A tavalyi, 2025-ös jubileumi szentév eseménydús időszak volt a temesvári egyházmegye életében is. A számos zarándoklat és rendezvény mellett azonban tervek is készültek az idei, 2026-os esztendőre, részben a már hagyományos vagy megkezdett programok folytatására, részben új események szervezésére. A tavalyi megvalósításokról, valamint az idei programokról Pál József Csaba megyés püspököt kérdezte a temesvári egyházmegye sajtóirodája.
Püspök atya, hogyan értékeli az elmúlt, 2025-ös esztendőt?
Mindenekelőtt hála van a szívemben a jó Istennek mindazért, amit tett az életünkben, az egyházmegyében. Az első, amiért hálát adok, a jubileumi év, annak sok-sok kegyelmével. Ez a remény éve volt, és sokan közülünk megerősödtünk a reményben. A háború és a konfliktusok nem szűntek meg tavaly sem, de valami történt: megtanultuk, vagy legalábbis lépést tettünk abba az irányba, hogy a körülöttünk lévő rosszra testvéri szeretettel válaszoljunk. Ez a mi keresztény hivatásunk a mindennapi életben. Ezt tanuljuk a mi Urunktól. Karácsonykor ő maga erősített meg ebben újra, aki az emberiség rosszaságára végtelen szeretettel válaszolt: közénk jött, elhozta az ő békéjét és szeretetét, megnyitotta az üdvösség útját. Ha ő megtölti a szívünket szeretetével, a mi válaszunk sem lehet más. A jubileumi szent kapuk bezárulnak, de Isten közöttünk marad. A remény arra irányul, ami még nem látszik, de megerősít abban a meggyőződésben, hogy Isten mindent a jó felé fog irányítani: „Akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál” (Róm 8,28).
A 2025-ös esztendő sok kegyelmi alkalmat jelentett. Egyik ilyen a jubileumi év megnyitója volt, amikor a kereszttel az élen a Szent Katalin-templomból a székesegyházba vonultunk. Az év elején, a papok és szerzetesek találkozóján a Rómában élő Florian Mross atya tartott nagyon szép előadást a reményről. Következett májusban a Fiatalok fesztiválja, amelyet a görögkatolikus fiatalokkal együtt szerveztünk a temesvári Rózsa parkban. Ugyancsak tavaly ünnepelte fennállásának ötödik évfordulóját a Harmonia Christi ökumenikus ifjúsági énekkar is, amelynek tagjai nem csupán énekelnek, hanem élő közösséget építenek. Mindezek kegyelmi pillanatok, amelyek segítették a fiatalokat, hogy megerősödjék a Jézussal való kapcsolatuk, aki a reménység forrása. Kegyelmi napokat jelentettek a római zarándoklatok is. A püspökök, papok, kispapok jubileuma alkalmával megható volt végigkövetni keresztény elődeink hitének nyomait a katakombában, a nagy bazilikákban és sok más szent helyen. A Szent Egyed Közösséggel való találkozásunk alkalmával új lendületet kapott a reményünk, látva a mai keresztények egy csoportjának élő hitét, valamint a szegények és fogyatékosok iránt megnyilvánuló konkrét szeretetét. Maradandó élményt nyújtott a szentmise a szentatyával, aki a világ minden részéből érkezett papokat szentelt. A családokkal és a püspökség néhány alkalmazottjával részt vettünk a családok római zarándoklatán, ahol bekapcsolódtunk a közös imavirrasztásba. Tanulságos volt meghallgatni egy-egy mély témát és sok család tapasztalatát, vagy részt venni a Szent Péter téren a szentatya audienciáján. A lelkiségi mozgalmaink tagjai jelen voltak a pünkösdi jubileumi zarándoklaton, hálát adva a jó Istennek a kapott karizmákért. A fiatalok nemzetközi találkozóján a római Tor Vergatán nagyszámú csoport vett részt a mi egyházmegyénkből is. Mindezek segítettek, hogy lépésről lépésre növekedjünk a reményben és hitünk mindennapi megélésében.
Ősszel a hitoktatóink is részt tudtak venni a római zarándoklaton, ami segített nekik megerősödni a hitükben. Erre szükségük is volt, hiszen nem könnyű ma pedagógusnak lenni. Októberben a szinódusi koordináló csoportok jubileumi találkozóján vettünk részt, ahol a szentatya két órát töltött velünk, meghallgatott egy-egy beszámolót és válaszolt a kérdéseinkre. Nagy bátorítást jelentett ez számunkra, és megerősödtünk abban a meggyőződésben, hogy a szinodalitás az a stílus, amelyet a Szentlélek kér egyházától a 21. században.
Idén sok kegyelmi, jubileumi alkalom volt itt, az egyházmegyében is, például a máriaradnai és a máriacsiklovai zarándoklatok. Ezúton is szeretném megköszönni a hegyvidéki főesperesség azon papjainak, akik a tavalyi év folyamán jubileumi szentmiséket tartottak Máriacsiklován, gyóntattak és megáldották a híveket. Számos alkalom adódott a külföldi vagy az egyházmegyei zarándokhelyeken, a kijelölt templomokban, hogy imádkozzunk mindazokért, akik előttünk távoztak az örök életbe. Végső soron az örök élet a mi reményünk is. Köszönjük ezeket a kegyelmeket a jó Istennek, és hálásan gondolunk mindazokra, akik segítettek, hogy növekedjünk a reményben és a közösségben.
Tavaly a keleti és a nyugati keresztények húsvéti ünnepe egybeesett. Mi itt, Temesváron a szerb ortodox egyház metropolita érsekével, papjaival és a hívekkel együtt közös körmenettel ünnepeltük húsvét vigíliáját a Dóm téren. Húsvéthétfőn pedig több pap és hívő vett részt a különböző felekezetekből az ökumenikus feltámadási meneten. Tavaly februárban újabb továbbképző tanfolyam kezdődött a hívek számára, amelynek keretében mintegy hatvanan készülnek arra, hogy a plébániájukon vagy egyéb közösségben lektorként, előimádkozóként, akolitusként vagy egyéb területen vállaljanak szolgálatot.
Szeptemberben, a Szent Gellért ünnepét megelőző szombaton tartottuk az ősi csanádi püspökség területén lévő három utódegyházmegye, a szeged-csanádi, a nagybecskereki és a temesvári egyházmegye fiataljainak találkozóját a csanádi plébánián. A több száz résztvevővel zajló eseményre az ősi csanádi egyházmegye megalapításának ezeréves jubileumára való lelki felkészülés keretében került sor, amelyet 2030-ban ünneplünk. Másik, ezúttal egyházmegyei szintű esemény volt a családok máriaradnai fesztiválja. És folytatódott a családi animátorképzés is, román nyelven a Schönstatti Márianővérek temesvári közösségi házában, magyar nyelven pedig az arad-gáji pasztorális központban. Ugyancsak tavaly került sor azokra a találkozókra, amelyeket az egyházmegye különböző plébániáin szerveztek az egyházközségekben tevékenykedő pasztorális csoportok vezetőivel, valamint több szinodális csoport is alakult az egyházmegyében.
Végezetül hadd szóljak a szenvedésekről, betegségekről is. Az egészségért, a betegség legyőzéséért mindent meg kell tennünk. Meg is próbálunk megtenni mindent, nem mindig sikerrel. Viszont ahogy egyik-másik pap viseli a betegségét, nem belekeseredve, hanem Istenbe és az ő szeretetébe kapaszkodva, ez példamutató. Ez is Isten kegyelme, a vele való együttműködés gyümölcse.
A temesvári egyházmegyében a 2025–2026-os pasztorális év központi témája a közösség, a közösségben megélt egység. Folytatódik továbbá a 2025–2028-as püspöki szinódus megvalósítási szakasza is. Milyen rendezvényeket, eseményeket jelent ez 2026-ban az egyházmegyében?
A közösség nagyon fontos. Az ember mély vágyainak egyike a valahova tartozás. Természetesen tartozunk az emberiséghez, egy kontinenshez, egy néphez, egy egyházhoz, talán egy plébániához… – de ez nem elég. Olyan közösségre vágyunk, ahol név szerint ismernek, elfogadnak, értékelnek, ahol hasznosak tudunk lenni, ahol van kölcsönösség. Ez leginkább a kis közösségekben tud megvalósulni. Célunk, hogy minél több ilyen kis közösség szülessen, illetve a már meglévők felfrissüljenek, megújuljanak, egyházmegyénkben erősödjön a közösségi lelkület. A nagy közösségek akkor tudnak hatékonyak lenni, ha kis közösségekből állnak, úgy ahogy az élő test is szervekből áll, a szervek pedig molekulákból. Egy-egy hittel és vezetői képességgel megáldott keresztény sokat tehet ezekért a kis közösségekért. Több olyan példát láttunk, hogy azokban a néhány hívőt számláló falvakban, ahova a pap nem tud rendszeresen kijárni, csak havonta egyszer-kétszer, ott a többi vasárnapon is kinyitják a templomot, egy-két lelkes hívő egybegyűjti a többieket, együtt imádkoznak, énekelnek, van, ahol igeliturgiát vagy az egyházi évnek megfelelő ájtatosságokat tartanak. Amikor megérkezik pap, hogy szentmisét mutasson be, élő közösség fogadja. A tavalyi év során végigjártuk az egyházmegyét, találkoztunk mindazokkal, akik valamilyen csoportot, kisebb vagy nagyobb közösséget vezetnek. Több mint négyszáz személlyel találkoztunk. Mindannyian elmondták, hogy mi a közösségük profilja és ők mit tesznek a közösségük tagjaiért. Nagyon szép tanúságtételek hangzottak el. A legtöbbjükkel e-mailen vagy WhatsAppon tartjuk a kapcsolatot. Többen közülük feliratkoztak a felnőttképzésre vagy a családanimátor kurzusra, ahol a közösség vezetéséhez is kapnak segítséget.
Ami a szinodális folyamat megvalósítási szakaszát illeti, megalakult az egyházmegyei szinodális koordináló csoport, valamint részben a főesperességi koordináló csoportok. Az ő segítségükkel, egyházmegye szerte szinodális beszélgetéseket tartunk, amelyeken tanuljuk az egymás tisztelettel való meghallgatását és azt, hogyan figyeljünk közösen a Szentlélekre, hiszen ő vezeti az egyházat, ha hallgatunk rá. Fontos témákat beszélünk meg, fontos a cél, ahová el akarunk érni, de ugyanilyen fontos a mód, ahogy ezek a beszélgetések folynak. Ezt tanulni kell, és meg kell tapasztalni. Ősszel online kurzuson vettünk részt, amely abban nyújtott segítséget, hogyan lehet a római szinódus záródokumentumát megfelelőképpen gyakorlatba ültetni. A kurzus január 12-től újraindul. Bekapcsolódunk.
Június 27-én és 28-án Andrew Spiteri szinódusi facilitátor érkezik hozzánk Rómából és gyakorlati kurzust tart Temesváron. Kb. 50 személy részvételére számítunk. A tavaly decemberi Igénk segített reménységgel tekinteni a jövőre: „Meglátja a föld minden határa Istenünk szabadítását.” (Iz 52,10) Ez az Ige segít abban is, hogy a világban nem szűnő rosszra a testvéri szeretet válaszait adjuk. A jubileum tudatosította bennünk, hogy ez a hivatásunk, ez a keresztény ember mindennapi hivatása: a rosszra a testvéri szeretet válaszát adni. Ezt tanuljuk a mi Urunktól.
Tavaly elkezdődött a lelki felkészülés az ősi csanádi püspökség megalapításának 1000 éves jubileumára, amelynek utóda a temesvári egyházmegye is. Az évfordulót 2030-ban ünnepeljük. Ezzel kapcsolatosan idén milyen programok szerepelnek a naptárban?
A felkészülés igazában abból áll, hogy intenzívebben figyelünk a Szentlélekre, az ő útmutatásaira. Jó alkalom arra, hogy sokan megismerjék Jézust, élő személyes kapcsolatba kerüljenek vele és a keresztény közösséggel. Május 16–18. között idén is nagyszabású ifjúsági találkozót szervezünk Temesváron. Április 13–16. között az egyházmegye papjai és világi munkatársai számára zarándoklatot szervezünk Velencébe, Szent Gellért szülőhelyére, aki 1030-tól volt az egyházmegye első püspöke. Ez alkalommal ellátogatunk Páduába, Szent Antal városába és Loppianóba, a Fokoláré mozgalom városkájába is. Július 16–19. között Temesváron egyházi ifjúsági kórusok számára rendezünk országos találkozót, ahova Rómából is várunk vendéget. Szeptember 26-án a Családok fesztiválját tartjuk Máriaradnán. A csanádi püspökség három utódegyházmegyéjével, a nagybecskereki (Szerbia), a szeged-csanádi (Magyarország) és a temesvári (Románia) egyházmegyével közösen is lesznek programjaink. Április 23-án a temesvári Gerhardinum-líceumban találkozót tartunk a három egyházmegye papjainak részvételével, délután pedig közösen veszünk részt székesegyházunk búcsús szentmiséjén. Szeptember 19-én Szegeden tartunk ifjúsági találkozót a három egyházmegye fiataljai számára. Ezen kívül kisebb felkészítő találkozók is lesznek, amelyek lehetőséget adnak egymás jobb megismerésére és a testvéri kapcsolatok elmélyítésére.
Köszönjük a beszélgetést és a nagyon átfogó tájékoztatást.
Forrás: temesvári püspökség sajtóirodája
