Az Evangelizációs Dikasztérium prefektusa a Vatican News munkatársának, Alessandro Gisottinak a kérdéseire válaszolva XIV. Leó pápáról beszélt, megosztotta a konklávéval kapcsolatos lelki tapasztalatait, és közel egy hónappal Ferenc pápa halála után a hátrahagyott lelki örökséget méltatta.
A Sixtus-kápolnában a konklávé alatt Luis Antonio Tagle bíboros és Robert Francis Prevost bíboros egymás mellett ültek. Ma, május 16-án egy zártkörű audiencia során találkoztak ismét, egy héttel a pápává választás és az első urbi et orbi áldás után.
Az amerikai-perui és a Fülöp-szigeteki bíboros évek óta ismeri egymást, az elmúlt két évben szorosan együtt működtek dikasztériumuk vezetőiként.
Bíboros úr, XIV. Leó pápa egy gyors konklávét követően megkezdte pontifikátusát. Mit emelne ki e pápával kapcsolatban, akit mi még csak most kezdünk megismerni?
XIV. Leó pápával először Manilában és Rómában találkoztam, amikor még a Szent Ágoston-rend általános elöljárójaként működött. Együtt dolgoztunk a Római Kúrián 2023-tól kezdve. Mélyen és türelmesen tud meghallgatni, és mielőtt döntést hozna, alaposan tanulmányozza, mérlegeli a dolgokat. Kifejezi érzéseit és preferenciáit anélkül, hogy azokat másokra ráerőltetné. Intellektuálisan és kulturálisan felkészült, de ezzel nem hivalkodik. Kapcsolataiban Leó pápa nyugodt melegséget sugároz, amelyet az ima és a missziós tapasztalat formál.
A konklávé előestéjén sokan egy megosztott egyházról és olyan bíborosokról beszéltek, akiknek nem világosak az elképzeléseik az új pápa kiválasztásáról. A választás mégis a második napon lezárult. Hogyan élte meg ezt a konklávét, amely 2013 után a második volt?
Minden jelentős, globális esemény előtt hallani spekulációkat, elemzéseket és jóslatokat — és ez egy konklávé esetében sincs másképp. Két konklávén vettem részt, amit igazi kegyelemnek tartok. A 2013-as konklávén XVI. Benedek pápa még élt, míg a 2025-ös konklávén Ferenc pápa már átment az örök életbe, figyelembe kell vennünk tehát a kontextus és a légkör eltérő voltát. Bár a mindkét konklávé egyedi és megismételhetetlen élmény volt, néhány elem állandó megmarad.
2013-ban csodálkoztam, hogy miért kell liturgikus öltözéket viselnünk a konklávé alatt. Aztán megtanultam és megtapasztaltam, hogy a konklávé liturgikus esemény — idő és tér az imádságra, Isten Igéjének meghallgatására, a Szentlélek rezdüléseire, az egyház, az emberiség és a teremtés sóhajtozásaira figyelésre, a személyes és közösségi motivációk megtisztítására, valamint Isten imádására, akinek akarata kell hogy uralkodjon. Ferenc pápát és Leó pápát is a második napon választották meg. A konklávé arra tanít minket, családjainkat, plébániáinkat, egyházmegyéinket és nemzeteinket, hogy az elmék és a szívek közössége lehetséges, ha az igaz Istent imádjuk.
A Sixtus-kápolnában Prevost bíboros mellett ült. Hogyan reagált, amikor megszületett a 2/3-os többség?
A reakciója a mosolygás és a mély lélegzetvételek között váltakozott. Szent lemondás és szent félelem volt benne. Csendben imádkoztam érte. Abban a pillanatban, amikor megkapta a szükséges szavazatszámot, dörgő taps tört ki (hasonlóan Ferenc pápa megválasztásához). A bíborosok örömüket és hálájukat fejezték ki testvérük, Prevost bíboros iránt. De ez egy bensőséges pillanat is volt Jézus és közte, amelybe nem léphettünk be, és nem is zavarhattuk meg. Azt mondtam magamban: ,,Szent csend borítsa be Jézust és Pétert”.
Szent Ignác fia után Szent Ágoston fia következik. Mit gondol, mit jelent az, hogy az egyháznak ismét olyan pápája van, aki egy nagy szerzetesrendhez tartozik, egy jezsuita után egy ágostonos?
Szent Ágostonban és Szent Ignácban sok a közös vonás. Mindketten világi karriert futottak be, és megtapasztalták azt a nyugtalanságot, amely kalandos törekvésekhez vezette őket. Aztán az Isten által kijelölt időben megtalálták Jézusban azt, amire szívük vágyott: ,,Örökké ősi, örökké új szépség”, ,,mindenek örök Ura”. Az ágostoni és az ignáci ,,iskola” Isten kegyelmének és irgalmasságának közös talajából ered, amely felszabadítja a szívet a szeretetre, a szolgálatra és a misszióra.
Miközben megtartja ágostonos szellemiségét, Leó pápa Ferenc pápa ignáci szellemiségét is visszhangozza. Hiszem, hogy az egész egyház — sőt az egész emberiség — hasznát fogja venni ajándékaiknak. Végül is Szent Ágoston és Szent Ignác (és az összes szent) az egész egyház kincsei.
Prevost bíboros missziós püspök volt. Az Egyesült Államokban született és nevelkedett, de Peruban képezte magát pappá és lelkipásztorrá. Egyesek szerint ő ,,két világ pápája”. Ázsiából nézve hogyan látják az emberek ezt a pápát?
Anélkül, hogy tagadnám a kegyelem elsőbbségét Leó pápa szolgálatában, úgy gondolom, hogy emberi, kulturális, vallási és missziós háttere egyedi arcát adja majd a szolgálatának. De ez minden pápára igaz. A péteri szolgálat, amely a testvérek és nővérek Jézusba, az élő Isten Fiába vetett hitében való megerősítést szolgálja, ugyanaz marad, de minden pápa egyedi emberi mivoltán keresztül éli és gyakorolja azt. Leó pápa multikontinentális és multikulturális háttere bizonyára segíteni fogja őt szolgálatában, és hasznára válik az egyháznak. Ázsia népe szereti a pápát, bármelyik országból is származzon. Nemcsak a katolikusok, hanem más keresztények és a nem keresztény vallások követői is szeretik.
Sokan ,,támogatták” Önt, azt remélve, hogy pápa lesz. Hogyan élte meg ezt? Tisztában volt azzal, hogy — ahogyan olaszul mondják — a papabile-listát Ön vezette?
Mint olyasvalaki, aki nem szereti, ha reflektorfénybe kerül, meglehetősen nyugtalanítónak találtam a figyelmet. Igyekeztem lelki és emberi erőt gyűjteni, hogy ne érintsen meg. Sokat elmélkedtem az Universi Dominici Gregis apostoli konstitúció szavain a (bíborosokra) háruló súlyos kötelességről, és így arról, hogy helyes szándékkal kell cselekedniük az egyetemes egyház javára, ,,solum Deum prae oculis habentes”. Szavazólapja elhelyezésekor minden bíboros azt mondja: ,,Tanúmnak hívom Krisztust, az Urat, aki bírám lesz, hogy szavazatomat arra adom, akiről Isten előtt úgy gondolom, hogy meg kell választani”. Világos, hogy nincsenek jelöltek a politikai választások világi értelmében, ahol az egyikre leadott szavazat egyben egy másik elleni szavazat is. Amikor az egyetemes egyház javát keressük, nem győzteseket és veszteseket keresünk. Ez a vezérelv megtisztítja az elmét és békét hoz.
Közeledünk Ferenc pápa halálának egy hónapos évfordulójához. Ön szerint mi a legmaradandóbb örökség, amit az egyházra és az emberiségre hagyott?
Örömmel tölti el a szívemet az a számos bizonyságtétel, amelyet a katolikus hívek, a nem katolikus keresztény közösségek és a nem keresztény vallások tagjai adtak Ferenc pápa tanításáról és örökségéről. Remélem, hogy ezek a tanúságtételek tovább gyarapodnak, összegyűlnek, és nemcsak Ferenc pápa, hanem a péteri szolgálat megértésének részévé válnak. A magam részéről kiemelem az emberségének — a másokkal szembeni emberségnek — az ajándékát, amely pápaságát jellemezte. Bíztatok mindenkit, ha van személyes története róla, ossza meg velünk. Világunknak szüksége van arra, hogy újra felfedezze és ápolja a hiteles emberi lét szépségét és értékét. Ferenc pápa egyszerű, sőt törékeny emberségével óriási mértékben hozzájárult ehhez a kereséshez, de nem a saját dicsőségére tette ezt, hanem Isten nagyobb dicsőségére, aki Jézusban teljesen emberré lett.
Alessandro Gisotti
Forrás: Vatican News
Angolból fordította Bodó Márta
