Napfényre, friss levegőre, jó társaságra és környezetváltozásra szükségük van az idős embereknek is, különösen a Gyulafehérvári Caritas égisze alatt működő búzásbesenyői Gondviselés Háza idősek otthona lakóinak. Idén az otthon munkatársainak választása a helyi levendulamezőre esett. Június 23-án már javában virágoztak az illatos, lila gyógynövények, és a kiruccanás puszta gondolata is csalogatóan hatott az otthon lakóira és a caritasos szolgálattevőkre.
A levendulamezők látványának és illatának élvezete nem csupán a dolgozó felnőttek kiváltsága. Megérdemlik a magányos, akár kerekesszékhez kötött idősek is, hogy kellemes, természetközeli élményekben legyen részük. A bentlakásos központ ellátottjai időskorú, beteg emberek, akik testi erejük megfogyatkozása vagy szellemi képességeik fokozatos leépülése miatt ritkán hagyhatják el az épületet. Ápolóiknak viszont gondjuk van testi, lelki és mentális egészségük karbantartására, ezért nyaranta legalább kétszer kirándulásokkal örvendeztetik meg őket.
A kirándulásra eljöttek az adminisztrációban, valamint a könyvelési és kommunikációs osztályon dolgozó munkatársak is, akik látogatásuk alkalmával jobban megismerhették a bentlakásos központ gondozottjait, betekintést nyerhettek az intézmény működésébe, és teljesebb képet alkothattak mindarról, ami a számok, számlák, intézkedések, grafikák és szövegek mögött van.
Az idősek különbözőképpen fogadták a kirándulás ötletét. Volt, aki nem akart kimozdulni komfortzónájából, napi rutinjából. Volt, aki rossz emlékeitől vezérelve irtózott a buszra, kocsira szállástól. Volt, aki csak üldögélt volna tovább, gondolataiba mélyedve. Mégis, már amikor az udvaron megérintette őket a meleg napsugár, jobb kedvre derültek. Társaságuk is volt, a hétköznapok csöndességéhez képest sok látogató, érdekes személyek, akiktől kedvességet, figyelmet kaptak. Először szégyenlősen, majd egyre bátrabban nyíltak meg a beszélgetésre. Anikó néni, aki pamut blúzban, mellénnyel a hátán ült a napon, miközben az autóra várt, elpanaszolta: nehezen viseli az öregséget, mert székben ül, lassan kering a vére, és emiatt állandóan fázik. Alig mondta ki, máris kérte, segítsünk levetni a mellényét. Biztattuk: napsütéses, meleg helyre megyünk, szép, bódító virágok közé, ahol jól fogja érezni magát. Márta néni elmesélte: ő búzásbesenyői, lakott házban, de tömbházban is, és régen nagyon szeretett kirándulni. Váratlanul került kerekesszékbe. Egy napon azt tapasztalta: már nem tartják a lábai. Megerősítettük: ezúttal is kirándulni megyünk, és a békés hely, a természet közelsége jót fog tenni neki.
Hamarosan odaértünk a levendulamezőre, amely a református templom közelében, egy gyümölcsfáktól árnyékos udvar hátsó részében húzódott. A nyíló levenduláktól, a jellegzetes illattól, a különleges helyszíntől és a népes társaságtól az idősek fokozatosan jobb kedvre derültek. Szívesen elüldögéltek a gyümölcsfák lombjai alatt, sétáltak egy keveset a növények között, belemosolyogtak a fényképezőgép lencséjébe, egymás szemébe, arcába, sőt: a kis szatyrok mélyébe is, amelyekbe levendulavirágokat tömködtek. Nemcsak nézték, szagolták, hanem el is rágcsáltak egy-egy levendulafűszálat. A házigazdák jóvoltából megkóstolhatták az egyedi ízvilágú levendulaszörpöt. Közben spontán alakultak a beszélgetések, omlottak a falak, épültek a kapcsolatok. Az idősek egy-egy élesebb viccet is megengedtek maguknak, heccelődtek egymással.
Dél körül megköszöntük házigazdáinknak, a Lila Gold Lavender munkatársainak vendégszeretetét, akik lehetővé tették, hogy az idősotthon lakóit díjmentesen egy kellemes délelőtti élményben részesíthessük. Visszatértünk az otthonba, ahol a nagyszerű főzőtudománnyal megáldott szakácsnőink finom, meleg ebéddel kedveskedtek nekünk.
Mit ad hozzá egy kirándulás a bentlakásos otthon lakóinak életéhez? Mi marad meg a demens személyek számára mindebből? Az élményeket talán már estére elfelejtik, az érzéseket viszont, amelyeket megéltek közben, továbbra is őrizni fogja maradandó énjük. Egy idős hölgy meg is fogalmazta: már nem tudja, hol volt, de arra emlékszik, hogy jól érezte magát.
Pontosan ez a célja a búzásbesenyői otthon munkatársainak: gondoskodni arról, hogy az időskorú emberek éveik számától, betegségeik jellegétől, demenciájuk mértékétől, magányosságuk fölött érzett szomorúságuktól függetlenül is jó minőségű életet élhessenek. Ezt a célt szolgálja lelkiismeretes ápolóink fizikai gondoskodása, de ugyanígy minden olyan tevékenység, amely picit is javítani tud az idősek lelki és szellemi jólétén.
Forrás: Orbán Júlia/Gyulaferhérvári Caritas
