A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Katekétikai Központja és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Partiumi Oktatási és Módszertani Központja által március 7-8. között szervezett szakmai továbbképzőn Nagy Enikő M. Kriszta mallersdorfi ferences nővér, Franz Kett pedagógus a 2025-ös szentév témájához kapcsolódóan tartott Franz-Kett pedagógiai megszemléléseket. Az eseményen 30 hitoktató, pedagógus, plébános vett részt a nagyváradi, szatmári, gyulafehérvári, debrecen-nyíregyházi egyházmegyékből.
A jelenlévőket Böcskei László megyéspüspök köszöntötte, aki örömét fejezte ki, hogy a 2025-ös szentévhez kapcsolódó témák kerülnek megszemlélésre, amelyek által a remény zarándokaiként haladhatunk az úton. A rendezvényt Németh István, a debrecen-nyíregyházi egyházmegye püspöki titkára és hitoktatási referense is megtisztelte jelenlétével.
A képzés központi gondolata volt: „Mi, emberek zarándokok vagyunk. Úton vagyunk születésünktől életünk végéig és utunknak célja van. „Nyugtalan a mi szívünk, amíg nem talál nyugalmat benned, Istenem” – mondja Szent Ágoston. Az egész életünk egy utazás, ami állandó változásban, mozgásban van. Az életutam nem egyenletes, nem mindig kényelmes. Különböző terepeken keresztül vezet. Néha az út kivehető, máskor semmit sem látok, ködbe burkolódzom. Néha zsákutcába futok, keresem a kiutat, amelyről gyakran kiderül, hogy csak kerülőút. Folytatnom kell az utamat. Visszafordulni már lehetetlen. Útközben változom. Minden tapasztalat, jó és nehéz is, formál engem. Ki vagyok én? Mi ad értelmet és stabilitást az életemnek? Hol van a célom? Hogyan találom meg? De nemcsak előre haladok az életben, az időben, hanem életem lüktet a belső és a külső között, mint a belégzés és a kilégzés, mint a befogadás és a továbbadás. Szükségem van arra, hogy egy középpontra figyeljek, amely támaszt ad nekem.”
A képzésen megszemlélt témák: Ajándék vagy, az ég és a föld ajándéka; „Te kiért jársz?” – egy történet a felelősségvállalásról; Szívből cselekedni – az irgalmas szamaritánus megszemlélése; A királysághoz vezető hét út – történet az irgalmasság hét cselekedetéről; Jézus a mi közös központunk – Hogyan kerülök kapcsolatba azzal a központtal, amely megtart engem a mindennapok rohanó tempójában? Hogyan táplálja az életemet ez a központ?
A résztvevők beszámolói hűen tükrözik, hogy a Franz Kett pedagógiai megszemlélések túlmutatnak a képzés keretein és segítenek abban, hogy a részvevők megérkezzenek az isteni jelenlét kapujához és ott várakozzanak.
„A továbbképzés igazi lelki elmélyülést jelentett számomra. Kriszta nővér kedves lényén keresztül megtapasztalhattam Isten szeretetét. A pedagógiai módszert, amit bemutatott, nagyon hasznosnak tartom, úgy gondolom az élményszerű oktatáson keresztül a gyerekekhez is jobban el tudjuk juttatni Isten szerető üzenetét. Köszönöm, hogy részt vehettem!” (Végvári Kinga)
„Minden alkalmat nagyon várok, mondhatom ünnep számomra, mert nemcsak tanulok abból, amit Kriszta nővér elmond, képvisel, megtervez, de segít személyes lelki feltöltődésemben, ami elviselhetőbbé teszi a hétköznapok nehézségeit. Csodát tesznek ezek az alkalmak a lelkemmel. Ilyenkor számomra megáll minden, újra gyermeknek érzem magam, és az előadó személyiségén keresztül, irányításával Istenre tudok figyelni, Jézus Krisztust követve megnyugszik a lelkem és csordultig telik hittel és szeretettel. A kis közösség pedig megtanít arra, hogy tudjak odafigyelni a másik emberre, és vele együtt haladjak az úton. Köszönöm, hogy ebben a rohanó világban vannak ezek a képzések!” (Bere Zsuzsána)
,,Hálás vagyok, hogy magammal vihetem ismét a találkozás örömét, az otthonos, szeretetteljes légkört. A Franz Kett pedagógia mindig emlékeztet arra, hogy nem vagyok egyedül az úton, és leginkább abban segít, hogy ezt az örömhírt másokkal is megéreztessem!” (Szép Mónika)
„A nagyböjti csendességét hoztam magammal, azzal a gondolattal, hogy Jézus maga hajlik le hozzánk, mint az irgalmas szamaritánus, aki odalép az emberhez, akit félholtan az út szélén hagytak. De lehetek bajbajutott, bajbajutottat elkerülő, vagy irgalmas és együttérző. Az elgyengült, vagy irgalmasság felé hajló gyöngéd, életünket ő keresi, hogy rátaláljunk.”(T. M.)
„Egész hétvégén zarándokoltunk, ahogyan az életünk minden napján. Az úton járás közben, ha a középpontunkra figyelünk a Franz Kett foglalkozáson, az életben is. Ha pedig Isten a mi középpontunk, tengelyünk, akkor él a reményünk, hiszen ő az út, az igazság és az élet. Köszönöm a történetet a felelősségvállalásról. Tudatosítani kell, hogy kikért járom az utamat. Köszönöm. Nagyon, nagyon hálás vagyok!” (Tóthné Bakai Berta)
,,Örülök, hogy ott lehettem. Mivel a Franz Kett pedagógia közel áll hozzám, mindig szívesen veszek részt a foglalkozásokon. Kapok valami pluszt, amivel még színesebbé tudom varázsolni, a foglalkozásokat a gyerekek örömére. Ilyenek pl. a szülinapok, ami elég gyakori. Hihetetlen, hogy milyen örömmel, türelemmel várják, hogy díszítsenek, alkossanak nekik valami szépet! Köszönöm!” (R. I.)
„Üres tarisznyával érkeztem. A képzés a saját életemben is segít. A rácsodálkozásokban, az útamon való járásban, az egymásra figyelésben, a középpontra való figyelésre. Személyessé téve az igazi központot, ami körül mozog az egész életünk. Ezt kell tovább adnunk, személyessé téve, közelebb hozni, rávezetni, hogy a gyermekek is rátaláljanak az igazi útra.” (Márkus Mária)
„Minden alkalommal örömmel tölt el, mikor Franz Kett pedagógiai képzéseken vehetek részt, ennek az alkalomnak a különlegességét pedig leginkább a szentév alapgondolatához kapcsolódó remény zarándokai tematika adta. A feldolgozott témák mind az út, az úton levés gondolata köré rendeződtek, kiemelve, hogy minden emberi sorsnak van egy biztos középpontja és egy végső célja, amely felé folyamatosan haladunk. Jó tudni, hogy Valaki ezt az utat névre szólóan nekünk készítette, tekintetével kísér, ránk vár, előttünk, velünk halad. Minden történésben, minden nehézségben és örömben felfedezhetjük őt, folyamatosan érezhetjük jelenlétét, ha nyitott szívvel járunk. Felismerhetjük minden felénk forduló szempárban, felénk nyújtott kézben, azokban, akiket ránk bízott, azokban, akikre bennünket bízott, útitársakban, akikkel együtt haladunk, akikkel életünk bizonyos szakaszaiban megajándékoz az Úr. Az aktív részvétellel, a módszertani elemek konkrét alkalmazásával gazdagodott katekétai eszköztárunk, a megszemlélt fogalmak, bevezetett jelképek beépülhetnek mindennapi munkánkba, hogy minél inkább segíthessük a ránk bízott gyermekek, fiatalok test-lelki-szellemi kibontakozását, kapcsolódásukat önmagukkal, kortársaikkal és a Jóistennel.” (Kocsis Aliz)
„Hála és köszönet ezért a hétvégéért, ami lelki feltöltődés volt számomra. A sok teendőből és tevékenységből, ami átszövi a hétköznapjaimat jó volt megállni, szemlélődni, az egyszerű dolgokra rácsodálkozni. Kriszta nővér lelkülete, csendje lecsendesített engem is. Nagyböjtben az imádság és a böjt mellett fontos a jó cselekedet is. Odafordulni a rászoruló emberekhez. Az irgalmas szamaritánus történetében az öt szereplő tulajdonképpen én vagyok egyben, ezt mondatta ki velem. Néha engem bántanak meg, máskor én bántok meg másokat, én megyek el részvétlenül mások mellett, máskor én segítek másokon, vagy rajtam segítenek. Nagyböjtben ezen kell dolgoznom, hogy még jobban oda forduljak a rászoruló embertársaim felé. Köszönöm Kriszta nővérnek és a szervezőknek, hogy ebben a pedagógiában tovább fejlődhettem, új témát és anyagot ismerhettem meg, amivel a hittanosokat és a fiatalokat vezetni tudom a szentévben a remény zarándokaiként, hogy együtt közeledjünk a központ felé, Jézus Krisztus felé és ezáltal egymáshoz is közeledjünk, mint ahogy a kerék foglalkozásban megtapasztaltuk.” (Ozsváth József plébános)
A résztvevők abban a reményben búcsúztak egymástól, hogy 2025. május 9-10-én újból találkoznak a következő Franz Kett pedagógiai képzésen, amit szintén Nagy Enikő M. Kriszta nővér fog tartani Nagyváradon, aminek a témája: „Ím, az angyalok kenyere, úton járók eledele.” (Aquinói Szent Tamás). A szervezők szeretettel várják az érdeklődőket erre a képzésre is!
Benedek Ramóna hitoktató
