Diego Rodríguez de Silva y Velázquez 1599-ben látta meg a napvilágot a spanyolországi Sevillában. Fiatalkorában Francisco Pacheco műhelyében sajátította el a festészet alapjait, akit nemcsak mestereként tisztelhetett, de a későbbiekben apósává is vált. 1617-ben csatlakozott a sevillai festők céhéhez, és hamarosan önálló művészként dolgozott. Velázquez stílusa fokozatosan alakult azzá, ahogyan ma ismerjük. A kezdetben főként naturalista festő ecsetkezelése Caravaggio hatására alakult át, majd saját egyéniségét tükrözve egyre szabadabbá vált. Kiemelkedőnek tekinthető a portréfestészete, amely kitűnő jellemábrázolással bír. A következőkben egy olyan alkotását szeretnénk bemutatni, amely különleges kettős jelenetével rejtélyességet tükröz.
A fő jelenetben egy konyhai teret láthatunk, ahol egy fiatal lány készíti elő az étket. Mögötte egy idős nő jelenik meg, aki a jobb oldalon lévő háttérjelenetre mutat. Bár a festő nem konkretizálja a bibliai eseményhez való viszonyulását, feltehetőleg a munka és a lelki élet egyensúlyára akar utalni. A jól ismert szentírási részben ugyanis a két testvér különböző viszonyulását láthatjuk. Bár Jézus kiemeli Mária cselekedetét és mindent odaadó figyelmét, nem mellőzi a szolgálatot sem, csak annak lényegére mutat rá. Jézussal lenni és őérte szolgálni lehet ugyanolyan fontos, de ha bosszúságot szül, kérdésessé válik a szolgálat tiszta célja. Ezért mutat rá Jézus Mária odaadására. A festő egy mindennapi cselekedetbe ágyazva hívja fel a figyelmet a szolgálat céljára és szabadságára.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/30-as számában.
