Bartolomé Esteban Murillo (1617–1682), a spanyol barokk festészet egyik legjelentősebb alakja, Feltámadás című művében a keresztény hit egyik legfontosabb eseményét, Krisztus feltámadását örökíti meg. A festmény nem csupán vallási témájú alkotás, hanem mély spirituális és érzelmi tartalommal is bír, amely hűen tükrözi a barokk művészet expresszív, drámai stílusát.
A kompozíció középpontjában a feltámadt Krisztus áll, testét fény és ragyogás övezi, ezzel is hangsúlyozva isteni természetét. A hagyományos győzelmi testtartásban ábrázolt Krisztus bal kezében zászlót tart, ami a halál feletti győzelmet szimbolizálja. Murillo mestere volt az emberi érzelmek finom kifejezésének, amely visszatükröződik ezen alkotásán is. Krisztus tekintetében a megbocsátás és a dicsőség egyszerre van jelen.
A festmény alsó részén a sírt őrző katonák meglepett, rémült arckifejezése kontrasztot alkot Krisztus nyugalmával. Mozdulataik mozgalmassága a barokk korra jellemző dinamizmust idézi, ugyanakkor érzékelteti az isteni beavatkozás felfoghatatlanságát az ember számára.
A fény-árnyék játék (chiaroscuro) kiemelkedő szerepet kap a jelenetben. A sötét háttérből kiemelkedő Krisztus alakja szinte lebeg, a rávetülő fény pedig mintegy isteni jelenlétként hat. Ez a megoldás Rembrandt és Caravaggio hatását is sejteti, ám Murillo lágyabb, bensőségesebb eszközöket alkalmaz.
Murillo festményén a feltámadás ábrázolása a remény, az újjászületés és a hit diadalának művészi képi megfogalmazása.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/16-os számában.
