Tricentenáriumát ünnepelte a kolozsvári piarista (egykori jezsuita) templom május 13-án, kedden délután. Az Egyetem utcai istenházába hat órára gyülekeztek a hívek, egykori és mai egyetemi polgárok, Kolozsváron és a környékén élők a Kovács Gergely érsek celebrálta szentmisére, hogy együtt adjanak hálát az elmúlt időszakért. Az ünnepség a fiatalok által vezetett Light of (the) Night szentségimádással zárult.
Ha a társadalomról, kultúráról általában véve gondolkodunk, óhatatlanul a megközelítési szempontunk része vagy kiindulási pontjaink egyike lesz a hely, a locus. Főleg a társadalomtudományokat szokta ez érdekelni, de a mindennapjainknak is része ez a megközelítésmód, legfennebb nem ennyire szakszerűen fogalmazunk, de érdekel mindannyiunkat, hogy milyen az a fizikailag is körülírható hely, hogyan él ott az a szóban forgó közösség, aki használja, és miként szolgál „helyül”, milyen módon ad teret tevékenységeinek az éppen szóban forgó helyszín, legyen szó épületről, vagy akár annak tágabb környezetéről. A most szóban forgó hely, a kolozsvári piarista (egykori jezsuita) templom elmúlt háromszáz évének történetét az itt felvillantott szempontokra és kérdésekre válaszul lapcsaládunk számára Fodor György piarista konfráter foglalta össze.
Kolozsváron a piari, csak így röviden, barátságosan emlegetve, számos egyetemistának szolgált már lelki és fizikai értelemben is afféle vasmacskául, sokan találták meg itt és a köré szerveződő egyetemi lelkészségen azt a stabil pontot, ami segített átevickélni azon a néhány rázós éven, amikor sokan (főleg az orvosi, jogi vagy mezőgazdasági szakirányokon tanulók) csak itt hallottak magyar szót, itt találtak második otthonra, jó tanácsra vagy megerősítésre. Nem feledhetjük el ugyanakkor a más ajkú egyetemisták pasztorálását sem, akik gyakorta nemcsak a néhány száz kilométernyi távolságot legyőzve juthatnak haza havonta egy-két hétvégén is akár, hanem otthonuktól távol, teljesen idegen nyelvi és kulturális környezetben kell megtalálni a boldogulásuk kulcsát és lelki támaszát. De a piari nem csak az egyetemisták otthona. 2024 óta a román személyi plébánia helyszíne is.
Mindezekért adtak hálát a város különböző plébániáiról és a környékről az érseki szentmisére érkezett egykori egyetemisták, a piarista templomba koncertre járók, azok, akiket életeseményeik kötnek az épülethez magához – és természetesen a mostani egyetemi polgárok is szép számban képviseltették magukat.
Az érseki szentmise kezdetén László Attila kolozsvári főesperes-plébános köszöntötte a főpásztort és az ünneplő közösséget, a jezsuita rend magyar tartománya elöljárójának alkalmi gondolatait Jakabos Barnabás SJ tolmácsolta.
Az ünnepi homíliában Zsódi Viktor piarista tartományfőnök rámutatott: az épület a három évszázad során akárcsak az évfordulós szentmisén, számtalan találkozás és történés helye volt – mind horizontális, mind vertikális értelemben. Horizontális értelemben a szentmise közösségi alkalom is, amelyben egymással is párbeszédre lépünk amellett, hogy az Istennel való szentségi találkozásra és kommunikációra gyűltünk össze. A múltat is megidéző a gondolatait azzal a jókívánsággal zárta, hogy a szent hely a lehető legtöbb találkozás tanúja és befogadója legyen a továbbiakban is.
A szentmisén felcsendült a templom egykori orgonistájának, Ruzitska Györgynek F-dúr miséje, amelyet egykor a helyi konzervatórium diákjai számára komponált. A művet a fennállásának 75. évfordulóját ünneplő zeneiskola diákkórusa szólaltatta meg Kállay Miklós Tünde vezényletével és a diáktanács közreműködésével; orgonán kísért Csengeri Zsuzsa.
A szentmise végén a kolozsvári főesperes plébános köszönő szavai mellett kiemelte, terveik szerint néhány éven belül megújul a piarista templom – ehhez egyelőre az anyagi háttér megteremtésére van szükség, illetve az imádságos támogatásra is hívta a jelenlévőket és a Mária Rádió hullámain keresztül bekapcsolódottakat is. A tricentenáriumi szentmise körmenettel és szentségi áldással zárult, majd a francia egyetemistaközösség kórusának felemelő éneklése mellett kezdetét vette a Light of (the) Night szentségimádás, ahol a kezdőimát Kovács Gergely érsek mondta.
