Február 12-én, Ferenc pápa utolsó szerdai nyilvános audienciáján jelen voltak a gyulafehérvári érsekség munkatársai Kovács Gergely érsek vezetésével. Ferenc pápa köszöntötte is a csoportot. A zarándoklatot Dávid Tünde projektmenedzser, a gyulafehérvári érsekség munkatársa eleveníti fel.
A szentévhez kapcsolódva, jubileumi zarándoklatként szervezték meg elöljáróink (több mint félévnyi előkészülettel) az érseki hivatal munkatársai számára az idei februári római utunkat. Pályázatok révén a németországi Renovabis segélyszervezet és az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája (USCCB) támogatta anyagilag utazásunkat és egyhetes ott tartózkodásunkat. A nem kis logisztikát igénylő előkészítésnek és a költségtámogatásoknak köszönhetően egyedi alkalom nyílt (többünk számára először) az Örök Városba utazni.
Kovács Szabolcs érseki titkár szavai – amelyek ottlétünkkor, a Vatikáni Rádió magyar adásában hangzottak el – találóan jelenítik meg, miért mentünk, hogyan voltunk ott: „A zarándoklatunk célja mindenekelőtt a munkaközösségünk építése, összerázása. Ez egy lehetőség számunkra, hogy itt Rómában együtt lehessünk, és így jobban megéljük a szentévet, meglátogathatjuk a pápai bazilikákat, átmehetünk a szent kapukon. Mindez olyan lehetőség számunkra, ami összeköt, hogy egyre jobban szolgálhassuk a jó Istent és egyházunkat.” A hét élményeiről „a remény római zarándokai nevében” dr. Hegedűs Enikő művészettörténész, főegyházmegyei egyházművészeti referens számolt be hazatértünk után.
Túl a kulturális, vallási dimenzióba tartozó megrendítő-felemelő élményeimen (szinte befogadhatatlan mennyiségű templom, műemlék, műkincs, ereklye megtekintése) méginkább különleges volt számomra Róma felfedezése úgy, hogy „idegenvezetőink” otthonosan mozogtak mindenütt és odaadóan gondoskodtak testi-lelki jólétünkről, „áhítatos” és kulináris élményekről egyaránt. Elöljáróink közül többen is ott tanultak, mondhatni hazajárnak Rómába, így nemcsak látványosságokat mutattak meg, de különleges éttermekbe, a legfinomabb kávét, fagylaltot kínáló helyekre is elvezettek. Főpásztorunk, aki közel harminc éven át élt és szolgált Rómában, sokat mesélt nemcsak a látnivalókról, de az ottani mindennapi életről, szokásokról, gondolkodásmódról, értékrendről. Külön élmény volt számomra, ahogyan – igazi közösségkét – együtt voltunk e hét folyamán: pontosak voltunk és fegyelmezettek, vigyáztunk és figyeltünk egymásra, közvetlen hangnem, meghitt hangulat és folyamatos jókedv uralkodott az egyébként meglehetősen fárasztó napok során.
A kolleganőm élménybeszámolója megjelenése napján a pápa kórházba került, állapota egyre súlyosbodott. Akkoriban gondoltam arra, hogy talán az utolsó nyilvános audienciáján vettünk részt… ez immár – sajnos – tény. Nagy kegyelem, hogy ott lehettünk, a gondviselés szép ajándéka, hogy egyáltalán bejuthattunk, nem beszélve arról, hogy a szentatya „személyesen” köszöntött minket, gyulafehérvári zarándokokat érsekünkkel együtt.
Zarándoklatunk egyszerre legrosszabb és legjobb momentuma volt ez akkor számomra. Nyomasztó és fullasztó volt (a szó szoros, fizikai értelmében is) hosszú ideig egy hatalmas, sűrű tömegben apró lépésenként araszolni előre, azzal a tudattal, hogy bizonyára esélytelen lesz (időre) bejutni az audienciára. Ugyanakkor felemelő volt megtapasztalni az összetartozást – és ezt megint szó szerint is értendő: hogy ne sodródjunk el, egymásba kapaszkodtunk, mindegyikünk fogta valamelyikünk kezét, karját, pillanatra sem engedhettük el egymást, hogy együtt tudjunk maradni.
Az egyházban, az egyházért dolgozó munkaközösség tagjai, klerikusok és világiak, szorosan egymás mellett, egymásba kapaszkodva, együtt haladva… ezt a fizikai valóságként és lelki élményként megélt megtapasztalásomat tartom most már római zarándoklatunk legkiemelkedőbb mozzanatának – ebben életté vált számomra Ferenc pápa egyház-szemlélete: együtt haladni hitben, reményben, szeretetben. Motiváló erőforrás és iránymutatás marad számomra részéről (a csíksomlyói látogatása jelmondataként is használt, de egész pontifikátusát jellemző) meghívása, felszólítása, ösztönzése: „Járjunk együtt!”
Kép és szöveg: Dávid Tünde projektmenedzser
