Újra eljött az este, amelyre oly sokan türelmetlenül vártak. Június 18-án, úrnapja előestéjén másodszor szervezték meg a Fókuszpontot Székelyudvarhely szívében, a Márton Áron téren, vagy ahogy sokan ismerik, a „Patkóban”. Fancsali Zsófia személyes hangvételű beszámolóját olvashatják.
Mi is az a Fókuszpont? Egy ifjúsági est, ahol minden szem Jézusra szegeződik. A Fókuszpont maga Jézus. Az est programját a székelyudvarhelyi főesperesi kerület ifjúsági csoportjainak tagjai állították össze, egy lelkes csapat, akik így akarnak más fiatalok szolgálatára lenni.
Remek hangulattal kezdtük az eseményt, hiszen először Csiszér László és együttese szólt hozzánk. A dicsőítő énekek után a moderátorok, Becze Szabolcs és felesége, Júlia, lelkesen köszöntötték a több száz jelenlevőt. Ezt követően Márton József főesperes szólt a fiatalokhoz. Nagyon fontos üzenetet hagyott ránk: „Amikor elkezded szeretni Jézust, elkezded szeretni embertársaidat, majd elkezded szeretni saját magadat is.”
Az este egyik gyöngyszeme két fiatal tanúságtétele volt. Gergely Dávid és Tóth Jácinta megosztották a jó Istennel való találkozásaikat, istenközeli élményeikről hallhattunk. Megtudhattuk, hogy hogyan is változtatja meg az Eucharisztia egy fiatal gondolkodásmódját; hogyan értékeljük életünket; mit jelent a halál; milyen a jó Isten gondviselése. Ezekre mind választ kaptunk. De talán a legfontosabb tanulság az volt, hogy fogadjuk el „személyes ébresztőóránkat” és már ma kezdjünk el közeledni Jézushoz, mivel csendesen, de ketyeg a mi életünk órája is. A tanúságtétel után újra énekelhettük kedvenc dicsőítő dalainkat.
Ezután Péter Ágota és Péter Géza moderálásával egy podcast stílusú beszélgetés következett Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspökkel. A püspök valószínűleg sok fiatal számára ismerős a Misevlog YouTube-csatornáról, amelynek célja, hogy a szentmise részeit érthető módon elmagyarázza. A neki szegezett első kérdés arra vonatkozott, hogy mikor érezte először, hogy Isten a papságra hívta. Meglepő választ adott. Elmesélte, hogy míg Saulnak Damaszkuszig, neki a Fülöp-szigetekig kellett mennie, hogy meghallja Isten hívó szavát.
„Isten feltétel nélküli szeretetét – mondta – próbáljuk pótolni pénzzel, munkával, hatalommal, alkohollal és minden mással, de ezt a szeretetet nem lehet pótolni. Isten, ha egyszer betölti a szívedet, akkor úgy tölti be, mint a szivacsot, amit ha a víz alá nyomsz és kiveszed, csak csurog belőle a víz. Így tölti be a szívedet Isten szeretete. Ezt élheted meg az oltáriszentség előtt, illetve szentáldozáskor, mert ott egyesülsz Istennel. Az Eucharisztia által örökké élhetsz. Annál nagyobb csoda nincs, mint mikor Jézust a szívedbe fogadhatod.”
A Fókuszpont védőszentjéről, Boldog Carlo Acutisról is hallhattunk pár szót a püspöktől. Carlo egy átlagos tini volt. Élte a fiatalok mindennapjait, számítógépezett, focizott. Annyi különbséggel, hogy elsőáldozásától kezdve naponta áldozott. A zsebpénzéből pedig hálózsákot vett a rászorulóknak. Carlo egy példás személy, akinek az életét bizalommal követhetjük. „Éljünk úgy, mint a mindennapi ember, dolgozzunk, játszunk, tanuljunk, együnk, aludjunk, kivéve egy dolgot, a bűnt. A Krisztussal való találkozás arra irányítson minket, hogy szeretettel legyünk mások iránt.”
Végezetül az utolsó gondolat, amit számunkra útravalóként hagyott Fábry Kornél püspök: „Ragaszkodjatok Jézushoz, hiszen minden más elmúlik. Nem kell megfeleljetek a kortársaitoknak. Jézus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ha valami stabilitást akartok az életben, az Jézus. Szeressétek őt!”
Pár percre rá, ahogy elhangzott a befejező mondat, kezdetét vette a dicsőítéssel egybevont szentségimádás. Csodákkal teli bő másfél órát élhettünk át, hiszen a szívek meghatódtak Jézus jelenlétében. Ebben a kemény világban csodaként élhettük meg azt, amikor a szívünk elgyengült, és könnybe lábadt a szemünk. A csodás imák tetőzték a megható pillanatot. A gyóntatás és az imapárok sem maradhattak el. A Szentségimádás végéhez érve a püspök közelebb hívott minket az Oltáriszentséghez, és így dicsőítettük a Magasságost.
Esténk utolsó programpontja egy agapé volt, egy szeretetvendégség. Az ifisek szülei ízletes sütikkel és meleg teával kínálták meg a jelenlevőket.
Végtelen hála van a szívünkben, hogy Jézus ismét lehetővé tette a Fókuszpont ifjúsági est létrejövetelét, ami egyben ráhangolt a másnapi ünnepre, úrnapjára. Nagyon hálásak vagyunk minden egyes támogatónkért. Legyen hála minden egyes apró tettért és imáért, amit a Fókuszpontért tettek. Isten fizesse!
Végül pedig feltettünk pár kérdést a résztvevőknek:
Hogyan érintett téged az idei Fókuszpont?
„Szerintem ez a történés magáért beszél, még mindig a hatása alatt vagyok. Nekem nagyon jól esett ez az egész, megnyugtatott a stresszes napok előtt, pont erre volt szükségem, nem is számíthattam volna jobbra.”
„Annak ellenére, hogy nem mindig láttam Jézust szemtől szembe, éreztem, hogy velem van, és tudom, hogy az, amiért imádkozok, nem marad meghallgatás nélkül.”
Miben tapasztaltad Isten jelenlétét?
„Számomra mély volt ez a Fókuszpont. Ez a mélység abból fakadt, hogy az Oltáriszentséget, az Eucharisztiát, kihozták közénk és nem csak távolról szemlélhettem, hanem egészen közel jött hozzám. Ez békével és Isten jelenlétével töltötte be a szívemet. Utána nem kellett már semmi más, csak Jézusnak a jelenléte. Csak rá fókuszáltam. Köszönöm szépen, hogy itt lehettem.”
„Küzdök egy problémával, amit nem tudok megoldani, már hónapok óta fúrja az oldalamat, és nem tudok emiatt aludni sem. A mai este a szentségimádás alatt Isten elé hoztam ezt a problémát és úgy gondolom, hogy megadta a választ rá.”
Milyen csodát éltél meg?
„Számomra egy nagy csoda volt, hogy az előttem lévő fiatalok az Oltáriszentség előtt térdepeltek. Ezért nagyon hálás vagyok.”
„Csodaként éltem meg a Jácinta tanúságtételét, mert tudom, hogy min ment keresztül. Nagyon mélyen érintett, ahogy felelevenítette a balesetet, és úgy érzem, hogy Isten csodát tett az életében. ”
„Mindent le tudtam tenni a jó Isten elé, és ezt egy nagy csodaként éltem meg.”
Fancsali Zsófia
