A Szent Gellért Alapítvány és a székelyudvarhelyi főesperesi szervezésében fogyatékkal élők és családjuk számára jubileumi lelki napot tartottak május 10-én.
A remény zarándokai vagyunk!
A fogyatékkal élők élete tele van reménységgel. A jubileumi év: az ünneplés, a találkozás, a szentmise, a tanúságtételek kihangosítják, amit egyébként is élünk a mindennapjainkban.
A székelyudvarhelyi főesperesi kerület és a Szent Gellért Alapítvány május 10-én szervezte meg a kerület (Székelyudvarhely, Szentegyháza, Lövéte, Marosvásárhely) fogyatékkal élői és családjai számára a jubileumi lelki napot.
Közel nyolcvanan voltak jelen fogyatékkal élők, családtagok, kísérők, önkéntesek. A kellemes meleg napsugarakban, ami különleges ajándéka volt a teremtő Istennek, szabadtéren lehettek a Szent Gellért Alapítvány Rehabilitációs és Rekreációs Központjában, Szelterszben. Kajtár Zsolt segédlelkész közvetlen szavai, György Alfréd kamilliánus szerzetes humora, az általuk bemutatott szentmise méltó kezdés volt. Összekapcsolta a jelenlevőket Istennel és egymással.
György Alfréd tanúságtétele mindenki számára érthető, biztató, reményt adó volt. A reménység a mindennapok része: egy felkelés, egy lépés, egy sikeres evés, mind siker egy sérültséggel élő embernek. Reményt ad, reményben tart. „Mi, fogyatékkal élők, szemünkkel, jelenlétünkkel, életünkkel azért vagyunk, hogy mindenki másnak közvetítsük ezt a reményt” – György Frédi pap saját tapasztalatai alapján állította: merjünk álmodni! Sok elutasításban volt része, mégis megvalósult gyermekkorban megszületett álma: pap lett!
Sérült, szülő, segítő szakember hozzászólásaival lett kerek a közvetlen hangvételű, családias hangulatú délelőtti beszélgetés. A finom ebéd után külön foglalkozás várta a szülőket, és a védenceket.
György Alfréd kamilliánus szerzetespap, aki maga is fogyatékkal él, sajátos szemszögből lényeges pontokat világított meg a szülők számára. A sérült embernek ép lelke van, ezt kell támogatni és hagyni, hogy kibontakozzon. Az a szülő, aki nem tud felemelkedni, felemelni sem tud.
Eközben a fogyatékkal élők húsvéti misztériumjátékot játszottak. A virágvasárnapot felidéző „pálmalengetős”, hozsannát éneklő társaság végighaladt Jézus szenvedésének állomásain, egészen a feltámadásig. Együtt örvendeztek annak, hogy „Jézus él”! Végül a Szentlélek eljövetelét is megélhették kezükben tartva egy-egy lángoló fáklyát. „Ő az Úr, ő az Úr, meghalt értem…, feltámadott…, betölt engem Szentlelkével” Így szólt az ének.
Végül közös játék adott lehetőséget a további örvendezésre. A jubileumi nap zárásaként a résztvevők megköszönték Istennek, a szervezőknek, a támogatóknak, minden résztvevőnek a programot, amely valóban a reménységről szólt mozzanataiban, elhangzó szavaiban, éneklésekben és a jókedvben.
Simó Melinda, Gergely Tímea, György Attila
Forrás és fotó: Szent Gellért Alapítvány
