A Dobogókői Manréza Ignáci Lelkiségi Központ égisze alatt második alkalommal szervezték meg a kísért imádság hetét Nagyváradon április 22–27. között. Az Ad Lucem Zarándokház adott otthont a lelkigyakorlatnak, amit a székesegyházi plébánia hirdetett meg.
A kísért imádság hete lehetővé tette a tíz résztvevő számára, hogy napi életük elhagyása nélkül vegyenek részt egy személyesen kísért lelkigyakorlaton. Néhány ember számára ez nagyszerű bevezetés a Szentírással kapcsolatos imádsághoz, míg mások számára ez a Bibliához vezető út. A napi félórás imádság a nap összes eseményét úgy összpontosítja, hogy az imádságot az egész nappal – beleértve a zavarónak tűnő történéseket – élik meg a lelkigyakorlatozók. Az imahét teret adott ahhoz, hogy a lelkigyakorlatozó az Istennel való kapcsolatát mélyítse, hogy meghallja a mindennapokban Isten hívását, az imájáról beszéljen egy lelki kísérővel és imája jobban áthassa mindennapi életét. A lelkigyakorlat kísérői Kurucz Erzsébet, Prokopp Katalin, Salamon Sarolta és Benedek Ramóna lelkivezetők voltak.
A résztvevők reflexiói:
„Számomra ennek a lelkigyakorlatnak az egyik legfontosabb és legszebb üzenete annak megtapasztalása volt, hogy a sivatagi út is kizöldül, ha Jézus Krisztussal járunk rajta.” (F. N. L.)
„Mindig öröm számomra megtapasztalni az imában kapott kegyelmeket és nagyon hálás vagyok, hogy ezt az ignáci lelkiségen keresztül is átélhettem.” (B. P.)
„A lelkigyakorlatban Isten megmutatta, hogy jelen van az én életemben is, figyel rám és gondoskodik rólam. Ennek a lelkigyakorlatnak vége, de minden befejezés egyben egy új kezdetet is jelent. Kíváncsian várom a folytatást. »Uram, mindennap Téged hívlak, kitárom feléd kezem« (Zsolt 88,10).” (T. F.)
„Tisztánlátás, a Mennyei Atyában való bizalom és hit elmélyítése – néhány kegyelem, amit kértem és kaptam a lelkigyakorlat alatt. A lelki kísérőm által kijelölt szentírási részek elolvasása, elmélkedése során megtapasztaltam, miként érint és formál a szerető Isten. Megosztani lelki élményeimet, a helyes út felismerését jelentette számomra. Hála és köszönet mindenért!” (M. E.)
„Egy igen izgalmas lelki úton vettem részt a kísért imádság hete által nyújtott lehetőséggel élve. Belső csendre vágytam, hogy lássam, megértsem utaimat. Ez a hét rengeteg lelki ajándékkal halmozott el, s mély békével. A Szent Ignác által kidolgozott szemlélődő imaforma segít megállni ebben a rohanó világban, s reflektorfénybe állítani mindazt, ami tényleg fontos. Ilyen szemüvegen keresztül olvasva és szemlélve a Szentírás szavait, bele tudtam szőni életem mozzanataiba. Hálás vagyok a kísérőinknek, hogy magam is részese lehettem ennek a kegyelemnek. S az is világos előttem, hogy ez nem valaminek a vége, mindinkább valami nagyon jónak a kezdete. Köszönöm!” (P. B.)
„»Milyen gyönyörű: szólni lehet, és kiszámíthatatlan, hogy mit válaszolnak« – mondja a költő. Ez Istennel is így van. Itt valódi párbeszéd történik, szavakban, képekben. Változik valami benned, mire a végére érsz. Köszönet és hála!” (N. B. E.) „A lelkigyakorlat egy nagyon különös élményt adott számomra, ahol őszintén szembe nézhettem mélységeimmel és mindazokkal az érzésekkel, amik csatákat vívtak bennem és amik elől inkább menekültem volna. Talán nem lett volna bátorságom erre a lelki útra egyedül vállalkozni, de a lelkivezető figyelmes jelenléte segített őszintén reflektálnom mindarra, ami éppen zajlott bennem, és biztosított afelől, hogy nem vagyok egyedül ezen az úton! Hála van bennem ezért a lehetőségért, hogy részt vehettem ezen a lelkigyakorlaton, ami megértette velem azt, hogy a lelki utazásunk néha a leghosszabb és leggöröngyösebb út az életünkben, hogy megérkezzünk újra önmagunkhoz. Ráadásul óriási kiváltság, ha ezen az úton odaszegődik hozzánk, ha csak egy rövid időre is egy lelkivezető vagy kísérő, úgy, mint Jézus az emmauszi úton, hogy segítsen megérteni azt, ami megakasztotta életünk folyását.” (K. E.)
