† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben:
Jézus elment Galileából a Jordán (folyó) mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. János azonban tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem, és te jössz hozzám?” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos.” Erre, János engedett neki.
Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!”
Mt 3,13–17
A karácsony utáni második vasárnapot Urunk megkeresztelkedésének vasárnapja követi: azt ünnepeljük, hogy Jézus megkezdi nyilvános működését, ezzel végérvényesen lezárva a karácsonyi időszakot. Nem olyan régen még Józseffel és Máriával indultunk útnak, mi is akartuk látni Isten nagy és üdvös tetteit, nemcsak Betlehememben, hanem saját életünkben is. Majd pedig a napkeleti bölcsek buzgóságával kerestük az Urat és az egyszerű pásztorok hitével csodáltuk a kisdedet. A betlehemi hűvös éjszakán mi is vártuk a csodát, fürkésztük a Logosz titkát, aki törékeny gyermekként jön közénk, hogy üdvözítsen minket. Engedve hívásának, megmártóztunk a Szentháromság szeretetközösségének szeretetében, és így lassan eljutottunk vízkeresztig, amikor is Urunk megjelenését ünnepeltük a napkeleti bölcsekkel. A mai vasárnap pedig Urunk megkeresztelkedését ünnepeljük. Érdekes, hogy míg nálunk a vízkereszt a napkeleti bölcsek, addig a keleti egyházban Jézus megkeresztelkedésének ünnepe. A vízkereszt ünnepe azért is vált a 4. században külön ünneppé a karácsonytól, hogy kifejezze, Jézussal a valóságos Isten jelent meg világunkban és úgy is élt köztünk.
Januártól főegyházmegyénkben a keresztség évét éljük, ahogyan az érseki körlevél fogalmaz: „A keresztség évében megkeresztelkedésünk ajándékáért adunk hálát Istennek, és mindazoknak, akik ebben segítettek, valamint azoknak, akik hozzájárultak hitünk fejlődéséhez. Mennyire szeret az Atya, hogy Isten gyermekeinek hívnak minket! Valóban azok is vagyunk? A keresztség a hit szentsége: mint a hitünk csírája, amelynek ki kell bontakoznia.” De mit is jelent a keresztség? A keresztség által Jézus hármas – papi, prófétai és királyi – küldetésében részesülünk, ezáltal keresztény feladatunk e hármas küldetést megélni a mindennapokban. Szépen fogalmaz a Lumen Gentium 34. pontja a papi küldetéssel kapcsolatosan: „A Krisztusnak elkötelezett és Szentlélek által fölkent világi hívek csodálatosan arra hívatnak és válnak képessé, hogy a Lélek gyümölcsei egyre bőségesebben teremjenek bennük.”, de Krisztus tanúnak is hív minket és megadja sensus fidei et gratia verbi instruit ajándékát, hogy „az evangélium ereje a mindennapi életben, a családban és a társadalomban megnyilvánuljon” (LG 35). Továbbá Krisztustól kapott feladatunk átitatni a világot a krisztusi szellemmel, hogy ezáltal is Isten országa épüljön, ehhez azonban szükséges az istengyermeki – királyi – szabadság (vö. LG 36). A keresztség éve meghívás, hogy igent mondjunk az isteni életre, amelynek napról napra növekedni kell bennünk.
Olasz Béla
Az írás megjelent a Vasárnap 2026/1–2-es számában.
