Halálgyakorlatok címen 2022-ben a budapesti Magvető kiadónál jelent meg a kézdivásárhelyi szerző kötete, ennek néhány versét, amelyek a Keresztény Szó idei húsvéti számában jelennek meg, olvashatják alább.
(NEM VAN SEHOL)
Az lesz majd a legnehezebb.
Amikor nem lesz semmi. Csak a
csend lesz. Nem lesz Nap, Hold,
nem lesz a közös égitest. És nem
lesznek csillagok sem. Kint vagyok
majd, vizet viszek a kútról. Nézem
a helyeket, mindenik emlékeztet
valamire. Viszem a vizet. Mint
a semmit. Mintha lyukas vödörben
hordanám. Viszem hazafelé az
emelkedőn, be a kapun, az udvarra,
a házba. És megint, és megint,
és megint. Viszem az életembe.
Ahol már nem vagy sehol.
(TOJÁS)
Az ünnepre készülődve mindig friss tojást
hozott elé a hátsó udvarból, precíz technikája
volt, mutatta, ahogyan lyukat üt lent is, fent
is ezeken a tojásokon, majd nekifog, és kifújja
belőlük lassan, nem erőlködve azok tartalmát,
sárgájukat és a fehérjét is, finoman, óvatosan,
hogy össze ne roppanjon a vékony héj, mert
akkor dobhatja el az egészet, kezdheti elölről,
milyen kíváncsian nézték, ahogy aprólékosan,
igazi műgonddal végzi a feladatot, a tojáskifújás
műveletét, fiatal volt még, apró gyermekei voltak,
most pedig belőle ürül ki a sárgája és a fehérje,
fújja ki az Isten lassacskán bentről a szellemet,
veszi el tőle a sárgáját és fehérjét fokozatosan,
a test összes titkát, kifújt tojás lesz belőle is,
kicsiny, apró, rebbenő, törékeny, elviszi a szél,
attól fél, vagy elporlad élve, kiszárad, szétesik,
széttörik, agyában a múlt szakadozott szövete
imbolyogva lebeg a tudata körül, tojás az is,
mint forró vízben megrepedt tojáshéj, aminek
hajszálnyi repedésein beáramlik a forró sötétség.
(MINDIG)
Csak arra kérem a Jóistent, hogyha
már a nyelvemet elvette, és a beszédemet
is el, mert nem tudom kimondani,
hogy mit akarok, segíts, légy szíves,
tudod te, hogy mit, csak arra kérem,
azért mondom minden vasárnap
a templomban is a misén, azért
mormolom ezzel a rádióval együtt is,
sokszor még bele is alszom,
azzal, azzal, a Mária rádióval,
itt, a varrógép előtt, este, reggel,
mert reggel ezzel ébredek, s az
első az, hogy bekapcsolom, az
én reggeli lelki megnyugvásom
ez, mielőtt még kikelnék az
ágyból, a paplan alatt, mielőtt
még begyújtanék a kályhába,
odatenném a vizet teának,
mosakodni, vagy kimennék
a dolgomra, mindigmindigmindig
arra kérem az én jóistenemet, hogy
bármi legyen a nyelvemmel,
a szavaimmal, csak az eszemet,
a jó eszemet hagyja meg, hogy
tudjak magamról, tudjam, hogy
mit teszek, csinálok, egyebet ti
megértetek úgyis, kitaláljátok,
mit is akarok mondani nektek,
csak az eszemet hagyja meg, s ha
nem lehet, akkor aludjak el szépen,
vegyen el, vegyen el…
