Megérkeztem Bayonne-ba. Jelenleg kb. 2500 kilométerre vagyok Szatmártól és 50-re a spanyol határtól. Az, hogy megérkeztem, csak egy szó, de sok minden van mögötte. Az az igazság, hogy ezt a napot szívesen kihagytam volna, de aki caminózni akar, annak el kell jutni valahogy a kiindulópontig. Korán kellett kelni (tévedtem, nagyon korán), aztán repülő, autóbusz, metró és vonat következett. Nagyon sokat nosztalgiáztam, mert utoljára csak gyermekkoromban álltam sorban ennyit. Sor volt a repülőtéren, sor a busznál, sor a metrónál és sor a vonatnál.
Máskülönben minden simán ment, nem kellett izgulnom, hogy lekések valamit.
A repülőn helyet cseréltem valakivel, hogy együtt legyen a család. Ezzel letudtam a mai jócselekedetet.
Sokszor hallottam és tapasztaltam is, hogy a Caminón ki kell lépni a komfortzónából. Semmi sem történik úgy, mint a megszokott, szürke hétköznapokon. Csak ma annyi mindent tapasztaltam, amit otthon egy hónap alatt sem lett volna alkalmam. Ha szeretnék írni, a mai nap témáiból kijönne egy szép kisregény. Egy dolgot azonban elmesélek. A metróval 17 állomást kellett mennem egészen a Montparnasse vasútállomásig. Egyszer csak hallom, hogy szól valami zene, és valaki hangosan énekel. Ezzel még nincs baj, de a következő pillanatban rájövök, hogy én értem amit énekelnek: ,,Copiii se nasc fără niciun viitor…” Valami rap vagy hip-hop stílus volt. Amikor a zene véget ért, honfitársaink végigjártak egy papírpohárral begyűjteni a szerintük jól megérdemelt fizetségét. Úgy láttam, nem volt nagy sikerük, ezért megharagudtak, és a következő állomáson leszálltak. Most már csendben mentünk tovább, de nem láttam könnyeket senki szemében.
Most gyorsan mondjak valamit Bayonne-ról is.
- Kétszeres főváros. Francia Baszkföld fővárosa és a csokoládé fővárosa. De nemcsak a csokiról híres, hanem a sonkáról is.
- Említettem már, hogy a legtöbben Irúnban kezdik az északi utat. Bayonne azonban fontos útkereszteződés, mivel három Szent Jakab-útvonal is áthalad rajta. Tehát anélkül, hogy lekicsinyeljük azokat, akik Irúnban kezdik, egy olyan emblematikus helyről indulva, mint a bayonne-i székesegyház, azért mégis nagyobb történelmi értéket kölcsönöz zarándoklatunknak.
- Nagy nehezen megszereztem a credentialt, azt a könyvecskét, amibe a pecséteket kell gyűjteni. A székesegyház 12-kor bezárt, így máshol kellett ügyeskednem.
- Mivel választanom kellett a csoki és a sonka között, a sonka került ki győztesnek, és nem utolsósorban megittam az első caminós sörömet.
- A városka gyönyörű, időhiány miatt kevés képet készítettem.
- Már összefutottam egy népes spanyol zarándokcsapattal. Azt hiszem, még találkozom velük a következő napokban.
A mai nap tanulsága számomra: ,,Ki kell lépni a komfortzónánkból, hogy észrevegyük mások problémáit.”
