A csíktaplocai Mindenszentek plébániatemplom harangjai 2025. április 25-én, az egyházközség örökös szentségimádási napján délután 5 órakor gyémántmisére szólították a híveket. Boros Károly nyugalmazott plébános, egykori felcsíki főesperes pappá szentelésének 60. évfordulóján adott hálát a jó Istennek.
Abban a templomban mutatta be a legszentebb áldozatot, ahol 1984 és 2012 között, 28 éven keresztül szolgálta Istent és az embereket. Örömteli hangulat vette körül az ünnepséget, a zsúfolásig megtelt plébániatemplomban a hívek örömkönnyeket hullatva, meghatódottan várták, hogy egykori papbácsijuk bemutassa a gyémántmiséjét. 28 esztendő nem kis idő, sokakat a pap bácsi keresztelt, készített fel az elsőáldozásra, bérmálásra, az esküvőre, indított el a hivatás útján, hirdette az öröm evangéliumát. A hívek közül sokuk hozzátartozói temetésén gyászbeszédet ő mondott és ő kísérte el utolsó útjukra.
A ritka eseménynek számító ünnepség kezdetén a helyi plébános, id. Czikó László köszöntötte az ünnepeltet és az egybegyűlt híveket. Elmondta, hogy nagyon szépnek gondolja április 25-ét, hisz ez az egyházközség örökös szentségimádási napja és a gyémántmisés pappá szentelésének is a napja. Az Oltáriszentség ünnepén minden évben hálát adhatott a gyémántmisés atya a papságáért is. „Aki az Oltáriszentséggel megáldja a népet a legszebb áldását adja az ő híveire” — fogalmazott a helyi plébános.
A keresztvetés után Bálint Emil felcsiki főesperes-plébános köszöntötte az ünnepeltet, megköszönte a felcsíki kerületben végzett aktív helyettesítő szolgálatát, a sok gyóntatást és tolmácsolta dr. Kovács Gergely érsek üdvözletét. A Mária Rádió általi közvetítés lehetőséget biztosított arra, hogy a gyémántmisés előző szolgálati helyein: Kapnikbányán, a Zsil völgyi településeken, Felvidéken is figyelemmel kísérjék az eseményt, bekapcsolódjanak a szentmisébe.
Nem ünnepeltetni szeretné magát, hanem a hívek kérésére jött el, hogy együtt adhassanak hálát az elmúlt 60 évért – fogalmazott Boros Károly. A gyémántmisés prédikációjában az Oltáriszentség jelentőségéről beszélt. Személyes élményeit osztotta meg az Oltáriszentséggel kapcsolatosan, melyek megerősítették a hitét, szeretetét és ragaszkodását az Eucharisztia iránt és szerette volna, ha személyes megosztása által más hite is erősödik az Oltáriszentség iránt.
Az áldozás utáni könyörgés után a csíktaplocai egyháztanács és egyházközség nevében Vass István gondnok köszöntötte a gyémántmisés pap bácsit. Felemlítette, hogy 1965. április 25-én Tiszteletreméltó Márton Áron püspök 16 diakónust szentelt áldozópappá a gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyházban, és köztük volt a Boros Károly gyémántmisés is. Karcsi pap bácsi jelmondata így szól: „Őrizd meg lelkemet, mert neked vagyok szentelve Istenem” – olvashatjuk a 85. zsoltárban. A pap bácsival kapcsolatos személyes emlékeit idézte fel a gondok, és megemlítette, hogy minden hónap 12-én az éjszakai egeszteléseket ő vezette be az egyházközségbe, kitartóan imádkozott és imádkoztatott a nehéz időkben.
A pap bácsi mindennapjait, szolgálatát az imádság, az elképzelés és a megvalósítás jellemezte: a csibai Szent Lőrinc kápolna felépítése, az Ezer Székely leány Találkozó szervezése az ő nevéhez kapcsolódik. A mindenható Isten áldását kívánta életére, hogy Isten igéjét továbbra is tiszta szívvel tudja hirdetni.
Ezt követően a gyémántmisés Boros Károly mondott mindenkinek mindenért köszönetet. A köszönet kifejezése után Márton Áron püspökhöz hasonlóan mindenkitől bocsánatot kért a gyémántmisés, akit esetleg megbántott az élete folyamán a szolgálati helyein és azt is elmondta, ő is szívből megbocsát mindenkinek, aki őt megbántotta.
Az ünnepi szentmise gyémántmisés áldással zárult, melyben az ünnepelt Isten áldását kérte a jelenlévő hívekre. A gyémántmise ünnepélyességét emelte a csíktaplocai gyermek- és felnőtt kórus szép énekei, az énekek hangszerekkel való kisérése, melyet Bartos András csíktaplocai kántor vezetett.
Jó volt látni, hogy milyen szeretettel, megbecsüléssel, hálás szívvel hosszú sorokban köszöntötték a pap bácsit e jeles évforduló napján. Ad multos annos vivat!
Kép és szöveg: Kerekes Péter
