettel teli időt töltsenek el.
Bosco Szent János emléknapja január 31-én van. A Szatmári Egyházmegyei Caritas szatmárnémeti Don Bosco Nappali Központja számára ez a nap minden évben különleges jelentőséggel bír, hiszen az intézmény névadójának és védőszentjének ünnepe. Az idei megemlékezést a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum X. A osztályos diákjai tették rendhagyóvá, akik osztályfőnökük, Józsa Nándor-Lóránd irányításával ünnepi programmal lepték meg az óvodásokat.
Az esemény elején Józsa Nándor-Lóránd Bosco Szent János, avagy „a szent bácsi”, illetve „Don bácsi” – ahogyan a gyermekek nevezik – személyiségéről, életéről, tevékenységéről beszélt az ovisoknak egyszerű szavakkal, hogy a legkisebbek is megértsék. A pedagógus szót ejtett a híres nevelő jellegzetes, külső megjelenéséről is, hiszen papi ruhában járt és birétumot – a római katolikus papok által használt, tetején általában bojtos fejfedőt – hordott. Józsa Nándor hozott is magával egy birétumot, amelyet minden egyes gyermek felpróbálhatott, és mondani sem kell, milyen örömmel éltek a lehetőséggel.
Az osztályfőnök bemutatóját követően a diáklányok a szeretetről, jóságról, jótettekről beszélgettek a gyerekekkel, Don Bosco híres idézeteit alapul véve.
A folytatásban minden gyermek kapott egy-egy Bosco Szent Jánost ábrázoló színezőt, amelyeket az önkéntesekkel együtt színezetek ki, így mindenki hazavihette a saját Don Bosco védőszentjének képét.
A program fénypontjaként a nagy tanító életnagyságú, vászonra festett képmása mellé, amelyet Szemák Zsuzsa rajztanár alkotott meg sok-sok szeretettel erre az alkalomra, minden egyes résztvevő odahelyezte tenyere lenyomatát. A rendezvény önfeledt, közös játékkal zárult.
A Szatmári Egyházmegyei Caritas hálásan köszöni a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum önkénteseinek és osztályfőnöküknek, Józsa Nándor-Lórándnak a különleges élményt, amely révén az oviba járó gyermekek érezték azt, hogy szeretik őket, ahogyan Don Bosco is mondta egykor: „Nem elég szeretni a fiatalokat, tudniuk is kell, hogy szeretik őket”.
Palincas Erika
