Képzeld, tata, Kapu Tibort kilőtték az űrbe – újságolta a négy és fél éves fiam, amikor június 25-én, szerdán, a SpaceX Falcon–9 rakétája kilövésének a napján édesapámmal beszéltünk telefonon. Aznap este egy űrutazásról szóló könyvet hozott elolvasásra, de a kisebbik, két és fél éves fiam is egy rakétás borítójú könyvvel a kezében érkezett az esti lefekvéshez. Mély benyomást tett rájuk is a jelek szerint, hogy aznap reggel közösen néztük végig az egész családdal, amint Farkas Bertalan 45 évvel ezelőtti űrutazását követően ismét elhagyta a földet egy magyar űrhajós. Könnybe lábadt szemmel követtük az élő közvetítést.
Hetek óta nyomon követtük, amint különböző okokból egyik dátumról a másikra halasztották az indulást. Tudtuk, Kapu Tibor történelmet ír, akkor is, ha ő „csak” a harmadik magyar az űrben, és ez a negyedik alkalom, amikor magyar ember „lép” az űrbe. Farkas Bertalant követően a magyar születésű, de amerikai állampolgárként utazó Charles Simonyi (születési nevén Simonyi Károly) űrturistaként kétszer is járt az űrben, 2007-ben és 2009-ben (ezzel ő volt az 5. és 7. űrturista). Egyébként a saját űrutazását finanszírozó Charles Simonyi vezetésével fejlesztették ki a Microsoftnál a Word szövegszerkesztőt és Excel táblázatkezelőt.
Néhány perccel azt követően, hogy a rakéta elhagyta a földfelszínt, Kapu Tibor magyar nyelven üzent a magyaroknak és az egész világnak. Az űrben való jelenléte inspiráló forrás lesz a következő nemzedékek számára. Azt is mondhatnánk egy kis nyelvi humorral, hogy Kapu Tibor kaput nyitott az űrbe. Megrendítő volt hallgatni a szavait. A hideg is kirázott, amikor ezt mondta: „A világűr mindenkié, a Föld pedig egyetlen.” Mégis, azóta sem hagy nyugodni egy gondolat.
Jean-Jacques Rousseau Értekezés az emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről és alapjairól című értekezésében ezt írta a magántulajdonról: „Az első ember, aki bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki, ez az ember teremtette meg a polgári társadalmat. Mennyi bűntől, háborútól, gyilkosságtól, nyomorúságtól és szörnyűségtől menekült volna meg az emberi nem, ha valaki kiszakítja a jelzőkarókat vagy betemeti az árkot, és így kiált társaihoz: Ne hallgassatok erre a csalóra! Elvesztetek, ha megfeledkeztek róla, hogy a termés mindenkié, a föld pedig senkié!”
Kapu Tibor kijelentésébe is jó volna implicit beleérteni, hogy a világűr mindenkié és/de senkié sem! Ahogyan már Rousseau is megírta, a birtoklási vágy sok galibát okozott a történelem során. A legnagyobb csodálattal és alázattal kutassuk a világűrt, ugyanakkor figyelmünket irányítsuk az egyetlen Földre!
További ajánlott olvasmány:
