A Katolikus Magyar Bibliatársulat egy csoportja május 10-én jubileumi zarándoklaton vett részt Csíksomlyón. A résztvevők Gyulafehérvárról, Marosvásárhelyről és környékéről, Szőkefalváról, Gyergyószentmiklósról, Székelyudvarhelyről, Balázsfalváról, Csíkszeredából és környékéről érkeztek. A remény zarándokaiként megtett útról és találkozóról Varga Melinda saját hangú beszámolóját olvashatják.
„A remény nem csal meg” (Róm 5, 5a) jelmondattal felvértezve igyekeztünk még jobban Istenünk felé fordulni és a teljes bűnbocsánatot elnyerni. Lelki vezetőnk, Oláh Zoltán rámutatott, hogy még a történészek, mint pl. Lucian Boia a Sfârsitul Occidentului című könyvében (Humanitas 2024, 52–55.), a remény társadalomban betöltött elengedhetetlen szerepéről írnak. Cél nélkül súlyosan csorbul a civilizáció, az emberiség. A reményre, a célokra szükségünk van a mindennapok megélésében, a fejlődéshez, az életért. Majd ismertette a reményt mint isteni erényt.
A modern Izrael állam himnuszának címe is A remény: „Még nem veszett el reményünk, az ősi reményünk (…) Kétezer év reménye…” Ferenc pápa Remény című önéletrajzában (Kossuth kiadó, 2025) a reményt „apró kislánynak” nevezi. A Dum spiro spero – amíg lélegzem, addig élek cicerói szállóigét a remény kihangsúlyozásaként így költötte át: Dum spero spiro – amíg reménykedem, addig lélegzem. Tehát remény nélkül nincs lélegzés, azaz nincs élet.
Egy pár mondat, ami többünket is megragadott:
héberül a remény tikva, jelentése zsinór, kötél. A szenvedő Jóbról szóló bibliai könyv használja a leggyakrabban ezt a fogalmat. A remény nem csupán a jövő várása, hanem az a tudat, hogy ez a szál összeköt Istennel. Reményünk így szilárd valakire támaszkodik. Jób vigasztalására összejött három barátja meg akarták magyarázni a szenvedést, és Istenről értekeztek. Vitabeszédjük és szenvedése közepette azonban Jób nem Istenről, hanem Istennel vágyott beszélni.
Nem az a lényeg, hogy megértsem a szenvedést, hanem hogy kiálljam azt. A hit és a remény közel állnak egymáshoz, de mégsem azonosak. A remény Isten ígéretei megvalósulásába vetett bizalom.
A Bibliában sok helyen szerepel a remény, ezekből pár részt feldolgoztunk a kiscsoportokban (Jer 29,11–14; Jer 31,15–36; Ez 37; Róm 5,3–5; Róm 15,12–13; Ef 2,12–14).
A csoportmunka alatt megfogalmaztuk, hogy mit jelent számunkra a remény, kinek mit üzen a felolvasott bibliai rész, ezt lefordítottuk a mindennapjainkra, és megfogalmaztuk, hogy mit tudunk mi tenni, hogy bennünk, környezetünkben tovább éljen a remény.
Azután a csoportok plénumban osztották meg a gyümölcsöket. A remény számunkra fogódzó, éltetőerő, bizalom, a dolgok pozitív oldala; egy meredek hegy, ami közelebb visz Istenhez, Jézus Krisztushoz és a Szűzanyához; az életem nem céltalan; a remény hiányában tudjuk meg, hogy szükségünk van a reményre; ha elhagy a remény, mindennek vége; felszabadultság, öröm, tenni akarás; a jó Atya megerősítése, hogy az ő gondviselésében meg tudjunk maradni; maga Jézus Krisztus. A remény és a hit kéz a kézben jár, Istenhez vezet, célt állít fel.
Jó elhatározások, gondolatok, amikkel gazdagodtunk:
Bízzam rá magam Istenre, és kérjem a segítségét, nélküle nincs üdvösség.
Eljutni az örök boldogságba a közösség által lehet, ezért nyitni kell a (keresztény) közösségek felé, és gondjukat is kell viselni. Én is tehetek azért, hogy a mellettem lévőt vigyem az üdvösség felé (a kötelék), egy hajóban utazunk, ezért felelősek vagyunk egymásért.
Milyen jó, hogy most élek, és Jézus már megváltott. Csendben születik az élet.
Ma is vannak pogányok, a hit által Jézushoz kell vezessük magunkat és őket is.
Példát kell mutassak embertársaimnak a közösségemben, át kell adjam a hitemet, reményemet.
Az Újszövetségben a törvény az ember szívébe van írva.
Lelkiismeretünk a Szentlélek segítségével vezet az üdvösség felé vezető úton.
Van útjelzőnk: Szentírás, tízparancsolat, az egyház tanítása.
Van példaképünk: Jézus Krisztus, aki önmaga a remény, igazság és élet.
Van megbocsátás, és ha elesünk, ott van az újrakezdés lehetősége.
Van remény: bejutni a mennyországba.
A beszámolók után átmentünk a kegytemplomba egy közös imára és köszönteni Szűz Máriát, majd közösen ebédeltünk és du. 3 órától szentmisén vettünk részt a Szent Kereszt-plébánián. Krisztus testét magunkhoz véve, Mária védelme alatt és eltelve Szentlélekkel indultunk haza. Visszük a reményt családunkba, közösségünkbe, társadalmunkba.
Varga Melinda
