Dysmas de Lassus: Visszaélés és árulás

0
246

A karthauzi rend vezetőjének a tekintélyes francia Cerf kiadónál megjelent könyvét 2020 óta gyors egymásutánban számos nyelvre lefordították. A nagy figyelem magyarázata, hogy a szerző olyan jelenséget vizsgál, amely központi kérdés lett nemcsak a keresztény egyházakban, de a tágabb nyilvánosságban is: a hatalommal és a tekintéllyel való visszaélés jelenségét.

A könyv magyarul a budapesti Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a Vigilia Kiadó közös kiadványaként jelent meg. Eredetileg a francia Cerf kiadónál adták ki, és 2020 óta gyors egymásutánban számos nyelvre lefordították. A könyv iránt mind Franciaországban, mind nemzetközi kontextusban tanúsított kiemelkedő figyelem magyarázata, hogy a szerző olyan jelenséget vizsgál szokatlanul részletesen és behatóan, amely másfél évtizede központi kérdés lett nemcsak a keresztény egyházakban, főként a katolikus közösségekben és a katolikus szerzetesrendekben, de a tágabb nyilvánosságban is: a hatalommal és a tekintéllyel való visszaélés jelenségét, amelyhez a szexuális bántalmazások is hozzátartoznak. A szerző a jelenséggel foglalkozó szakirodalomból merítve és a közösségi élet keresztény teológiájának egész hagyományát áttekintve néz szembe a jelenséggel, mégpedig áldozatközpontú perspektívában. Az alábbiakban a bevezető részletét olvashatják.

A tizenöt betegségről tartott beszéde végén Ferenc pápa ezt mondta: „Egyszer azt olvastam, hogy »a papok olyanok, mint a repülőgépek: csak akkor van hírértékük, ha lezuhannak, de olyan sokan vannak, akik repülnek. Sokan bírálják őket, és kevesen imádkoznak értük.« Ez egy nagyon szimpatikus mondat, de egyben nagyon igaz is, mert körvonalazza papi szolgálatunk jelentőségét és törékenységét, és azt, hogy milyen sok rosszat tud okozni az egyház egész testének egyetlen pap is, aki »elesik«.” A szerzetességre is alkalmazhatjuk mindezt. Minden társadalmi közösség – család, iskola, vállalat, település, ország stb. – sikereken és kudarcokon megy át. De a szerzetesközösségek kudarcai valami nagyon fájdalmasat hordoznak magukban, amire érvényes a mondás: Corruptio optimi pessima (A létező legjobb romlása a legrosszabb). Miként lehetséges, hogy ezekben a közösségekben, amelyeknek tagjaikat abban kellene segíteniük, hogy belső szabadságukat megtalálják az önátadásban, a szeretetben, a szolgálatban és a Lélek sugárzó teljességében, néha mégis az ellenkezője történik, és az élet helyett a halált szolgálják? A kérdés felvetésében nincs semmi megbotránkoztató, és nem is szeretne ártani a szerzetesi életnek, épp ellenkezőleg, az azt fenyegető veszélyek ellen véd meg.

Egy repülőgép-szerencsétlenség a mértéke miatt megdöbbentő. A repülőgép az autónál mégis régóta összehasonlíthatatlanul biztonságosabb közlekedési eszköz. Gépkocsival megtenni 1000 kilométert 45-ször akkora életveszéllyel jár, mint repülőgéppel, és az Ermenonville-ben lezuhant DC-10-es gép 346 halottja, bár sokkal jobban megrendíti az embert, nem feledtetheti a közúti balesetek 13000 áldozatát, akik abban az évben hunytak el. Ennek ellenére az emberek inkább autót használnak. A repülőbaleseteknek szentelt kiemelt figyelem a kitartásnak köszönhető: minden komolyabb baleset következményeképp alapos és költséges vizsgálatot folytatnak le, hogy a lehető legnagyobb bizonyossággal meg tudják állapítani a baleset pontos okát. Ebből lehet következtetni azokra a lépésekre, amelyek megakadályozzák a megismétlődést.

A szerzetesi élet baleseteiről hasonlókat mondhatunk el. A következő oldalakon megmutatjuk, hogy ezek az esetek a társas élet klasszikus baleseteinek tekinthetők, csakhogy jóval inkább sokkolnak, mivel az evangéliumi élet hivatásait érintik, ami súlyosabb ellentmondáshoz és nagyobb mértékű károkhoz vezet. A légiközlekedéshez hasonlóan a szerzetesi élet is szélsőséges helyzet. A szerzetesek az önátadásban igyekeznek eljutni a legvégső határig, ami maga után vonja annak a veszélyét, hogy túllépik azt. Azért szükséges a megtörtént balesetek kivizsgálása, hogy meg tudjuk hozni a szükséges megelőző intézkedéseket. Vettük-e már a fáradságot, hogy feltárjuk a szerzetesi élet kudarcainak és félresiklásainak okait?A témában fellelhető irodalom mind ez idáig meglehetősen szűkös, valószínűleg mivel még a gondolata is távol állt tőlünk, hogy a szerzetesség veszélyforrást jelenthet.

A szexuális zaklatások kérdésének előtérbe kerülése nyomán végül azonban a szerzetesközösségekben tapasztalható visszaélések kérdése is felszínre tört. Franciaországban a Szerzetesi Konferencia közgyűlései 2016-ban és 2017-ben ebből a szempontból kétségtelenül fordulópontot jelentettek. Innentől kezdve lehet a témát szabadon tárgyalni. Jelen írás a vizsgálat és a megelőzés munkáját szeretné segíteni, mégpedig a közösségi élet felől közelítve, mivel egy világosan meghatározott probléma sokkal kevesebb veszélyt hordoz, mint egy rejtett.

Vigilia