„Isten közelében, az ő teremtett világában” – ez is lehetne a címe a július 24–27. között lezajlott Katolikus Magyar Bibliatársulat (KMB) tábornak, amelyet idén is Hargitafürdőn szerveztek és igazi felfrissülést jelentett a nyári tikkasztó melegben. Magos Gyöngyvér, a KMB elnöke fáradhatatlanul és szívvel-lélekkel szervezte az idei tábort is.
A különböző helységekből (Csík, Udvarhely, Székelykeresztúr, Gyergyó, Marosvásárhely, Kolozsvár, Balázsfalva, Nagyvárad) érkező résztvevők a templom és kolostor szomszédságában jól felszerelt Katalin panzióban voltak elszállásolva, itt kaptak a programok megfelelő teret, itt elmélkedhettek a résztvevők a Szentírásból vett néhány fejezet segítségével arról, amit Isten üzent egyéni és közösségi életükre vonatkozóan.
„A bibliaolvasás olyan, mint a kottaolvasás, ha megtanuljuk kiolvasni belőle Isten saját életünkre vonatkozó üzenetét, életünkben saját hangunkkal kell interpretálnunk, megszólaltatnunk a leírt dallamot” – hangzott el az elmúlt napok tanítása során. Ezen üzeneteket idén is Oláh Zoltán, a KMB tiszteletbeli elnöke, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának tanára közvetítette. Nemcsak tudást, tanítást adott, hanem személyes beszélgetésre, gyóntatásra, misézésre, szentségimádásra, a kérdések megválaszolására is mindig készségesen volt jelen.
Idén az őstörténet, vízözön és a bábeli zűrzavar történetein keresztül elmélkedhettek közösen és csoportosan.
Az őstörténet kapcsán azt boncolgatták, hogy milyen értelme van a földi létezésnek, milyen rendeltetése van az életnek. Isten a világ teremtésébe a pihenést is beiktatta. A teremtéselbeszélésben is jelen van a „megszentelt tér”, a szombat, amolyan „időbeli templom”. Az Éden kertje nemcsak mögöttünk van, ahonnan Ádámnak és Évának távoznia kellett, hanem előttünk is. Isten az Éden kertjén kívülre került emberrel is törődik, és rá hallgatva az a feladat, hogy tegyünk is azért, hogy az Éden kertje ismét megvalósuljon. Ennek a napnak a mottója: „Élj hittel és hálával a teremtett világban”.
A második nap a vízözön történetében a teremtés ellentétével találkoztak a táborozók, amikor „Az emberek gonoszsága miatt Isten elhatározza, hogy minden lényt elpusztít a Földön” (Ter 6,13). Oláh Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten bár megajándékozott a teremtett világgal, ő annyira transzcendens, hogy nem szabad megfoghatóvá tenni, ő nem keveredik a teremtett világgal, beléphet ebbe a világba, de nem része ennek a világnak. Noé Isten által kitüntetett személy, példaértékű a hite, a bizalma, majd a hálája. Isten megígérte, hogy nem pusztítja el többé a Földet, jelként a szivárványt adta. Ennek a napnak mottója: „Építsd a mennyországot – tiszteld a világot”.
A bábeli zűrzavar történetében az emberek nagyravágyását, uralomra törését Isten nem nézte jó szemmel. Ez a történet élénk vitát és eltérő véleményeket hozott a csoportbeszélgetésekben. Végül arra a következtetésre jutottak a résztvevők, hogy Isten nem büntetni akar, sem az Édenből való kiűzetéssel, sem a szétszórással, a nyelvek összezavarásával, hanem belenyúl a történésekbe, de ez nem az ember ellen, hanem értük történik. Az embernek meg kell próbálnia meghallani és megérteni Isten szándékát! Isten csak a tervét érvényesíti a teremtéssel, az Éden kertjéből való kiűzéssel, a nyelvek összezavarásával. Isten többször is megparancsolja az embernek: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. A harmadik nap mottója: „Építs Istennel – nélküle lehet élni, de nem érdemes”.
Vasárnap a résztvevők beszámolói nyomán ezeket a gondolatokat gyűjtötték csokorba:
- Hála a teremtett világért, a gondviselésért – Isten gondoskodó szeretetéért.
- Ne törekedjünk Isten fölé emelkedni nagyravágyásaink tornyaival.
- Hívjuk be Istent már a terveinkbe is.
- A csoportbeszélgetés a társulat erőssége.
- Az egyéni csend (meditálás) szükségessége.
Minden résztvevő hálás szívvel ment haza a tábor minden mozzanatáért: a szentmisékért, kirándulásokért, szentségimádásért, tapasztalatcserékért, színes estért, bízva abban, hogy jövőre újra találkoznak!
Sárosi Éva, Csíkcsicsó
