„Az élet fonalát együtt szőjük” mottóval jött létre az a székelyföldi kezdeményezés, amely a daganatos betegek támogatását és a társadalmi szemléletváltást tűzte ki célul. Az Életfonal projekt megálmodója Pálfi Kinga és Sata-Pál Zsuzsa, akik többek között stílustanácsadóként céljuknak tartják, hogy minél több nőnek megmutassák a bennük rejlő szépséget. Az Életfonal keretein belül olyan női közösséget szeretnének kialakítani, amely a daganatos beteg nőket segíti, ahol nem kell szégyenkezni, magyarázkodni azért, mert kihullott hajjal, szemöldök nélkül megy emberek közé. Habár a betegség még mindig tabunak számít, a kezdeményezők onkológusokat, pszichológusokat, gyógyult betegeket és szépészeti szakembereket vontak be annak érdekében, hogy apránként ledőlhessenek a meglévő falak. Az Életfonal kezdeményezésről, a célokról, tervekről, valamint a már lezajlott táborról mesél Sata-Pál Zsuzsa projektfelelős.
Az élet fonalát együtt szőjük, tartja a mottónk, és ez nagyon szépen leírja az Életfonal projektnek, kezdeményezésnek a célját és feladatát: egy olyan hálót tudjunk szőni, amelyben megtartjuk a daganatos beteg nőket, és amelybe mindenki beleszőheti a saját maga kis fonalát. És ha el is gyengül valaki, ez a háló akkor is megtartja. Azt hiszem, el is mondtam az Életfonal kezdeményezés célját, miszerint egy olyan női közösséget szeretnénk elsőként kialakítani, amely a daganatos beteg nőket segíti. Egy közösséget, ahol nem kell szégyenkezni, magyarázkodni, hanem szavak nélkül megértik egymást a nőtársak.
A segítő szándék hívta életre
Mi hívta életre? Azt hiszem, erre az a válaszunk, hogy a segítő szándék. Két olyan hölgy vagyunk a kezdeményezők, akik más szakma mellett szín- és stílustanácsadással is foglalkozunk. Pálfi Kinga kolléganőmmel mindketten feladatunknak tartjuk, hogy megmutassuk a nőknek a bennük rejlő szépséget. Ez a segítő szándék indította el ezt a kezdeményezést. Kinga volt az ötletgazda, benne született meg elsőként a gondolat, hogy egy picit másként segítsük a daganatos beteg hölgyeket, hogy a szépészet eszközeivel közelítsük meg őket, legyen az akár egy haj- vagy parókaigazítás, egy szemöldöknek a felfestése. Sokszor úgy gondoljuk, ezek elhanyagolható dolgok, hiszen az embernek fontosabb dolga is van ebben az állapotban, mégis nagyon sokat jelent az érintetteknek.
Mivel már bizonyos programokat magunk mögött tudunk, a visszajelzések alapján látjuk, nagyon sokat jelent a nőknek, hogy ha úgy nézhetnek a tükörbe, hogy büszkék magukra, hogy az a szemöldök, még ha ki is hullott, de most fel van festve… Jólesik nekik, hiszen gondoljunk bele, a haj, a szemöldök, a szempilla a nőiesség jegyei, és pont ezeket veszi el a daganatos betegség.
Mi szeretnénk visszaadni egy picit a nőiességet, az önbizalmat és a szépség erejét ezeknek a hölgyeknek. A programjaink részét képezi két képzés, illetve egy tábor, amelyek most már mind lezárultak. A képzéseken elsősorban a szépészeti szakembereket – kozmetikusok, fodrászok, sminkesek, manikűrösök, pedikűrösök – képeztük, akik vállalták, hogy önként nyújtanak szolgáltatást daganatos betegeknek. A képzés során egy picit jobban beleláthattak a daganatos betegek életébe, megérthették, hogy mi, miért és hogyan zajlik. Természetesen onkológusok, pszichológusok és gyógyult daganatos betegek segítségét is kértük ebben, hogy valós képet adhassunk a jelentkezők számára, amelyből építkezni és táplálkozni tudnak. A képzés segített, hogy le tudjuk majd döntögetni azokat a falakat, melyeket a daganatos betegek elsősorban a társadalom hatására húznak maguk köré, és merjenek megnyílni a szakembereknek. Illetve fontos volt számunkra, hogy olyan szakembereink legyenek, akik mernek és tudnak is segíteni rajtuk, nem ijednek meg. Meg tudják igazítani a parókát, felrajzolni a szemöldököt, arc- vagy fejmasszázst végezni. Mindez apróság, viszont nagyon sokat segít, és ehhez szükséges, hogy a szakemberek is tudják, milyen módszerekhez, eszközökhöz nyúlhatnak.
Életfonal tábor
A projektünk harmadik és egyben legnagyobb része a kétnapos Életfonal tábor volt, ahol a daganatos betegek kerültek a középpontba, és a nekik való szolgáltatás. A táborban a daganatos betegek szépészeti szolgáltatásokat vehettek igénybe, mindenki azt, amit szeretett volna: arcmasszázst, arckezelést, manikűrt, hajigazítást, kézmasszázst, szemöldökfestést, a szempillák megfestését, sminket – mind olyan szolgáltatások, melyek hozzáadnak egy picit a nőiességhez. A tábor első napját fotózással zártuk, ahol minden részt vevő hölgyről készült egy olyan fotó, amin megörökítettük ezeket a gyönyörű pillanatokat, ahol ők maguk is szépnek érezték magukat, ami emlékeztetni fogja őket, hogy mennyire értékesek.
A tavasz folyamán zajlott életfonal táborban több mint 30 daganatos hölgy vett részt, akik között volt gyógyult daganatos beteg, aktív kezelések alatt álló daganatos beteg, tehát egy nagyon színes csapat gyűlt össze, és ezek a hölgyek mind bátran és önfeledten vállalták magukat. Olyan hely tudott lenni az Életfonal tábor, ahol a résztvevők őszintén megmutathatták magukat, ahol nem kellett magyarázkodni, rejtegetni, takargatni magukat, ahol beszélgettek, szinte szavak nélkül megértették egymást. Minden hölgy elmesélte a saját élettörténeteit, tapasztalatait, és a legfontosabb, hogy egymást erősítették, mint egy háló, és pontosan úgy működtek, ahogyan egy háló működik: ha picit elgyengül az egyik, a másikuk megtartja és erősen fogja. Ez lett az Életfonal tábor feladata, és magának a projektnek is egyik feladata ez, hogy megtartson és erőt adjon. A hölgyek nyitottan érkeztek a táborba, nyitottak voltak a változásra, és kíváncsiak voltak, mit fog hozni a nap. A pozitív visszajelzések alapján látjuk, nagyon jól élték meg ezt a napot, minden szépészeti szolgáltatást kipróbáltak. Látszott, hogy önfeledten és boldogan vettek részt a hölgyek a programon, és a visszajelzésük szerint kár lett volna kihagyni.
A tábor első napján zajlott a szépítkezés és a szolgáltatásoknak az igénybevétele, illetve a fotózás. A második nap egy csendesebb program volt, a személyes fejlődésről, az önmagunkra figyelésről szólt. Délelőtt Lemanguria élettánc foglalkozáson vettünk részt, ahol mindenki kitáncolhatta magából az érzéseket, a megéléseit, a benne levő gondolatokat. Ezt egy nemezelős foglalkozás zárta, ahol mindenki a saját fonalát kellett megalkossa, és abból a puha, finom nemezből egy nagyon erős, szinte szétszakíthatatlan fonalat alkotott mindenki. Ez nagyon jó leképezése volt magának az életnek is, a daganatos betegségnek is, hogy mennyire erőssé és kitartóvá teszi a hölgyeket ez a betegség. Bár át kell formálódni és át kell alakulni, és nagyon sokszor magunk mögött hagyni a múltat, mégis megéri, ha egy ennyire erős és szétszakíthatatlan fonal tud abból lenni, mint amilyen a nemezelés után lett ezekből a puha fonalakból.
Társadalmi szemléletváltás a daganatos betegséggel kapcsolatban
Nekünk, szervezőknek az volt a legnagyobb ajándék, hogy láttuk, a program túlszárnyalta az elképzelésünket. A tábor két napja minden képzeletünket felülmúlta. Ehhez még hozzájárulnak a mindenkiről elkészült egyéni fotók, ahol minden hölgy büszkén és bátran mosolyog a kamerába, hogy a világ is lássa, igenis lehet őket példaként követni, akik elöl járnak, akik bátran vállalták magukat, és akik hozzájárultak ahhoz, hogy ezeket a tabukat és azokat a falakat, amelyek a daganatos betegséget övezik, ledöntögessük. Hiszen a daganatos betegség még mindig tabu. Elsősorban a beteg által, de nagyon sok esetben a környezet vagy a család által is. Maga a környezet sem tudja, hogyan reagáljon rá, miként legyen jelen a daganatos betegek életében, egyáltalán jelen tud-e lenni a daganatos beteg életében. Nagyon sokszor maga a beteg sem érzi még, hogy mire van szüksége. Ez egy folyamat, és látjuk, hogy időt kell hagyni, a betegek maguk is megértsék, mi zajlik bennük. Segíteni kell őket, de rájuk hangolódva, azzal, amit ők szeretnének. A társadalomnak azt kell megtanulnia, hogy a daganatos betegek igényeire figyeljen, olyan módon segítse őket, ahogyan a betegek szeretnék, ne úgy, ahogyan a kívülállók. Kérdezni kell tőlük és figyelni rájuk. A társadalmi szemléletváltáshoz mindenképpen szükséges, ahogy az előbb is mondtam, hogy ezeket a tabukat egy picit le tudjuk dönteni, hogy a falakat, melyeket a daganatos betegség köré építettünk, a hiedelmeket le lehessen dönteni. Ebben elöljáró példáink legyenek ezek a hölgyek, akik részt vettek a táborban, és bátran beszéltek magukról, a bennük lezajló folyamatokról. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szemléletváltás megtörténhessen. Nem lesz ez gyors, máról holnapra megtörténő folyamat, de hiszem és hisszük, hogy például a tábor vagy az Életfonal projekt hozzájárul, hogy szépen lassan alakuljon és változni tudjon. És ne kelljen szégyellnie egy daganatos betegnek se magát, hogy elhullott a haja, és úgy megy emberek közé.
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/23-as számában.
